Megszagoltam a virtuális valóságot, és besírtam

Egy hegy tetején állok, előttem a földön élénkpiros vadvirágok. Lehajolok, letépek egyet, az orromhoz emelem. „Na, érzed?” – hallok egy test nélküli hangot, ami emlékeztet arra, hogy a virtuális valóságban szagolgatom a virtuális virágot, és az OVR Technology nevű startup egyik fejlesztője érdeklődik a valódi világból, a Las Vegas-i CES egyik kiállítóterméből. De nem érzem. Még egy nagyot szippantok a levegőből, hogy hátha, és abban a pillanatban beüt a szagarmageddon. Nem büdös, csak annyira intenzív, hogy egyből könnybe lábad a szemem tőle, mintha valaki egy dezodort fújt volna közvetlenül az orromba. Hamar kiderül, hogy csak egy programhibába futott bele az illatgenerátoros VR-szemüveg, és minden töltetét egyszerre kezdte el fújni padlógázon. Második próbálkozásra aztán már minden stimmel, a virtuális virágoknak virágillatuk van, a tábortűznek füstszaga, a sülő mályvacukor pont olyan karamelles aromát áraszt, mint a valóságban.

De mire jó ez az egész? A szagos film mozis verziója a hatvanas években akkorát bukott, hogy azt máig emlegetik a marketinges tankönyvek; az amerikai startup most nem is feltétlenül filmekhez, hanem interaktív élményekhez, VR-es meditációhoz és hasonlókhoz ajánlja. A lehetőségek szinte végtelenek, érdeklődtek már iránta videójáték-fejlesztők, wellnessbizniszben utazók, sőt, az egyik fejlesztő tett egy olyan utalást, hogy a felnőtt-szórakoztatóipar is.

A szaglás nagyon erős tudat alatti hatásokat tud kiváltani, és fontos szerepe van például az emlékezet működésében, érdemes megnézni erről az OVR alapítójának TED-előadását:

Az OVR megoldásával mi magunk is mixelhetünk illatokat, amiket a rendszer valós időben kikever és létrehoz nekünk a cserélhető kis illatpatronja tartalmából. Nyolc jellemzőt állítgathatunk százalékos csúszkákon (friss, citrus, virág, föld, fa, édes, zöld, és puha/szúrós), ezekből elvileg sok milliónyi illat kikotyvasztható, amiket az arcunk elé nyúló mikrofonszerű kütyü küld is egyből az orrunkba. Állati szórakoztató volt nyomogatni és szagolgatni, de erős a gyanúm, hogy ha lenne egy ilyenem otthon, pár nap után menne egy polcra porosodni a világ végezetéig.

De hát ez úgy általában is elmondható a VR-ről. A virtuális valóságot már vagy tíz éve próbálják a Következő Nagy Durranásként eladni; még az előző életünkben, a 2016-os CES-en próbálgattam végig az akkori kínálatot, és igazság szerint azóta sem találta meg senki azt a trükköt, amivel a VR a jópofa rétegszórakozás kategóriájából átugrana a mainstreambe. Mondjuk próbálkoznak a végek derekasan, a mostani CES-en sem a szagos cucc volt az egyetlen, amit kipróbáltam.

Dinoszauruszok, fitnesz, hologramok

Ott van mindjárt a PS VR2, aminek az elődjéből a Sony ötmillió darabot adott el, és ezzel messze a legsikeresebb VR-es kütyü. A második kiadás Playstation 5-tel működik, február végén jelenik meg, elég ijesztő, 600 eurós (240 ezer forintos) áron. 30 játék fog együttműködni vele induláskor, köztük a Playstation legendás autóversenyzős sorozatának legutóbbi része, a Gran Turismo 7; és a Románia rémálomszerű változatában játszódó Resident Evil Village, ami elég vészjóslóan hangzik, elvégre ez pont az a típusú horror, aminek nem biztos, hogy szó szerint a kellős közepébe akar csöppenni az ember. Vagy hát ki tudja.

