Napenergia helyett biomassza: meglepő irányt vett a magyar megújulótámogatás

A magyar állam METÁR, azaz megújuló támogatási rendszere az energiaátmeneti törekvéseink büszkesége, amelyről eddig valóban el lehetett mondani, hogy jó sok napenergiás megújuló projektet támogatott.

A pályázatokat élénk érdeklődés övezte, és az első három kiírás során rendre nőtt is a hatékonyság, vagyis egyre kevesebb támogatással lehetett életre hívni a projekteket. Az értékelés természetesen kicsit még korai, várjuk meg, hogy az elnyert támogatásokkal valóban el is készülnek-e a projektek, erre három év áll rendelkezésre, de az irány tényleg biztató volt.

A megújulók ezen támogatása nem költségvetési forrást igényel, hanem mind a METÁR, mind korábban a kötelező átvételi rendszer (a KÁT) támogatása során az ipari fogyasztók fizetnek többet az áramszámlájukban.

Csak aztán gellert kapott

Aztán tavaly valami történt. A 2021. év végi két kiírás (a negyedik és az ötödik METÁR) már gyakorlatilag kizárta a naperőműveket a projektből, nem új beruházásokkal, hanem legalább 20 éve létező, de megújuló energia termelésére alkalmas erőművekkel lehetett pályázni (ennek leginkább pár biomasszát égető erőmű felelt meg), és a pályázatok fajlagosan több támogatást (nagyfogyasztói hozzájárulást) kínáltak, az egész tender sokkal kevésbé volt nyilvános, és végül eléggé egy cégcsoport, a francia Veolia nyert.

A pályázat megjelenésekor a Portfolio is elemezte a helyzetet. A szakma, nyilván elsősorban a „naposok” pedig csak néztek, hogy mi a magyarázat erre az irányított és szerintük észszerűtlen fordulatra.

A támogatási rendszer

Akit részleteiben is érdekel a korábbi KÁT, vagy a jelenlegi METÁR rendszer lényege, ebben a cikkben olvashat róluk. De a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal (MEKH) honlapján is megtalálható rendszerezve a támogatási rendszer összefoglalója, például itt és itt. Az ötletgazda Innovációs és Technológiai Minisztérium, valamint a lebonyolító energiahivatal kialakított egy pályázati rendszert, amelyet legfeljebb azért érhetett korábban kritika, hogy azok, bár kötelezően technológia-semlegesek voltak, gyakorlatilag szinte csak napenergiás pályázókat engedtek forráshoz jutni.

Abba az ismert ténybe most nem megyünk bele, hogy az európai megújuló világ fő elemei (nap, szél, víz, biomassza) közé tartozó szelet nálunk miért zárta ki a szabályozó, egy-egy vízi vagy geotermikus projekt azért nálunk is előfordult olykor.

Egy ilyen pályázat lényege, hogy a kiíró meghatároz egy pénzügyi keretet, illetve egy termelhető árammennyiséget, amelyet támogat, és azokat a pályázókat engedi a forrásokhoz, akik ezen a keretösszegen belül a legkisebb támogatási igénnyel a legtöbb kapacitás kiépítését vállalják (a kapacitás és a termelés összefüggésében sem merülünk most el, a ritkán sütő nap esetében a termelés 15 százalékos, egy örökké működő nukleáris erőműben akár 98 százalékos is lehet).

Mindenesetre Magyarországon is azt lehetett tapasztalni, hogy a pozitív mintául szolgáló német energiapiachoz hasonlóan a magyar pályázatok is szép sorban egyre hatékonyabbá váltak, egyre kevesebb támogatási igénnyel érkeztek.

Derült égből a villámcsapás

Az ITM és a MEKH tehát joggal volt büszke, mindig hangosan propagálta előzetesen is a pályázatokat, majd a sikerek után, utólag is a METÁR első három pályázatát. Aztán tavaly év végén valami megváltozott. A METÁR 4. és 5. pályázatai minden szempontból teljesen más szellemiséggel készültek.

Előbb 2021. október 15-én tette közzé a MEKH az újabb (negyedik) kiírási dokumentációt, ezt később, november 19-én a jogszabályi környezet változására hivatkozva visszavonta, de a „meglepő” elemek a november 22-i, ötödik verzióban is visszaköszöntek. Ezekben a pályázati körökben a korábbi nagy csinnadratta helyett csak elrejtve jelent meg a felhívás, aki szokta a MEKH honlapját böngészni (vélhetően elég kevesen vannak ilyenek), az megtalálhatta ugyan, de a szokásos hírverés, előzetes propaganda elmaradt.

