Ha valaki meghallja a Xiaomi nevét, valószínűleg még mindig megfizethető, de mégis jó telefonok sejlenek fel a lelki szemei előtt. Azonban aki kicsit szorosabban követte a gyártó ténykedését az elmúlt években, tisztában lehet azzal is, hogy a kínaiak portfóliója ennél mostanra nagyságrendekkel kiterjedtebb (és zavarbaejtőbb) lett. Ezt semmi sem példázza jobban annál, hogy amikor a gyártó bő három hete Magyarországon is hivatalosan bemutatta a szeptember közepén bejelentett új, 11T-szériáját,
és mellékesen egy váratlanul jó tabletet, egy elektromos rollert és egy forrólevegős sütőt is bemutatott. De ugyanez a változás a telefonos szegmensben is tetten érhető náluk.
A Xiaominál továbbra is megtalálják a számításaikat azok, akik csak egy olcsó telefont akarnak mindenféle fakszni nélkül, a fókuszban azonban az utóbbi években inkább az olyan telefonok voltak, amiket leginkább az „ugyanannyiért sokkal többet tud”, meg a „drága, de tud annyit, mint a nagyon drágák” tételmondatokkal lehetett jellemezni. A Xiaomi 11T és a 11T Pro is ezt a vonalat erősítik, utóbbit egyenesen a Mi 11 mostohatesójának is lehetne nevezni. Mi az utóbbit nyomkodtuk most pár hétig, ami alapján egyébként ezzel abszolút nincs is semmi baj.
Hozza a kötelezőt, néhány extrával
Ahogy azt már a bejelentéskor is leírtuk, a Mozivarázs szlogennel a Xiaomi idén keményen ráfeküdt a filmes vonalra, és bár ez az előzetes várakozásoknak megfelelően nem több puszta szemfényvesztésnél – de erről majd kicsit később –, annyiban legalább sikerrel járt, hogy kicsit felrázta az androidos tepsiszabványba tökéletesen belesimuló telefon külsejét. Nagy dolgokra persze nem kell gondolni, az egész abban merül ki, hogy a kamerasziget egy régi videókamerára hasonlít, ha oldalra döntjük a telefont, és még egy, a rögzítést jelző lámpát jelképező piros pont is van a két lencse alatt.
Az már más kérdés, hogy háromból két ember elsőre VHS-kazettának nézte, amikor megkérdeztem tőlük, hogy mire hasonlít, a harmadik pedig elkezdte ecsetelni, hogy a lencsék szemek, a vaku pedig egy száj.
Ezen túl tényleg semmi kirívó nincsen a Xiaomi 11T Próban: alumíniumváz, nagy kijelző – notch nélkül, középen a szelfikamerával –, jobb oldalt bekapcsológomb és hangerőgombok, alul SIM-tálca, USB-C bemenet és a sztereó hangszóró egyik fele, felül ennek a párja. Kicsit részletesebben első körben a kijelzőt érdemes kibontani, ez egy 6,67 colos panel, vagyis pont ugyanakkora, mint a Mi 10T Próé volt, de azzal ellentétben már nem LCD, hanem AMOLED. Így aztán 144 hertzes képfrissítés helyett be kell érni 120 hertzessel, de ez aligha fog zavarni bárkit: a kijelző képe nagyon szép, élénk színekkel, jó kontraszttal, sima böngészéstől a filmezésen át egészen a játékig mindent jó rajta csinálni, még ha nem is ez az abszolút csúcskategória.
A multimédiás élményhez a Harman Kardonnal közösen gyártott sztereó hangszórók is sokat tesznek hozzá, nemcsak rettentően hangosak, hanem kifejezetten jól is szólnak. Nemcsak filmezésre, hanem még zenehallgatásra is teljesen vállalható a hangminőség, és még a basszus is tűrhető, ami azért nem kis teljesítmény egy telefonnál. Jack bemenet természetesen nincs, a háttértárat pedig nem lehet bővíteni, be kell érnünk legfeljebb 256 gigával, de ezek hiánya azért nem óriási meglepetés. Az viszont már különösebb, hogy az ujjlenyomatolvasó továbbra is a bekapcsológombba van építve – mentségére szóljon, hogy remekül működik –, a telefon pedig csak IP53-as vízállósági besorolást kapott, úgyhogy nem érdemes vízbe mártogatni.
A 11T Prót a Mi 11-hez hasonlóan a Qualcomm jelenlegi csúcslapkája, a Snapdragon 888 hajtja, ami az online beszámolók alapján egy rakás csúcstelefonban hajlamos túlmelegedni, a teljesítményére azonban tényleg nem lehet panaszkodni. A telefont tényleg semmivel nem lehet megizzasztani, bármilyen játékot simán elfuttat a legmagasabb beállításokon, legyen az az Asphalt 9, a Wild Rift vagy a Punishing: Gray Raven, játék közben pedig se nem melegszik, se nem merül túlságosan.
