Az erdőirtások miatt kihalás fenyegeti a világ legnagyobb és legbüdösebb virágát

A Rafflesia nevű óriásvilágféle mind a 42 faját a kihalás veszélye fenyegeti, a Délkelet-Ázsiában honos növény természetes élőhelye ugyanis az utóbbi évtizedekben az erdőirtások miatt kritikus méretűre zsugorodott – írja a Guardian.

A Rafflesia rothadó hússzagot áraszt, ezért a köznyelvben hullavirágnak vagy bűzvirágnak is nevezik. A növény azért büdös, hogy szaporodjon: dögszagot áraszt, hogy a környéken élő húsevő bogarak azt higgyék, tetemet találtak, amibe tojásokat rakhatnak. Amint végeztek, a bogarak széthordják a pollent.

A Rafflesia arnoldiiról, azaz az óriási bűzvirágról korábban a Telexen is írtunk. A Rafflesia a szingapúri kikötőt és brit telepet alapító Thomas Rafflesről kapta a nevét a 18. században. Ez a legnagyobb ismert virág a világon – a szirmok átmérője gyakran meghaladja az egy métert, nagyjából 11 kilósra is megnőhet, a szirmok közötti kehelyben pedig 6-8 liter esővíz is elfér.

A Rafflesia egy élősködő növény, nincsenek levelei, szárai vagy gyökerei, és nem fotoszintetizál. Ehelyett a gazdanövény gyökerein élősködik, és hosszú, gombasejteknek látszó fonalak segítségével von ki vizet és táplálékot a trópusi dzsungel növényeinek indáiból Brunei, Indonézia, Malajzia, a Fülöp-szigetek és Thaiföld területén.

Mielőtt a bimbó fejlődni kezd, nem is látható, mert a gyökérben él, azt csak a bimbózó virág töri át. A bimbó nagyjából 10 hónapon át fejlődik, csak hogy utána egy hétig virágozzon, bűzölögjön, majd szétfolyjon. A hűlt helyén csak egy fekete folt marad.

A Rafflesiának 42 alfaja létezik, és a kutatók arra figyelmeztetnek, hogy mindegyiket veszély fenyegeti: 25 faj kritikusan veszélyeztetettnek, 15 pedig veszélyeztetettnek minősül. A Plants, People, Planet című folyóiratban megjelent új tanulmányban azt írják, több mint kétharmadukat nem védik megfelelő mértékben a jelenlegi természetvédelmi törvények. A tudósok szerint sürgősen nemzetközi összefogásra lenne szükség, hogy megmentsék a kihalás szélére sodródott növényeket.

Mivel a virágok életciklusuk során nagyrészt rejtve maradnak, kevéssé ismertek, és még mindig fedeznek fel új fajokat. A tudósok attól tartanak, egyes fajták már azelőtt kipusztulnak, hogy rájuk találnának. A fennmaradásukhoz átfogó és szigorú szabályozásokra lenne szükség az élőhelyükön. A kutatók ebbe a munkába a helyi, őslakos közösségeket is bevonnák. „Az őslakosok az erdeink legjobb őrei, és a Rafflesia-védelmi programok sokkal nagyobb valószínűséggel lesznek sikeresek, ha bevonják a helyi közösségeket” – hangsúlyozták.