A meddőség nem válogat: több millió embert érint a terméketlenség a WHO friss jelentése szerint

Minden 6 emberből 1 meddő a világon – derült ki az Egészségügyi Világszervezet (WHO) friss meddőségi jelentéséből. Ez a felnőtt populáció durván 17,5 százalékát jelenti, úgy, hogy nincs erős különbség a fejlődő és a fejlett országok között: előbbiek esetében 16,5 százalékról, utóbbiaknál 17,8 százalékról beszélhetünk. Ez azt mutatja, hogy a meddőség nem diszkriminál – mondta Tedrosz Adhanom Gebrejeszusz, a WHO főigazgatója, és hozzátette: a probléma milliókat érint. „Ennek ellenére továbbra is alultanulmányozott a probléma, a megoldások pedig alulfinanszírozottak és sokaknak elérhetetlenek a magas költségek és a társadalmi megbélyegzés miatt.” Korábbi becslések arra jutottak, hogy a meddőség világszerte 48,5 millió párt érinthet.

A meddőség a férfi vagy női reproduktív rendszer betegsége, rengeteg oka lehet, és gyakran igencsak drága, fájdalmas, hosszan tartó kezeléssel lehet csak rajta segíteni, ráadásul több kultúrában megbélyegzéssel is jár, ami befolyásolja az érintettek mentális és pszichoszociális jólétét.

A WHO tudósai azokat határozták meg meddőnek, akik életükben legalább egyszer 12 hónapnyi védekezés nélküli szex után is sikertelenek voltak a megtermékenyítésben vagy a teherbe esésben. A friss jelentéshez az összes 1990 és 2021 között végzett releváns tanulmányt megnézték, és végül a 12 241 írásból 133-at találtak olyan minőségűnek, amit érdemes volt bevonni az elemzésbe.

A kutatók felhívták a figyelmet arra, hogy még a 133 kiválasztott kutatás is különböző módszerekkel készült, és sok területről nem is érkezett megfelelő adat. Volt különbség aközött, hogy a tanulmányok milyen életkort vizsgáltak, milyen életkort határoztak meg nemzőképesnek, illetve hogy egymással milyen kapcsolatban álló párokkal dolgoztak: 66 kutatás például csak azokat nézte, akik házas vagy élettársi viszonyban éltek egymással. Az európai régiót vizsgálta a legtöbb tanulmány, az elemzett kutatások 35,3 százaléka, a legkevesebb pedig a WHO délkelet-ázsiai régióját, innen az összes vizsgált kutatás 11,3 százaléka érkezett csak.

A jelentés azt mutatta, hogy az élethosszi meddőség aránya a WHO nyugati csendes-óceáni régiójában a legmagasabb (23,2 százalék), a legalacsonyabb pedig a keleti mediterrán régióban (10,7 százalék), de a kutatók hozzáteszik: sok területről nem érkezett elegendő adat, hogy teljes mértékben összehasonlíthatók legyenek az arányok. Az európai régióban az élethossz alatt előforduló meddőség aránya 16,5 százalék, az egy adott időszakban előforduló meddőség aránya pedig 12,4 százalék – a megkülönböztetésre a különböző kutatások módszertanai miatt van szükség.

A meddőség előfordulási gyakoriságának időszaki és élethosszig tartó mérőszámai különböző típusú információkat szolgáltatnak. Az időszakos meddőség előfordulásának becslései segítenek azonosítani a szolgáltatási szükségleteket és a szükséges erőforrásokat, míg az élethosszig tartó meddőség előfordulásának adatai segítenek megérteni az élethosszon át felmerülő diagnosztizálási és kezelési terheket.

Hiába érint milliókat, a meddőség megelőzésére, diagnosztizálására és kezelésére szolgáló megoldások továbbra is alulfinanszírozottak és sokaknak elérhetetlenek, különösen a fejlődő országokban.

A jelentésből kiderült, hogy az alacsony és a közepes jövedelmű országokban lakó meddő férfiak és nők jövedelmük sokkal nagyobb részét fordítják a diagnózisra és a kezelésre, mint a fejlett országokban élők. Jelenleg a legtöbb országban a termékenységi kezeléseket nagyrészt saját zsebből finanszírozzák az emberek, ami komoly pénzügyi költségekkel jár, ez pedig gyakran megakadályozza őket abban, hogy megfelelő kezeléshez jussanak, vagy szegénységbe taszíthatja őket a kezelés kifizetése.

„Emberek millióinak kell katasztrofális egészségügyi költségekkel szembenézniük a meddőségi kezelések miatt, ami gyakran egészségügyi szegénységi csapdát jelent az érintetteknek – mondta Pascale Allotey, a WHO szexuális és reproduktív egészségügyi és kutatási igazgatója. – A jobb szakpolitikák és az állami finanszírozás jelentősen javíthatja a kezeléshez való hozzáférést, és megvédheti a szegényebbeket attól, hogy elszegényedjenek.”

A WHO egy ettől a jelentéstől független, a Human Reproduction szaklapban megjelent kutatása azt is vizsgálta, hogy milyen anyagi terhet rónak a meddőségi kezelések az alacsony és közepes jövedelmű országok lakóira. Ez azt mutatta ki, hogy ezekben az országokban a meddőségi kezelésért a betegek által fizetett közvetlen orvosi költségek jelentősen meghaladják az éves átlagos jövedelmet és az egy főre jutó GDP-t, ami arra utal, hogy a rászorulók vagy nem tudják megfizetni a kezeléseket, vagy pedig óriási pénzügyi kockázatot vállalnak velük.

Magyarországon gyakorlatilag államosították a mesterséges megtermékenyítés (IVF) piacát, és ingyenessé tették a kezeléseket. Ennek ellenére a legfrissebb adatok alapján az látszik, hogy csökkent itthon a lombikkezelések hatékonysága. A kormány adatai szerint míg 2017 és 2019 között az évente elvégzett kezelések több mint 19 százalékából született gyerek, addig ez 2020-ban már csak 17,9 százalék volt, 2021-ben pedig még tovább csökkent 16,6 százalékra.

Korábban a Telexen is részletesen foglalkoztunk azzal, hogyan kebelezte be az állam a lombikbébiszektort, aminek a következményeként már csak állami intézményben végeznek beültetést Magyarországon. A meddőségi centrumok nagy léptékű államosítása 2019 karácsonya előtt kezdődött, amikor a kormány bejelentette, hogy állami kézbe vesz hat meddőségi magánklinikát, és ingyenessé teszi a szűrővizsgálatokat, a kezeléseket, illetve a hozzájuk kapcsolódó gyógyszereket. 2022. július 1-jétől csak az állami meddőségi centrumokban lehet mesterséges megtermékenyítést végezni Magyarországon.