Ilyen volt a Perseidák Hollókő fölött

Ha hullócsillagokról van szó, akkor általában mindenkinek a Perseidák jutnak elsőként az eszébe. Ez nem véletlen, ugyanis ez az egyik leglátványosabb és legkönnyebb megfigyelhető égi jelenség, aminek a tetőpontja általában minden évben augusztus közepére esik. Így volt ez most is, a legfényesebb hullócsillagokat vasárnap hajnalban lehetett látni az égbolton. Az MTI fotósa, Komka Péter a hollókői várnál örökítette meg az idei csillaghullást.

Mi az a Perseidák?

A Perseidák, csakúgy, mint minden hullócsillagraj, mikrometeoroidok sokaságából áll, amelyek többnyire üstökösökből származnak. Ilyen üstökös a 109P/Swift-Tuttle is, ami a Perseida meteorraj szülőégitestje Ez az üstökös rendkívül elnyúlt ellipszispályán mozog a Nap körül, még az Uránusznál is kétszer távolabb jut a Naptól. Ez igen hosszú keringési időt eredményez, 133 éves periódussal, amit azonban a gázóriások, különösen a Jupiter gravitációs hatásai erőteljesen befolyásolhatnak. A Föld ezen a meteortörmelék-rajon halad keresztül minden évben július 17. és augusztus 24. között, de a sűrűjét általában augusztus 10 és 15. között érjük el.

A meteorraj homokszem méretű kő- és jégdarabkákból tevődik össze, amelyek 60 km/s sebességgel közelítenek a földfelszín felé, amit ugyanakkor nem érnek el, mivel a légkörbe érve felhevülnek és elégnek, körülbelül 100 kilométerrel a földfelszín felett, látványos csillaghullást okozva ezzel – írta a Transtelex.

Az észlelhető meteorok számát két dolog befolyásolja: hogy mennyire sötét az égbolt a megfigyelés idején és helyén, és hogy milyen magasan van az égbolton a meteorraj látszólagos kiindulási pontja (radiánsa). Az ég természetes sötétségén a fényszennyezés rengeteget ront, de a telihold fénye is csorbíthatja az élményt. Idén azonban szerencsénk van a holdfázissal, a mindössze 16 százalékos sarló csak hajnalban kelt, és nem nagyon zavarta a meteorok megfigyelését.

Miért Perseidák?

Ahogy a Svábhegyi Csillagvizsgáló írta, ennek oka a meteorrajok általános nevezéktanában keresendő. A meteor- vagy hullócsillagrajokat a radiánspontjuk alapján nevezik el. Ez a következőket jelenti: ha valaki egy hosszabb záridejű fényképet készítene az égboltról csillaghullás idején, azt látná, hogy a fényes csíkok hozzávetőlegesen egy pontban metszik egymást. Ezt nevezik radiánspontnak, a meteorrajokat pedig annak függvényében nevezik el, hogy a radiánspont melyik csillagképbe esik. A Perseidák esetében például a Perseus csillagképbe, az Aquaridáknál az Aquariusba (ez a Vízöntő latin neve), a Leonidák a Leoból (Oroszlán) erednek, és így tovább.

Az ókori görög mitológiában Perseus Zeusz főisten és Danaé, egy halandó fia. Azt mondják, hogy a meteorzápor megemlékezés arra, mikor Zeusz aranyesőben látogatta meg Perseus édesanyját, Danaét. Emellett pedig Szent Lőrinc könnyeinek is nevezik, annak az ókeresztény mártírnak az emlékére, akinek ünnepnapját augusztus 10-én tartják.