Bár olcsónak szánják, sok a 90 ezer a Telekom saját márkás telefonjáért

Szeptember végén a Telekom bejelentette, hogy saját márkás telefonokat dobnak piacra, hogy minél több embernek tegyék elérhetővé az 5G adta lehetőségek végtelen sokaságát. Épp ezért a T Phone 5G 90 200 forintos árról indul, amiből már a bejelentéskor sejthető volt, hogy nem szabad egy csúcskategóriás telefonra számítani.

Ez a gondolat azonban nem csak egy üres szóvirág, amit megszokásból kell odabiggyeszteni: a Telexnél általában felső középkategóriás és csúcskategóriás telefonokat tesztelünk, viszont a negyed-ötöd-heted áron kapható T Phone egészen más szemléletet igényel, mint a drága telefonok. A telefonteszteknél általában keresünk valamit, amire felfűzhetjük a cikket. Ilyen valami lehet az, hogy ha a telefon hajtogatós, ha valami brutális kameraszörnyeteg lakik benne, vagy ha bivalyerős a készülék. A T Phone semmiben nem kiemelkedő, csak viszonylag olcsó, és fura, hogy egy forgalmazó saját brandet indít.

A sima T Phone 6,52 hüvelykes HD kijelzőt kapott, ami alatt egy 5 megapixeles előlapi kamera lapul. A hátlapi kameraszigeten található egy 50 megapixeles főkamera és két darab 2 megapixeles segédkamera. A telefont egy MediaTek Dimensity 700-as rendszercsip hajtja, 4 GB memóriával és 65 GB tárhellyel kapható, utóbbit 2 TB-ig lehet bővíteni. A telefonba egy 4500 milliamperórás aksi került, amely USB-C-s töltővel tölthető.

Párhuzamos valóságok

A techújságírók elefántcsonttornyából, kisujjat eltartva, könnyű azt gondolni, hogy a telefon 300 ezer forintnál kezdődik, pedig nyilván nagyon, nagyon, nagyon sok embernek nem az a fontos, hogy a legújabb csúcstelefont vehessék meg, hanem az, hogy tudjanak rajta telefonálni, néha fotózgatni, illetve facebookozni és YouTube-ot nézni. A T Phone 5G papíron ezekre mind alkalmas, de ez a valóságban mégsem mindig volt így. Nézzünk néhány alapvető funkciót, ami még azoknak is érdekes lehet, akiket egyáltalán nem érdekelnek a pixelek és a megahertzek.

Vegyük például a telefon feloldását. Ezt tehetjük kóddal, ujjlenyomattal vagy arccal. Legalábbis elvileg, mert az arcfelismerés két héten belül talán csak egyszer működött, bár előfordulhat, hogy akkor is a hüvelykujjam véletlenül rácsúszott a bekapcsológombra (amiben az ujjlenyomatszkenner lakik), és azért oldódott fel a telefon. Többször is újrakalibráltam, de egyszer sem oldott fel csupán az arcom látványától. Az ujjlenyomatomat viszont mindig gyorsan felismeri, azért jár a piros pont.

Oké, az ember feloldotta a telefont, azonban az igazi tortúra csak most következik. Nem állandóan, de elég gyakran előfordult, hogy a T Phone navigálás közben lefagyott. Sok Google-alkalmazás kint van a kezdőképernyőn egy mappában, ezt akartam megnyitni, hogy elindítsam a Térképet. Miközben a mappa kitárult, a telefon le is fagyott, de ezt nem vettem észre, és megpróbáltam rányomni az alkalmazás ikonjára. Egy darabig semmi nem történt, majd elindult a Google Dokumentumok, aminek nincs is ikonja a mappában. Az lehetséges, hogy a Drive indult el, és rögtön meg is nyitott egy dokumentumot, de annak az ikonja a mappa másik felén volt.

A hasonló akadozások rendszeresek voltak a hétköznapi használat során, pedig nem mondanám, hogy nagyon meghajtottam volna a telefont. Ha nem is fagyott le, az alkalmazások gyakran lassan, döcögve indultak el, és úgy általában több türelemre volt szükség a T Phone használatához, mint amit amúgy egy ilyen esszenciális használati tárgyra szánnék.

Volt, hogy például a YouTube csak homokórázott azzal a felkiáltással, hogy adatkapcsolatra vár, miközben a telefon a wifire és az 5G-re is erős jellel csatlakozott. Valamelyik alkalmazás első frissítésénél többször is eljátszottuk, hogy azt állította, hogy frissítette, ezért én kiléptem a Play Áruházból, majd a telefon közölte, hogy haha, az adott alkalmazást frissíteni kéne.

Maga a telefonálás jól működik: én jól hallottam a másikat, és a hívás túlvégén sem panaszkodtak. A kihangosítás nem tökéletes, de ez a hangszóróprobléma sokkal zavaróbb akkor, amikor az ember videót vagy filmet próbál nézni. Ugyanis a T Phone-nak dobozhangja van. Nem tudom jobban leírni, nagyon nem kellemes, természetes a hangzása.

