Itt a tavasz, csicseregnek a madarak, a fák rügyeiket bontogatják és a virágok előbújtak a földből. Ez persze azzal is jár, hogy jön az allergiaszezon, így szegény allergiások már készülnek a végtelen köhögésre és orrfújásra. Van azonban néhány virág, amelyektől nem csak a pollenérzékenyek fuldokolnak könnyes szemmel.
Vegyük például az Amorphophallus titanumot. Már a neve is varázslatos; néhány jól felismerhető görög szóból áll össze:
- amorphosz, azaz formátlan;
- phallosz, más néven pénisz;
- és titan, vagyis óriás.
Igen, ez a virág rendes nevén az óriási amorf pénisz. Sajnos a hazai tudományos közösség ezt kicsit durvának találhatta, így magyarul a titánbuzogány nevet kapta. Hivatalos dokumentumban 1878-ban írtak róla, az indonéziai Szumátrán találták és két jellegzetessége van. Egyrészt elég nagy, pontosabban a világ legnagyobb ismert virága (pontosabban a legnagyobb el nem ágazó virágzattal büszkélkedhet, de ebbe a szár és a levél is beletartozik). A legmagasabb majdnem 3 méteresre nőtt, a legnagyobb lemért föld alatti gumó 91 kiló volt (bár általában 50-75 kilósak).
A másik jellegzetessége, hogy irtózatosan büdös.
Annyira, hogy amikor egy botanikuskertben egy példány virágzásba kezd, csodájára járnak az emberek. Érdekes módon azért büdös, hogy szaporodjon: dögszagot áraszt, hogy a környéken élő húsevő bogarak azt higgyék, egy jó kis tetemet találtak, amibe tojásokat rakhatnak. Amint végeztek, a bogarak széthordják a pollent, hogy a titánbuzogány máshol is gyökeret verhessen.
Ha nem szeretné megszagolni, de azért furdalja a kíváncsiság, szerencséje van. Kutatók 2010-ben hosszas vizsgálatok után arra jutottak, hogy
a virág szaga az oszló hús, széklet, rohadó hal, rohadó tojás, sajt, lábszag és izzadság bűzének keverékeként írható le.
Az indonézek emiatt hullavirágnak is hívják (ezzel a jelenséggel nem most találkozunk utoljára), a gumóját és a levelek szárait meg szokták enni. Ennek hátterében részben az állhat, hogy amikor a virág szaglik, akkor rettenetesen büdös, de ez nem tart túl sokáig: 8–24 órán át bűzlik.
A növény egyébként 8-10 év után virágzik először, egy-két napig úgy marad, majd 2-10 évig vár a következő virágzással. Az élete nagy részében igazából úgy néz ki, mint egy közepesen magas, zöld fa. Vadonban nagyjából 40 évig élnek, de üvegházakban nem szoktak ilyen sokáig életben maradni.
Ez is nagy, ez is büdös
Mai második versenyzőnk a Rafflesia arnoldii, az óriási bűzvirág. Sajnos a latin neve közel sem olyan érdekes, mint a titánbuzogányé: nevét a szingapúri kikötőt és brit telepet alapító Thomas Rafflesről, illetve a növényre elsőként rábukkanó botanikusról (erről mindjárt bővebben), Joseph Arnoldról kapta. A növény egyébként a Maláj-félszigeten és a Szunda-szigeteken honos.
Valójában nem is Arnold gyűjtötte be az első virágot, de a győztesek írják a történelmet, úgyhogy róla nevezték el a növényt. Az első európai, aki rátalált a virágra, Louis Auguste Deschamps botanikus–felfedező volt 1797-ben, amikor Jáván járt. Valószínűleg a bűzvirág Rafflesia patma nevű alfaját találta meg, aminek egy egyedét fel is kapta, és elindult vele Franciaországba. Ekkoriban azonban hazája nem volt jóban a britekkel, és egy angol hajó le is fogta Auguste-ot. A britek minden feljegyzését és szerzeményét elkobozták, és csak 1954-ben derült ki, hogy valószínűleg ő fedezte fel a bűzvirágot – természetesen a virág élőhelye körül lakó őslakosok után.
Na de vissza a növényre: nem fogják elhinni, de az óriási bűzvirág nagyon büdös, így angolul hullavirágnak hívják, és ez a legnagyobb ismert virág a világon – ha a szárat ugye nem vesszük figyelembe, csak a szirmokat, amiknek átmérője gyakran meghaladja az egy métert.
Jelentős különbség a bűzvirág és a titánfallosz között, hogy előbbi egy parazita: nincs saját gyökere vagy szára, a gazdanövény gyökerein élősködik. Mielőtt a bimbó fejlődni kezd, nem is látható, mert a gyökérben él, azt csak a bimbózó virág töri át. A bimbó először olyan, mint egy piros saláta vagy káposzta, és
mielőtt az ötszirmú virág kinyílik, nagyjából 11 kilósra nő. A szirmok közötti kehelyben 6-8 liter esővíz is elfér.
Nagyjából 10 hónapon át fejlődik, csak hogy utána egy hétig virágozzon, bűzölögjön, majd szétfolyjon. A hűlt helyén csak egy fekete folt marad. A beporzásáért döglegyek felelnek, bár egyelőre úgy tűnik, hogy ezért semmiféle jutalom nem jár. Valószínűleg csak eleve sérült gyökereken vagy szárakon tud megtapadni a pollen, hogy a bűzvirág ott kifejlődhessen. A magvait kis bogyókba rejti, így növényevő állatok is részt vesznek a szaporításában.
A virág még nem került fel ugyan a vörös listára, de környezetvédők attól tartanak, hogy mivel az óriási bűzvirág élőhelyein egyre több a turista, a faj nagy veszélyben lehet.