Nagyobb meglepetés volt, hogy ezekben a körökben pályázni már csak meglévő erőműegységekkel lehetett. Vagyis miközben az első három esetben új beruházásokkal is lehetett jelentkezni, addig a negyedik és ötödik körben már csak olyan erőművekkel, amelyet legalább 20 évvel a kiírás időpontja előtt helyeztek üzembe, és a pályázat kiírása előtti 20 évben legalább 14 évet üzemszerűen működött is.

Ha ennek a furcsa kritériumnak az értelmét keressük, valami olyasmire gondolhattunk, hogy mivel 20 éve még nem voltak naperőművek, a kiíró mintha ezeket próbálta volna kizárni.

Az EU technológiasemleges kiírásokat vár el, így a célzott segítséget csak más paraméterekkel lehet beállítani. Vannak olyan országok, ahol jóváhagyta az unió a technológiaspecifikus (azaz csak szélenergiára, esetleg napra és szélre, vagy csak biomasszára kiírt) pályázatokat, de ennek szükségességét az adott tagállamnak meg kellett indokolnia. Magyarország a METÁR jóváhagyásakor nem nyújtott be ilyen indoklást, ezért nálunk a pályázatoknak technológiasemlegesnek kell lenniük.

Már nem is kell megosztani

Az első három körben a tényleges tulajdonosra is voltak korlátok, aminek a célja az volt, hogy megakadályozzák, hogy a pályázaton elnyerhető támogatási jogosultság nagy része egyetlen befektetőhöz kerüljön.

Az új pályázat már engedte a koncentrációt, és a kiosztható támogatás korlátja is egy nagyságrenddel felugrott, évi 17 milliárd forintra és 870 GWh/év támogatott villamosenergia-mennyiségre lehetett pályázni, ami a korábbi kiírásokhoz képest 20-36-szor nagyobb összegre szólt. Az új pályázatban megemelkedett az a fajlagos összeg is, amit az állam támogatásként kínált. A benyújtható legmagasabb ajánlati ár 38.15 forint /kWh lett, a 2. és 3. pályázatok esetén ez 26,70, illetve 27,32 Ft/kWh volt.

De miért történt mindez? Miért szívatja magát az állam, miért akar többet fizettetni, ugyanannyi megújuló alapon termelt áramért?

Természetesen megkérdeztünk erről több állami szervet is, volt, ahol nem kaptunk válaszokat (ITM), más a háttérben érvelt, de maga az energiahivatal röviden indokolt:

„Magyország elkötelezett, hogy a hazai villamosenergia-termelés 2030-ra az atomenergiára és megújuló energiatermelésre alapozva 90 százalékban szén-dioxid-mentes legyen. A 2021. november 22-én kiírt METÁR pályázat lehetőséget teremtett, hogy olyan termelői egységek is sikerrel pályázzanak, amelyek a fotovoltaikus technológiához képest kevésbé időjárásfüggők, ezért stabilabb termelésre képesek és rugalmasan szabályozhatók. A régebbi biomassza- és vízerőművek felújításával nő az ellátásbiztonság, javul a rendszer flexibilitása, költséghatékonysága, ami javítja az újabb időjárásfüggő megújuló termelőegységek rendszerbe való integrálhatóságát is.”

Rugalmasság

Önmagában ez az érv természetesen érthető; vagyis Magyarország egy racionális érv mentén a saját korábbi vállalásait és az EU-t próbálta „meghekkelni”, mivel egy valóban nyílt, technológiasemleges pályázaton mindig a napos projektek nyertek, de az állam valami mást szeretett volna támogatni, biomasszát vagy esetleg vizet.

A nap és a szélerőmű hidegben, sötétben, szélcsendben nem termel, vagyis időjárásfüggő. A növényi eredetű és elégethető hulladékot, fákat, a mezőgazdasági hulladékot, éjjel is el lehet tüzelni, vagy éppen a felduzzasztott vizet is le lehet ereszteni egy sötét és hideg éjszaka folyamán is.

Ám mint később látni fogjuk, a kiírás nemcsak egy adott technológiára, de mintha egy konkrét piaci szereplőre is célzott volna.

Érdekességek a paraméterekben

Az már inkább csak a szakmabelieknek érdekes, hogy az év végén mindenféle szabályozás is változott, ezek arról szólnak, hogy miként lehet az egyes támogatási rezsimek között átlépni, kilépni, visszalépni, volt olyan forrásunk, aki ezeket a változásokat is összefüggésbe hozta az új kiírással. A Portfolio itt írt erről.

A pályázatban mindenesetre új elem volt az is, hogy támogatás nem igényelhető olyan erőműegység felújítására, amely egésze vagy bármilyen részegysége tekintetében a pályázó kötelező átvételi vagy prémium típusú támogatással rendelkezik a pályázati eljárás kiírásának időpontjában.

