Az evolúció sokkal gyorsabban növelte gigantikusra a tengeri őshüllőket, mint hitték

Egy tengeri őshüllő nevedai lelete mutatta meg, hogy a tengert meghódító triász-kori ichtyosaurusok (halgyíkok) alig hárommillió év alatt fejlődtek hatalmas tengeri ragadozókká azután, hogy a szárazföldről visszatértek a vízbe. E tekintetben hasonló utat jártak be, mint jóval utánuk a cetek – delfinek és bálnák – viszont ezek az emlősök lassabban alakultak át. A bálnáknak 45 millió év kellett, hogy elérjék mai, hatalmas méretüket.

Az evolúció gyorsan dolgozik

Hogy az ichtyosaurusnak ehhez elég volt hárommillió év, azt egy kétméteres lelet igazolja – és ez még csak a koponyája. Az egész állat 17 méteres volt és mivel a lelet 247 millió éves, jelzi, hogy alig öt millió évvel a nagy perm-triász korszak nagy kihalási hulláma után már bőven óriásragadozó volt. Márpedig az ichytosaurus nem kezdhette meg a tengeri életet a szárazföldi fajok 70, a tengeriek 81 százalékát eltüntető perm-triász korszak fordulójának nagy kihalása előtt.

Az ichtyosaurusok ezután a triász-jura fordulójának nagy kihalását is átvészelték 201 millió éve és egészen 65 millió évvel ezelőttig megtalálhatók nyomaik, bár igazán nagy változatosságot 200-tól 145 millió évvel ezelőttig mutatnak.

Az ichtyosaurusok 1-20 méter közötti ragadozók voltak, elevenszülők – mert nem minden őshüllő volt tojásrakó, bár abban eltérések vannak, hogy mennyire a méhen kersztül vette fel a tápanyagot az utód –, és nem tévesztendők össze a dinoszauruszokkal. Dinoszauruszok kizárólag szárazföldi állatok: növényevő szauropodák és ragadozó theropodák, utóbbiakból alakultak ki a madarak, akiknek ősei tehát nem a repülő őshüllők, azaz a pteroszauruszok, amelyek szintén nem dinoszauruszok.

Ma a legnagyobb állat a kék bálna, amely planktonokkal táplálkozik. A 250 millió évvel ezelőtti tengerekben azonban még nem volt plankton, amely ma képes fenntartani egy ekkora állatot, így valójában nem csak az a meglep, hogy milyen gyorsan tette nagyméretűvé az ichtyosaurust az evolúció, hanem az is, hogyan tudott ragadozóként ekkora testtel ilyen hosszú időn át fennmaradni.

A tengeri élethez a „delfinszerű” ichtyoszauruszok jól alkalmazkodtak – farokúszójuk halszerűbb, mint a ceteké, utóbbiak esetében az ugyanis vízszintes, nem pedig függőleges. Ezek voltak a legelső hüllők a tengerekben, nem sokkal utánuk jelent meg a hosszú nyakáról ismert plezioszaurusz, amely végül a dinoszauruszokkal egy időben tünt el a Földről – már ha nem adunk hitelt a Loch Ness-i szörnynek, amelyet leginkább plezioszauruszként szoktak ábrázolni.