A kijelző sem tökéletes. Max fényerőn kellően világos, kint a napon is használható, és a viszonylag nagy képernyőn teljesen oké videós tartalmakat nézni. Viszont közösségi oldalakat pörgetve eszméletlenül darabosan, akadozva csúszik, így nagyjából három perc után le kellett raknom az elfogyasztott ebédem és a maradék ép elmém megőrzésének érdekében. Mondjuk, erre lehet nézni arról az oldalról, hogy kigyógyítja az embert a képernyőfüggésből, mert nincs az a FOMO, ami rá tudna venni, hogy öt percnél tovább pörgessek bármilyen közösségi oldalt a T Phone-on.

Lehet még ugye zenét hallgatni. Még egy terület, ahol ez a telefon rendet tehet: annyira furán kellemetlen a hangzása, hogy senki nem akarna rajta kihangosítva zenét hallgatni vagy telefonálni a buszon, a többi utas nagy örömére. Cserébe jól működik bluetoothos fülesekkel, sőt formabontó módon még 3,5 mm-es jack bemenet is került bele, ami a mai telefonokon egyre inkább ritkaság. Az akkumulátorral én teljesen meg voltam elégedve: egy napot bőven kibírt töltés nélkül, és nem tűnt kiemelkedően sok időnek, mire újra tele lett.

Mindez rendben van, de kinek készült a telefon?

A bejelentés óta többször is szóba került a T Phone a szerkesztőségben, és mindig nagyon hamar felmerült a kérdés, hogy ki lehet a célközönség. Az egyik iskola szerint annak az idősebb korosztálynak a tagjai, akik lassan, hangos tiltakozás közepette ölelik csak magukhoz az okostelefonokat, ugyanis a képernyő nagy, kényelmes, a felhasználót nem nyomja agyon a rengeteg high-tech funkció, könnyű használni, és relatíve olcsó (erre még visszatérünk).

A másik álláspont (és én is inkább erre hajlok) az, hogy ez a telefon a kora tizenéveseknek készült. Nagy a képernyője, és kényelmesen lehet videókat nézni rajta, könnyű használni, relatíve olcsó, és a közösségi oldalakra oké minőségű képeket, videókat lehet lőni vele.

Igazából mindkét nézőpont megállja a helyét, de ha már a kameránál vagyunk: normális fényviszonyok között elfogadható képeket csinál, de sötétben komoly problémákkal küszködik, gyakorlatilag teljesen értelmetlen este fotózni vele, ha a képben van bármilyen fényforrás, mert teljesen szétmaszatolja az egészet, és sokkal erősebbnek tűnik, mint valójában. Viszont nyaralós képekhez, TikTok-videókhoz teljesen oké a kamera.

Cikkünk megjelenése előtt a Telekom válasza is befutott arra a kérdésünkre, hogy kinek is szánják a telefont. Mint írják, a fő célcsoport a gyerekes családok, „de igazából mindenki, aki elérhető árú 5G képes készüléket szeretne magának. Ezért is a szlogenje az, hogy minden zsebhez passzol”.

A Telekom két fontos tulajdonságát emelte ki a T Phone-nak. Az egyik az, hogy tud 5G-t, ami egyrészt manapság talán már nem akkora újdonság, másrészt felmerül a kérdés, hogy minek. Ugyanis a telefont néha már az is megizzasztja, hogy elindítok egy alap alkalmazást, így nem gondolom, hogy a 4G korlátozna abban, hogy teljesen kihasználjam a készüléket. Arról nem is beszélve, hogy bár 5G van, NFC nincs, így például nem lehet fizetni a telefonnal, ami talán több embert zavar, mint ahányan az 5G-nek örülnek.

A másik fontos tulajdonsága az, hogy olcsó. Valami lehet úgy olcsó, hogy ezt-azt nem tud, de amit igen, azt stabilan hozza, de a T Phone nem ilyen. Ez a leglátványosabban az arcfelismerős feloldásnál jött elő, hiszen bármikor a kezembe vettem, azt hittem, hogy el is kezdhetem használni, de ahogy írtam, sok kisebb-nagyobb hiányossága is van a telefonnak. Működés szempontjából teljesen lényegtelen, de a telefon fogásra is kicsit spórolósnak tűnik, a hátlap például olyan kopogós műanyagból van, amit be is lehet nyomni.

Csak így kettőnk között, egyébként, én abban sem vagyok biztos, hogy a 90 ezer forint olcsónak számít-e. Négy éve, mikor normális árú, egyáltalán nem csúcskategóriás androidos telefont néztünk, akkor 100-120 ezer forintért már tök jó telefonokat lehetett kapni. Nyilván azóta megjelent a Covid, nincs csip, és a forint is mindenféle gusztustalanságot követ el, úgyhogy át kell értékelni ezeket a dolgokat, de egy olyan gazdasági helyzetben, amikor egy csomó alapvető élelmiszer kétszer annyiba kerül, mint egy éve, lehet, hogy egy telefon, ami csak éppen hogy hozza a minimumot (vagy sok esetben még azt se), 100 ezer forintért nem is olyan olcsó – hiába vennénk az elsős gyereknek vagy az antitech nagyszülőnek.