Küszöbön a háború: a világ a Facebook ellen

2021. február 16. – 10:30

frissítve

Küszöbön a háború: a világ a Facebook ellen
A Facebook központja Kaliforniában 2012-ben – Fotó: Stephen Lam / Getty Images / AFP

Másolás

Vágólapra másolva

3,8 milliárd forintnak megfelelő reklámadót fizetett be a magyar államnak a Facebook – örült múlt héten a kormányinfón Gulyás Gergely, majd a Facebook-oldalán Varga Judit igazságügyi miniszter is. Mindketten hozzátették, hogy még sok a teendő a techóriás szabályozásával, Gulyás a szólásszabadság korlátozásának kérdését vetette fel, Varga pedig a közteherviselést hangsúlyozta.

Ebből a két megnyilatkozásból is látszik, hogy a Facebook megregulázása mennyire összetett kérdés, ahol több terület találkozik, és néha ütközik is. A rendes adófizetés és a szólásszabadság védelme két kiterjedt, de egymástól független probléma, ami a Facebookkal kapcsolatban más országokban is előkerül kisebb-nagyobb súllyal, de hasonlóan konfliktusos terület a felhasználói adatok védelme, a felhasználók döntési lehetőségeinek bővítése, a piaci monopolhelyzet kezelése és a szabad verseny segítése, a hagyományos média kompenzálása vagy éppen a feldarabolás belengetetéséig elmenő trösztellenes törekvések. És nem csupán a Facebook, hanem a Google, az Amazon, az Apple és a Microsoft is érintett mindebben. Nagyon úgy tűnik, hogy a big tech néven emlegetett óriásvállalatok szigorú szabályozását egyszerre több piacon is elkezdik kidolgozni, és 2021-ben ez minden korábbinál forróbb téma lesz.

Amerika: Tisztességes piaci versenyt!

Amerikában érdekes a helyzet, mert a republikánusok és a demokraták máshol kezdenék a techvállalatok szabályozását: előbbiek inkább a szólásszabadságot féltik, utóbbiak inkább a szabad versenyt. A big tech körüli problémák már a tavalyi elnökválasztási kampányban is sűrűn előkerültek, de hogy milyen irányban tesznek komoly lépéseket, az akkor még erősen függött a választás eredményétől. Aztán nem csak az elnök lett demokrata, hanem a képviselőházban és a szenátusban is a Demokrata Párt került többségbe. Ez talán a kevésbé jó hír a techóriásoknak, mert nagyon megerősödtek a trösztellenes hangok.

Annyira, hogy a minnesotai demokrata szenátor, Amy Klobuchar február 4-én be is mutatott egy új, CALERA rövidítéssel elnevezett törvényjavaslatot [PDF], ami általánosságban lépne fel a túl nagyra növő cégek ellen, de egészen biztosan érintené a Facebookot és a hasonló gigavállalatokat. Az USA trösztellenes jogszabályait 45 év óta nem alakították át komolyabban, így Klobuchar szerint modernizálásra szorulnak, hiszen az internetes vállalkozások működése és hatásai új szemléletet kívánnak. A jelenlegi szabályozás szerint, amikor egy cég felvásárol egy másikat, egy illetékes hivatal vizsgálja ki, hogy az akvizíció nem veszélyezteti-e a versenyt. A CALERA ennek felelősségét a felvásárlóra hárítaná, vagyis ha például a Facebook megvenne egy kisebb céget, bizonyítania kellene, hogy azzal nem befolyásolja kedvezőtlenül a piacot. Azaz cáfolnia kellene azt a feltételezést, hogy a felvásárlás a monopolhelyzet vagy monopszónia érdekében történt.