A mobilos játékok által leuralt kínai piacon ez persze sokkal nagyobb hívószó, mint itt, de az biztos, hogy ezen a telefonon nagyon jó játszani, a kijelző mérete és képe mellett a teljesítmény miatt is. Azt mondjuk hozzá kell tenni, hogy bár a a hangszórók elvileg úgy lettek elhelyezve, hogy fektetve ne fogjuk le őket a kezünkkel, én az egyiket így is mindig lefogtam, de ez már tényleg csak szőrszálhasogatás.
A telefonon az Android 11-en alapuló MIUI 12.5-ös operációs rendszer fut, amit testre szabni és kezelni is marha egyszerű, és ebben az árfekvésben már azzal sem kell bajlódni, hogy letöröljük a sok előre telepített játékot is egyéb szemetet, amire nyilván nincsen semmi szükségünk. Az aksi 5000 mAh-s, ami önmagában nem egy nagy durranás, ahogy azonban az már korábban kiderült, a kétcellás, grafén alapú szerkezet, illetve a HyperCharge névre hallgató 120 wattos gyorstöltés miatt tényleg egészen egyedi élményt tud nyújtani. Én még mindig nem vagyok meggyőződve arról, hogy a szupergyors töltésnek sok értelme van, elvégre ott az egész éjszaka arra, hogy feltöltsem a telefonomat, és egy külső aksi sem egy ökör ára, de
azt el kell ismernem, hogy egészen meg tudja babonázni az embert az, ahogy a gigantikus adapterrel durván 19 perc alatt lehet a nullára lemerült telefont maximumra tölteni.
Ez azt jelenti, hogy ha az indulás előtt tíz perccel jut eszünkbe, hogy elfelejtettük a töltést, még bőven lesz annyi időnk, hogy több mint 50 százalékra töltsük fel, ezzel pedig akár egy napot is simán ki lehet bírni, ha nem hajtjuk agyon a telefont. Eközben ráadásul nem is melegszik fel, úgyhogy az egész tényleg durva fekete mágia, amire még a hozzám hasonló szkeptikusok is csak elismerően fognak csettinteni. Azt pedig a rövid tesztidőszak is bizonyította, hogy az éjszakára fent hagyom-reggelre feltölt dinamikát nagyon gyorsan elfelejti az ember. Az adapterrel ráadásul nem is csak a telefont lehet tölteni, akár még laptoppal is működik, ami azért nem kis szó – pláne úgy, hogy nem is kell külön megvenni, benne van a telefon dobozában. Cserébe viszont vezeték nélküli töltés egyáltalán nincs, úgyhogy ha valakinek ez fontosabb, mint hogy húsz perc alatt maxon legyen a telefonja, az itt hoppon fog maradni.
Hollywood nem ettől fog térdre esni
Ahogy azt fentebb mér említettük, a Xiaomi idén, talán az Apple által motiváltan keményen ráfeküdt a filmes vonalra. Ez leginkább abban csúcsosodott ki, hogy a bemutatók során legalább tizenötször elhangzott, hogy a 11T-szériával mindenki megcsinálhatja álmai filmjeit, és csak úgy röpködtek az olyan mondások, mint hogy „hát ez pontosan olyan, mint egy hollywoodi film”, amikor megmutattak egy valószínűleg több órányi utómunkával készült filmet, ami helyenként még így is rémesen gagyin nézett ki. A kínai gyártó által emlegetett mozivarázst egy háromkamerás konfigurációnak kellene elhoznia, ez egészen pontosan így fest:
- egy, a Xiaominál lassan bevettnek mondható 108 megapixeles, nagylátószögű főkamera f/1,8-as fényerővel,
- egy 8 megapixeles ultraszéles kamera f/2,2-es fényerővel,
- és egy 5 megapixeles telemakró kamera f/2,4-es fényerővel.
Azt megint érdemes leszögezni, hogy 108 megapixeles főkamera eddig sem volt több szemfényvesztésnél, és ez most sincs másként: a nagyobb szám laikusok számára talán jobban hangzik, de igazából semmi köze ahhoz, hogy milyen képeket tudunk csinálni. Elég csak megnézni, hogy a témában mérvadónak számító DxOMark toplistáján a Xiaomi csúcsmobilja, a Mi 11 Ultra 50 megapixeles főkamerával is a második helyen áll.
Ezzel együtt a 11T Próval egészen vállalható képeket lehet csinálni, és bár a képfeldolgozó szoftver a színeket és az élesítést is túltolja helyenként, Facebookra, Instagramra több mint elegendő a minőség. Éjszaka, mesterséges fénynél egy fokkal kevésbé muzsikál jól a telefon, tapasztalataim szerint hajlamos volt túlvilágosítani a képeket, makrózásnál pedig engem nagyon zavart, hogy az elmosott háttér rettenetesen műnek tűnt, de ettől függetlenül egész jó képeket lehet kicsikarni a telemakróból. Fontos még megemlíteni, hogy nincs optikai képstabilizátor a kamerában, a zoomolás pedig kizárólag digitális – utóbbit mondjuk némileg ellensúlyozza, hogy a 108 megapixelből eredően gigantikus felbontású képekbe legalább bele lehet nagyítani.