Az egész pályáztatás a részleteiben is az irányítottabb eljárások ismérveit mutatta. A benyújtási időszaksorán korábban általában egy egész hónap állt rendelkezésre, most végül csak egyetlen nap.

Amikor a negyedik pályázatot visszavonták, a szakmában az is zavart keltett, hogy a visszavonás oka egy olyan szabályozási változás volt, amely a biomassza-erőművekkel szembeni környezetvédelmi elvárásokat gyengítette (finoman szólva sem ez az irány most Európában).

Na de ki nyert ma?

Egy pályázat esetén a sok kiírási furcsaság általában akkor nyer értelmet, ha megnézzük, hogy az végül kinek kedvezett. Mint hallottuk, tavaly december 20-án az derült ki, hogy mindössze nyolc pályázat érkezett, ebből egy napenergiás, egy vízerőmű, és hat biomasszás. A pályázók (a biomasszások) döntően ugyanahhoz a csoporthoz tartoztak, a 32 magyar gazdasági társaságból álló, de francia hátterű Veolia cégcsoporthoz.

Az persze rögtön kérdésesnek tűnt, hogy a napos pályázó hogyan teljesíthetné a két évtizedes üzembe helyezési kritériumot, azóta ki is derült, hogy érvénytelen volt a pályázat, de úgy tűnik, hogy a vizes cég, vagyis a Hernádvíz Kft. valóban sikeres volt. Mellette pedig a nagyok között a CHP-INVEST Kft., az Újpalotai Energia Kft., a Bakonyi Energetika Kft. is nyertek.

Van-e abban ráció, hogy az állam így felkarolta a biomasszát? Ez egy eléggé átfogó kérdéskör. A biomassza lehet ugyanis nagyon szennyező és viszonylag tiszta és megújuló forrás is. Ha a háztartások a kályhában égetik az erdőben tiltott fagyűjtéssel szerzett fát, vagy égetik a szennyező hulladékot, az biztosan nem öröm, viszont, ha valóban körforgásos gazdálkodással hasznosul egy felújított erőműben a mezőgazdasági hulladék, az nyilván sokkal jobb megoldás, főleg, ha rugalmas forrásként még a hálózati munkát is segíti.

A rendszerirányító MAVIR ebben a kérdésben semleges, „nincs dolga”, ő tényleg technológia-semleges, vagyis neki „mindegy”, hogy mi a konkrét tüzelőanyag, de a MAVIR mindennek nagyon örül, ami rugalmasan szabályozható.

A nagy nyertes

Mindenesetre a legnagyobb nyertes, vagyis a francia Veolia az egyik legérdekesebb szereplő, a politikával mindig erősen átitatott magyar energetikában.

A Veoliának több üzletága is van, energia, hulladék, vízgazdálkodás és az energián belül is fontos a távhőszolgáltatás (a cég honlapja szerint 13 városban üzemeltet a társaság távhőrendszert) de az energiatermelés is, ezek elsősorban biomasszát égető és gázerőművek (a teljesség igénye nélkül ilyen Szakoly, Ajka, Pécs, Dorog, Kőbánya).

A cég egy időben nem volt éppen népszerű kormányzati körökben, belekerült a „francia cégek” azon körébe, akikre rossz szemmel nézett a kormány, emlékezhetünk ilyen példákra az útépítők, az energetikások és mindenekelőtt a cafeteriások közül. Ám újabban már mintha jobban feküdne a kormányzatnál a Veolia, és több projektben eléggé összebútorozott egy olyan máltai befektetővel, az Apium Media Holdinggal, amely a NER-hez kötődik.

A sajtó újabban egyre gyakrabban írt erről a szálról, vagyis a Veolia NER-es kapcsolatairól, az Index, a Válasz Online és a Forbes cikkeiben is követhető.

A mostani tenderrel megtámogatott erőművi fejlesztések régi és drága, vagyis nyereséggel nehezen üzemeltethető erőműveknek segítenek. Ha a rendszernek szüksége van rájuk, akár érthető is a segítség, hiszen a hőtermeléssel is foglalkozó cégeknek tényleg egyre nagyobb problémát okoz, ha egyszerre dolgoznak a szabad piacon (beszerzés) és a torzított piacon (lakossági értékesítés).

A szolgáltatóknak így vagy úgy muszáj segíteni, különben előbb-utóbb nem szolgáltatnának, vagyis végeredményben ez egy olyan csatorna, amikor a rezsicsökkentés (olcsó távhőszolgáltatás) árát a piacnak (ipari fogyasztók) kell megfizetni. De ez már egy olyan hatás, ami aligha kerül oda a „a megvédtük a lakosságot a magas energiaáraktól” típusú politikai üzenetek mellé.