A monopszónia a monopóliumhoz hasonló gazdasági jelenség, de ellentétes irányú: monopólium esetén egyetlen eladótól kénytelenek vásárolni a vevők, monopszónia pedig akkor áll elő, amikor egyetlen vevő van, aki kedve szerint alakíthatja, milyen áron és kitől vásárol (tankönyvi példa a monopszóniára egy szénbánya melletti település, ahol mindenki a bányában dolgozik, és a bányacég alacsonyan tartja a béreket). Monopszóniára emlékeztető helyzetek gyakran előfordulnak a big tech körül, mert egyes óriásvállalatok abszolút megkerülhetetlenné váltak bizonyos piaci szegmensekben. Az Amazon például a könyvpiacon diktálhat a kiadók számára néha kedvezőtlen feltételeket, az Apple pedig az alkalmazásboltjában (erről szólt az Fortnite-ot fejlesztő Epic Games tavalyi lázadása is: a stúdió az Apple és a Google alkalmazásboltjait megkerülve, olcsóbban kezdett játékbeli pénzt árulni, mire mindkét cég letiltotta).

A piaci erőfölény a felvásárlások központi kérdése is, és ennek értelmezése is változik. A korábbi trösztellenes vizsgálatok jellemzően attól tartottak, hogy két nagy piaci szereplő összeolvad, és túl nagy erőt képvisel majd együtt. De a big tech szereplői inkább kisebb startupokat vesznek, és nem csak azokat, amiket jól tudnak integrálni a szolgáltatásaikba, hanem a leendő, potenciális konkurenseket, amiket a felvásárlás után elsorvasztanak, és így biztosítják helyüket az (egyenlőtlen) piaci versenyben.

A CALERA javaslata most a techóriásokkal szemben minden korábbinál vehemensebben védi a piaci versenyt, illetve annak kisebb szereplőit. Ez nem előzmény nélküli: az amerikai igazságügyi minisztérium már 2019-ben trösztellenes vizsgálat alá vonta a Facebookot, akárcsak a Szövetségi Kereskedelmi Hatóság (FTC), de a képviselőház is indított egy hasonló eljárást a nagy techcégek ellen. Amy Klobuchar már akkor egy olyan törvénytervezetet nyújtott be, ami közvetlen bírságolási hatáskörrel ruházta volna fel az FTC-t és minisztériumot is. A CALERA e tervezet, illetve a 2019-ben indult vizsgálatok természetes folytatásának és következményének tekinthető. A képviselőház még októberben publikálta a vizsgálat eredményét, és ahogy az egyik tagja fogalmazott, a jelentés „aggasztó gyakorlatok sorát tárta fel”, a big tech nagy játékosai pedig hasonlók a monopolhelyzetükkel visszaélő olajbárókhoz.

A szabályozás előkészítése közben már zajlik egy per is, amit az FTC és 46 amerikai szövetségi tagállam indított a Facebook ellen decemberben, szintén a cég felvásárlási gyakorlata – elsősorban az Instagram 2012-es és a WhatsApp 2014-es akvizíciója – miatt. A beadványban szerepelnek Zuckerberg korábbi levelei is, amikből kiderül, hogy a Facebook-alapító már 2008-ban azon a véleményen volt, hogy jobb felvásárolni a leendő konkurens startupokat, mint versenyezni velük. A pernek akár még feldarabolás is lehet a vége, ugyanis az FTC az Instagram és a Whatsapp leválasztásának lehetőségét is felveti. A Google anyacégének, az Alphabetnek eközben az igazságügyi minisztérium okoz fejfájást egy másik perrel: a minisztérium 11 tagállammal együtt októberben indított eljárást, a vád monopolhelyzettel való visszaélés és a verseny elfojtása a webes keresők piacán.

Mark Zuckerberg szenátusi meghallgatás 2018-ban – Fotó: Zach Gibson / Getty Images

Republikánus oldalról mindeközben továbbra is kritika a Facebookkal szemben, hogy a jobboldali véleményeket elnyomja. Az elnökválasztás kampányhajrájában a közösségi média moderálási gyakorlata – egyesek szerint cenzúrája – volt az egyik legfontosabb téma. A vita aztán új erőre kapott a Capitoliumnál történtek után, amikor a Facebook Biden elnök beiktatásáig letiltotta Donald Trump Facebook- és Instagram-fiókját. Ez a gyakorlat sokak szerint óriási szereptévesztés egy techcég részéről, és a szólásszabadságot veszélyezteti. Elképzelhető, hogy a közeljövőben ennek kivizsgálására is születik egy képviselőházi bizottság.

