Nem a legmodernebb gép, de Magyarországnak most a Gripen volt a leglogikusabb választás

Amikor Oroszország 2022 februárjában lerohanta Ukrajnát, a nyugati országok összezártak, és rég nem látott egységben léptek fel a putyini agresszió ellen. Az egyik eszköz ehhez a szankciós csomagok sora volt, a másik pedig a NATO megerősítése, hogy fel legyenek készülve egy esetleges fegyveres konfliktusra. A magát békepártiként jellemző magyar kormány nem mindig látta ezen lépések értelmét, de ha hosszas kerékkötés és egyezkedés után is, végül általában megszavazta az ilyen jellegű törekvéseket. Ennek az egésznek az egyik legjobb példája az volt, hogy a kormánypártok több mint másfél évig húzták a svéd NATO-csatlakozás parlamenti ratifikációját. Végül 2024 februárjában Magyarországra jött Ulf Kristersson svéd miniszterelnök, tárgyalt Orbán Viktorral, és a Fidesz–KDNP úgy döntött, mégis támogatja a svédek csatlakozását.

A két vezető azonban nemcsak erről tárgyalt. Pontosabban valószínűleg az egyezkedés részét képezte az is, hogy közös sajtótájékoztatójukon bejelentették: Magyarország újabb négy JAS-39 Gripen-vadászbombázót vesz az eddig meglevő 14 darab lízingelt gép mellé.

A már most is a légierő által használt 14 vadászbombázó beszerzése még az 1994 és 1998 között regnáló Horn-kormányig nyúlik vissza, de a végső döntést az első Orbán-kormány hozta meg 2001-ben. Az első Gripen 2006-ban érkezett meg a magyar légierőhöz.

Mi fán terem a JAS-39-es?

A Gripeneket az autóiról is ismert svéd Saab cég gyártja. A svéd kormány 1979-ben kezdett el olyan új vadászgépet keresni, ami alkalmas a gyors reagálásra, és ami egy küldetés során akár több különböző feladatot is el tud végezni. Ezért lett végül az a gép neve, hogy JAS: ez egy mozaikszó, a Jakt (elfogó vadászgép), Attack (földi célpontok támadása) és Spaning (felderítés) összeolvasztásából alakult ki. Az A, mint attack miatt nem is egyszerűen vadászgépről van szó, hanem vadászbombázó repülőgépről. A száma pedig azért 39, mert a Saab 35 Drakent és a 37 Viggent váltotta.

A Gripen 15 kilométeres magasságban Mach 2-es sebességre képes (azaz 2100 km/h-ra) – az utasszállító repülőgépek nagyjából 6–11 kilométer magasan repülnek, 900-as tempó körül. Jelenleg hét különböző kiszerelésben kapható, van például egy- és kétüléses verziója is. Magyarországnak JAS-39C és 39D-i vannak, ezek a NATO-kompatibilis változatok, amik repülés közben is tudnak tankolni.

Miért éppen Gripen?

„Nagyon egyszerűen azért, mert Magyarország túl kicsi ahhoz, hogy egyszerre két korszerű sugárhajtású repülőgéptípust üzemeltessen”

– válaszolta a kérdésre Kaiser Ferenc, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem docense.

A másik lehetőség az lett volna, hogy a teljes századot lecseréljük egy új típusra, de ez óriási költséggel járt volna. Bár az idő alkalmas lett volna erre, mert pont mostanában járt volna le a lízing a svéd gépekre.

Azonban egy új katonai eszköz bevezetése nem olyan, mint venni egy új autót. Ilyenkor nemcsak a konkrét gépet kell megvenni, hanem át kell képezni a pilótákat, meg kell egyezni a gyártóval szervizelésről, alkatrészekről, mindenről.

„A modern hadiipari szerződések úgy néznek ki, hogy például a Rheinmetall vállalja – és ennek nyilván meg is kéri az árát –, hogy amíg hadrendben tartjuk a harckocsijait, lesz hozzá alkatrész, lesz hozzá lőszer, lesz hozzá tartalék cső. Tehát komplex logisztikai csomagokról van szó”

– magyarázta Kaiser.

Tehát az egyik oka annak, hogy nem egy századnyi új F-35-öst vettünk az, hogy túlságosan macerás lenne mindent lecserélni. Egy másik, talán jelentősebb akadály az, hogy nem is tudnánk megfizetni. Azonban nem is feltétlenül van rájuk szükség, mert a szakértő szerint a Gripenek ugyan nem a legmodernebb gépek, de nincs velük semmi baj.

Svédország hadiipara rendkívül fejlett, de a Gripen így is inkább mondható nyugati koprodukciónak, ugyanis rengeteg beszállító dolgozik rajta. Van benne például angol és amerikai alkatrész is.

