Hátborzongató, pókhálókból generált zene segíthet a pókok megértésében

Egészen lenyűgöző kutatást mutatott be hétfőn egy kutatócsoport, akik sikeresen változtatták át zenévé egy pókháló háromdimenziós struktúráját. A korábbi, hasonló témájú munkára alapuló kutatás során hátborzongatóan izgalmas kompozíciók születtek, de olyan praktikus haszna is van a doognak, mint a 3D nyomtatók munkájának javítása, vagy a pókokkal való kommunikáció lehetősége – írja a Science Alert.

A mostani kutatás alapjául egy 2018-ban megjelent korábbi munka szolgált, melyben a kutatók a pókhálók háromdimenziós leképezésére és elemzésére tettek kísérletet. Az így létrejött modellekből már akkor is sikerült zenét csinálni, egy Tomás Saraceno nevű művész segítségével, aki lényegében egy audiovizuális hangszerré alakította a leképezett pókhálókat. A kutatók most ezt gondolták tovább, és a virtuális valóságba is átültették a modellt, ami még könnyebbé tette a hálóval való interakciót.

Mint azt a kutatók is elmondták, a pókok nem látnak túl jól, így a világot elsősorban különböző frekvenciája rezgéseken keresztül érzékelik. Hogy ezt modellezni tudják, a kutatók egy téglalap alakú terráriumba költöztettek egy pókot – egészen pontosan egy Cyrtophora citricolát –, majd hagyták, hogy teljesen megtelítse azt hálóval. A kutatók egy lézer segítségével kétdimenziós képeket készítettek a hálóról, majd ezekből háromdimenziós modellt alkottak egy algoritmus segítségével.

Emellett a szövés folyamatát is megörökítették, és minden egyes lépést zenévé alakítottak, így végig lehetett követni, hogy pontosan hogyan változik a hangok frekvenciája az újabb és újabb elemek hatására. Ezt itt egyébként meg is lehet hallgatni, ambientrajongók valószínűleg szeretni fogják. Ebből csinálták meg aztán azt a virtuális valóságot, ahol közvetlenül végig lehet követni a folyamatot, és akár szálanként meg lehet vizsgálni, hogy pontosan hogyan módosul a pókháló zenéje, ha valamit megváltoztatunk benne. Ennek segítségével a kutatók szerint sokkal könnyebben meg lehet érteni azt a környezetet, melyben a pókok élnek.

A kutatóknak egy olyan algoritmust is sikerült készíteniük, mellyel képesek különbséget tenni a pókháló különféle vibrációi között – például a csapdába esett préda mozgása, vagy az éppen szövés alatt álló háló –, ami a kutatók szerint az alapját képezheti a pókokkal történő kommunikációnak. Markus Buehler, a projektet vezető kutató elmondta, hogy most erre építkezve mesterséges jeleket próbálnak generálni, vagyis lényegében beszélgetni próbálnak a pókkal. Az viszont egyelőre még csak kérdésként merült fel, hogy ritmusok bizonyos mintáival vajon tudják-e befolyásolni azt, hogy a pókok hogyan viselkednek.