És a végére hagytam a legjobbat, a Horizon Forbidden West (amit amúgy imádtunk már VR nélkül is) VR-es kiegészítőjét, a Call of the Mountaint, amit sikerült egy 20 perces menet erejéig ki is próbálnom, és nagyon meggyőző volt. A grafika lélegzetelállító, a játékmenet az alap Horizonhoz képest sokkal lassabb, a harc helyett a felfedezésre összpontosít, és tök jó élmény csak úgy bóklászni, nézelődni meg hegyet mászni is, hát még amikor feltűnik az első brutális robotdinoszaurusz.

Ennyi idő alatt nem volt kényelmetlen a VR-szemüveg viselése, nem is szédültem bele, bár az nagyon fura volt, hogy rezeg a fejemen a szemüveg, ha a játék épp azt akarja jelezni, hogy kaptam egy nagy pofont. A szemmozgás követése viszont egészen természetesnek hat: nem kell feltétlenül oldalra fordítanom a fejem, ha oda akarok pillantani, elég, ha a tekintetem odakapom. A látvány pedig tényleg elsöprő (az első PS VR 960×1080-as felbontását 2000×2040-re növelték, szemenként), nem tudom, hogy maga az élmény kitart-e órákon át vagy fárasztóvá válik, de ennyi tapasztalat alapján azt gondolom, meglehet benne a lehetőség, hogy végre elhozza a VR nagy áttörését.

Új VR-szemüveggel állt elő a HTC is, a Vive XR Elite 1100 dollárba (435 ezer forintba) kerül, viszont egymagában működik, nem kell hozzá pécét kötni, vagy Playstationt, mint a PS VR-hez. Erősnek hangzik az ár, de a közvetlen konkurencia, a Meta Quest 2 ennél is drágább (és ha igazak a pletykák, hogy az Apple is egy ilyen kütyün dolgozik, abban biztosak lehetünk, hogy az még drágább lesz). Az új Vive-ot nem lehetett kipróbálni a CES-en, annak ellenére, hogy februárban piacra kerül, szóval már tuti késznek kell lennie. A hivatalos trailere se mutat sokkal többet annál, hogy hogy fog kinézni:

Így be kell érnünk a technikai részletekkel: 4K felbontás, 90 Hz képfrissítés és négy beépített kamera a felhasználó kézmozgásának követésére, hogy ne kelljen kontrollert használni (de azért lehet). Az elérhető tartalom VR-jétékokban alighanem el fog maradni a PS VR2-től, de lehet például egy virtuális moziteremmel filmnézésre használni (ami egész jól hangzik), és lesz egy csomó fitnesztartalom is rá – ami viszont elég kérdőjeles, elvégre egy 60 dekás izével a fején az ember nem biztos, hogy szeretne ugrabugrálni, pláne, ha az majdnem félmillió forintba került.

Említsük még meg a Magic Leap 2-t, ami nem VR-, hanem AR-szemüveg, azaz nem virtuális, hanem kiterjesztett valóság: a valódi látképbe rajzol bele dolgokat hologramszerűen. A cég még 2016 táján futott be nagyon, milliárdos befektetéseket kapott puszta ígéretekre és szlogenekre, aztán amikor végül megjelent a szemüvege, az óriásit bukott. Aztán lecserélték a vezetőséget, szereztek új befektetőt (a szaúdi állam befektetési alapja konkrétan felvásárolta az egészet), és pár hónapja előálltak a Magic Leap 2-vel, ipari felhasználásra, egészen értelmezhetetlen, 3300 dolláros, azaz 1,25 millió forintos áron. És most azt jelentették be, hogy jön az orvosi felhasználás, műtétek közben információk kijelzésére a sebészeknek. Plusz az AMD előadásán is dicsérték egy sort:

Hát, én ma megszagoltam a VR-t, szóval tudom milyen, ha valami bűzlik a virtuális valóságban – és ez eléggé olyan.

(Munkatársunk a kiállítást szervező CTA újságírói ösztöndíjprogramjában veszt részt a CES-en.)