Az igazán nagy durranásnak persze a videózás ígérkezett, de ahogy az várható is volt, nem lehetne azt mondani, hogy ezen a téren túl sok dologtól kellene leesnie az állunknak.
A 8K-s videófelvételnek továbbra is csak akkor van értelme, ha azt szeretnénk, hogy egy tíz másodperces felvétel 10 megabájt helyett 175-öt foglaljon el,
ennél alacsonyabb felbontásban viszont egész jó videókat lehet csinálni a telefonnal. A Xiaomi által nagy hévvel lobogtatott különféle effektek is mind elérhetőek, de ezek nagy része – például a varázslatos nagyítás vagy az Eredetet idéző párhuzamos világ – még csak nem is újdonság, korábban is meg lehetett már találni őket a gyártó telefonjaiban.
A varázslatos nagyítás ami nem más, mint a dolly zoom (tudják, amikor a kamera mozgásával ellentétes irányba zoomolunk, és úgy tűnik, mintha a háttér közelebb kerülne az alanyhoz), a varázslat pedig annyi, hogy a zoomolást megoldja a telefon, nekünk csak el kell távolodnunk az alanytól. Ezt jobb híján Gül Baba szobrával próbáltam ki egyik délután, de egyszer sem lett értékelhető az eredmény, menet közben mindig életlen lett a szobor, úgyhogy gyanítom, hogy egy rendes szelfibottal némi gyakorlás után manuálisan jobb eredményeket lehetne elérni, mint így. És akkor azt még nem is tettük hozzá, hogy a felhasználók 99 százaléka maximum egyszer fog hozzányúlni ezekhez a funkciókhoz, miután megvette a telefont, szóval az biztos, hogy nem emiatt fogják elveszíteni a hollywoodi filmkészítők a munkájukat.
Nem lennék most a 11T Pro helyében
A Xiaomi 11T Próból hozzánk két modell jutott el, a 8GB+128GB-os, illetve a 8GB+256GB-os – előbbiért 249 990, utóbbiért 269 990 forintot kell kifizetni. Ez még kétségtelenül nem a csúcsmobilok szintje, de ettől még számottevő összeg, úgyhogy valószínűleg kétszer is meggondolja az ember, hogy beruházzon-e rá. Ez a telefon első ránézésre tényleg mindent tud, amit csak kívánhat tőle az ember: tisztességes a kamerája, szép a kijelzője, bivalyerős lapka dolgozik benne és még olyan extrákat is hoz, mint a tényleg lenyűgöző gyorstöltés és a kiemelkedő hangrendszer.
Ha így vesszük, a hülyének is megéri a 11T Pro, ha viszont abból az irányból közelítjük meg, hogy mi mást lehet ennyi pénzért kapni, simán juthatunk arra a következtetésre is, hogy ennyi erővel az ablakon is kiszórhatnánk a pénzünket.
A 256 gigás Mi 11-et ezen a ponton már az azonos tárhellyel rendelkező 11T Próval egy áron, sőt, akár olcsóbban is meg lehet venni, a Mi 11i pedig durván 50 ezer forinttal kerül kevesebb pénzbe, pedig a töltéstől, illetve az aksi méretétől, így az üzemidőtől eltekintve sok különbség nincsen a két telefon között. A kínai gyártó még a sima 11T-vel is a Prónak csinált konkurenciát, idén ugyanis a két telefon közti legnagyobb különbség, hogy az alap modellben a valamivel gyengébb, de így is kifejezetten erősnek számító Dimensity 1200-Ultra dolgozik, a gyorstöltés pedig 67 wattos, de a Mi 11i még ennél is jobb vétel, tekintve, hogy jelenleg ugyanannyiért lehet megvenni a két telefon 256 gigás modelljeit.
A Xiaomin túl pedig hasonló áron kapható a Samsung Galaxy S21 és az Asus kompakt csúcstelefonja, a Zenfone 8 is. Ennek fényében pedig hiába tűnik igazi jolly jokernek a 11T Pro, és hiába sikerült tényleg remekül a telefon, jelen állás szerint hacsak nem érdekel valakit nagyon a hipergyors töltés, jobban teszi, ha vár még egy kicsit a vásárlással. A megjelenése utáni időszakban – egészen pontosan a hét végéig bezárólag – ajándék okosóra és egy tripoddá alakítható szelfibot is jár hozzá, ami eléggé meg tudja édesíteni a mostani árat. Az igazi áttörést viszont valószínűleg az hozhatja majd el, ha lejjebb megy az ára, ebben az esetben már tényleg kevesen állhatnak majd az útjába.