Pár nap alatt természetessé válhat az agyunknak egy extra, robotikus hüvelykujj

Nemrég a Telexen is olvashattak arról a nyaktól lefelé lebénult férfiról, aki egy érzékelőnek hála a gondolataival tudott mondatokat írni, most pedig egy újabb kutatás bizonyította, hogy lassan, de biztosan haladunk a Deus Ex-szériában megjelenő cyberpunk jövő felé. A frissen megjelent kutatásban részt vevő alanyoknak egy extra, robotikus hüvelykujjal kellett együtt élnie, mellyel nemcsak egészen komplex feladatokat tudtak végrehajtani, hanem egyenesen a testük részének érezték a robotujjat – írja a Science Alert.

A brit University College London kutatói a tanulmányban részt vevő húsz, testileg ép alanyt arra kérték, hogy öt napig viseljék az egyik kezükön a robotujjat, amely egy 3D nyomtatással készített második hüvelykujj volt a valódi hüvelykujjukkal átellenes oldalon. A mesterséges ujjat vezeték nélkül, a nagylábujjakkal kifejtett nyomással lehetett irányítani, a kutatók pedig arra kérték hogy naponta hat órán át használják különféle laboratóriumi feladatok elvégzéséhez, illetve a mindennapjaikban is.

Az előre összeállított feladatokkal a kutatók a motoros képességeket, a koordinációt és az ügyességet próbálták felmérni, illetve az extra hüvelykujj intuitív használatát igyekeztek elősegíteni velük. A kutatás során kiderült, hogy az emberek hamar hozzászoktak az extra ujjhoz, melyet hasznosítani is tudtak, olyankor is képesek voltak gond nélkül használni, ha bekötötték a szemüket, vagy másra kellett figyelniük és arról számoltak be, hogy a testük részének érezték a mesterséges testrészt. Danielle Clode, a tanulmány egyik szerzője, és a robotujj tervezője azt is elmondta, hogy az emberek ösztönösen a hatodik ujjhoz hangolták a kézmozdulataikat.

Egyes résztvevőket funkcionális mágneses rezonanciavizsgálatnak (fMRI) is alávetettek a kísérlet előtt, illetve után, melynek soránn arra kérték őket, hogy egyesével mozgassák meg az ujjaikat. A vizsgálatok során ugyan a robotujjat nem viselhették, de a másik kezükkel összehasonlítva, így is eltérést lehetett megfigyelni az agyműködésükben – a korábban extra ujjal felvértezett kéz esetében az egyes ujjakhoz tartozó területek elkezdtek összecsúszni az agyukban.

Ez elég fontos eredmény, a korábbi vizsgálatok ugyanis nem támasztották alá azt, hogy az általunk sokat használt eszközök – például egy csavarhúzó, vagy egy teniszütő – az agyunkban bármikor a testünk részének érződne. Sőt, egy kutatás szerint egy gyakorlott ezközhasználó jobban elkülöníti az eszközt egy kéztől, mint azok, akik kevésbé tapasztaltak.

A jelek szerint viszont egy, a testünkhöz erősített, azzal párhuzamban működő testrész esetében viszont már ez a helyzet, ezt pedig leginkább ahhoz lehet hasonlítani, ahogy a képzett zongoristák agyában összemosódik az egyes ujjakhoz tartozó agyi aktivitás. Ezt a kapcsolatot persze még kutatni kell ahhoz, hogy valósággá válhassanak az augmentációk, de ha sikerül áttörést elérni, akkor a jövőben elképzelhető, hogy a sebészorvosok munkáját asszisztensek helyett egy harmadik kéz segítheti majd