Azt viszont látni kell, hogy nem tudjuk, vadászgépként mennyire teljesítene jól egy Gripen (ahogy ezt az F-35-ösökről sem tudjuk), mert a bevetéseik szinte kizárólag abból álltak eddig, hogy olyan földi célpontokat támadnak, amik nem tudnak visszalőni.

„Ebből a szempontból nyilván nem tudjuk, mire képes a Gripen. A technikai adatai alapján egyébként nincs túl sok szégyellnivalója, és nagyon fontos, hogy relatíve kis gépről van szó, tehát jóval olcsóbb üzemeltetni, ami nyilván egy nagyon komoly szempont volt a kiválasztásnál is.”

Ez alapján úgy tűnik, hogy ha már amúgy is bővíteni akarjuk a flottát, akkor a négy Gripen jó választás volt. Ugyanakkor felmerülhet a kérdés, hogy egyáltalán minek nekünk több vadászgép? A saját szövetségeseink vesznek körbe minket, hát minek nekünk 18 harci repülő, amik olyan gyorsak, hogy padlógázzal alig tudnak megfordulni az országhatáron belül?

Kaiser elmondása szerint azért, mert az a minimum, hogy minden országnak van valamilyen önvédelmi képessége. A környékünkön minden hasonló méretű országnak van legalább egy századnyi (10-15 gép) vadászbombázója, így fontos, hogy nekünk is legyen. Erre a szükségre most rávilágított az ukrajnai orosz invázió is, ami megmutatta, hogy sosem lehet tudni, mikor lehet szükség a honvédelemre.

Arról nem is beszélve, hogy az, hogy van 12-16 gépünk, nem azt jelenti, hogy ezek mindig bevetésre készen állnak.

„Valamennyi gép folyamatosan kiesik. Jelenleg 14 gépünk van. Ha ebből kettő-három épp szervizelés alatt van, kettő elmegy a Baltikumba, marad hét. Abból kettő el van foglalva, mert mondjuk épp elkószált egy kisrepülő, vagy egy utasszállító elfelejtett bejelentkezni, és szeptember 11. után ilyenkor meg kell nézni, hogy például elájult-e a pilóta. Maradt öt, ha bármi történik. Egész egyszerűen szükség van némi tartalékra”

– mutatott rá Kaiser.

A NATO-tagságunkból is adódik, hogy eleget kell tennünk bizonyos katonai elvárásoknak, és ez különösen hangsúlyossá vált, miután Donald Trump február elején arról beszélt, hogy szerinte több potyautas is van a szövetségben, ezért arra bátorítja Oroszországot, hogy támadja meg a túl keveset fizető tagállamokat. Ha megnyeri az elnökválasztást, esélyes, hogy felforgatja a NATO-t, ezért érdemes extrém esetekre is felkészülni.

Mennyi az annyi?

Felmerülhet a kérdés, hogy mennyibe kerülhet ez a négy új gép a magyar adófizetőknek. A kérdés jó, de szinte lehetetlen megválaszolni. Ez ugyanis minden ország és minden vásárlás esetében teljesen egyedi, és ugye nemcsak a konkrét gépekről van szó, hanem mindenféle extra szolgáltatásról is, beleértve például a modernizációjukat.

„A hadiiparban ez úgy működik, hogy a kedves vevő és a kedves eladó leülnek zárt ajtók mögött. A vevő elmondja, mire van szüksége, amire a gyártó rávág egy – első körben nyilván szemérmetlenül magas – árat, hogy mennyiből tudja megoldani. Aztán jön az alkudozás.”

Az alku végére általában a gyártó is enged az árból, valószínűleg a vevő is beéri kevesebbel, és valahol félúton megegyeznek. De a végső ár nagyon sok mindentől függ, például a rendelt darabszámtól is. Kaiser elmondása szerint sok esetben ugyanarra a platformra, hajtóműre, tehát ugyanarra az alapcsomagra minden ország más és más árajánlatot kap. Tehát az, hogy mennyibe kerül a beszerzés, a vevő pénztárcájának méretétől és tárgyalási képességeitől függ. Arról nem is beszélve, hogy a szerződésnek olykor – mint például Magyarország esetében is – része, hogy svéd cégek beruháznak a vevő országában, így a költség egy része végül meg is térül.

Tehát lehet, hogy nem a Gripen a legmodernebb vadászbombázó, de az egészen valószínű, hogy minden szempontot figyelembe véve ez a négy gép volt most a leglogikusabb választás – arról nem is beszélve, hogy végső soron nemcsak a magyar légierő gyarapodik és erősödik az üzlettel, hanem a NATO is.