Ausztrália: Fizessék meg a híreket!

Ausztráliában már egy jóval előrehaladottabb állapotban levő szabályozással kell szembenéznie a Facebooknak és a Google-nek: az országban ugyanis napokon belül elfogadhatják azt a törvényt, ami fizetésre kötelezné azokat a techvállalatokat, amik tartalmat vesznek át az ausztrál (nem közösségi) médiától. Az igény világos, mert egy régóta tartó folyamat szülte: az újságok szerkesztőségei előállítják a híreket, aztán ezeket a tartalmakat a Facebook és a Google megosztja, felhasználja, és ezzel lefölözi a hirdetési piacot. Így a szerkesztőségek egyre kevesebb hirdetési bevételhez jutnak, miközben a techóriások egy fityinggel nem járulnak hozzá az előállított tartalomhoz, a forgalmuk jelentős részét mégis a hírekre kereső és azokat fogyasztó és megosztó felhasználók adják.

Az ausztrál törvény lényege egy médiakódex, ami szabályozná, hogy a techcégek milyen keretek között kötelesek fizetni az átvett hírekért. A kompenzáció mértéke nincs rögzítve, a médiakódex csak arra kötelezi az érintett vállalatokat, hogy egyezzenek meg a híreket előállító kiadókkal, szerkesztőségekkel. Ha erre nem hajlandók, jelentős büntetésre számíthatnak, aminek mértéke a techcég (ausztrál piacon elért) éves bevételének tíz százaléka is lehet.

Miközben az ausztrál szabályozási terv óriási tiltakozást váltott ki a Google-ből és a Facebookból, más országok döntéshozói közül többen is jó ötletnek tartják. A kanadai örökségvédelmi miniszter például Twitteren jelezte, hogy országa hasonló szabályozásra készül, a Financial Times pedig arról írt a napokban, hogy az EU nagy bigtech-regulázó törvénycsomagja is kitér majd a hagyományos média kompenzálására.

EU: Rendet minden téren!

Ez az EU-s törvénycsomag valójában kettő, és egyszerre több fronton próbál rendet tenni. A kiinduló javaslatokat az EB ügyvezető alelnöke, Margrethe Vestager vezetésével alkották meg és december 15-én hozták nyilvánosságra. A Digital Services Act nevű csomag a felhasználók (egyéni és üzleti júzerek egyaránt) jogi érdekeit és biztonságát védené, a Digital Markets Act pedig a tisztességes versenyt és a kisebb piaci szereplők gazdasági érdekeit. A DSA/DMA nem nevez meg konkrét vállalatokat, de egyértelmű, hogy elsősorban a Facebookot, a Google-t és úgy általában a big techet célozza meg. A tervezetben külön szabályok vonatkoznak azokra a platformokra, amik az EU kb. 450 millió lakosának legalább egytizedét elérik. Vagy ahogy Vestager fogalmazott: „a mérettel felelősség jár együtt”.

A DSA elsősorban nagyobb átláthatóságot, és az ügyfélpanaszok hatékonyabb kezelését várja el a nagy platformok működtetőitől. A tervezet szerint a nagy techcégeknek jobban együtt kell működniük a szabályozó testülettel, betekintést engedni akár a féltve őrzött algoritmusaik működésébe is. A felhasználókat is jobban kell tájékoztatniuk, és lehetővé tenni, hogy több beleszólásuk legyen abba, mi jelenik meg az oldalukon. Ezen túl a közösségimédia-oldalaknak gyorsan kell reagálniuk mind az illegális vagy uszító tartalmakra, mind az esetleges moderálási túlkapások miatti panaszokra (jelenleg a Facebooknál mindkettő kezelése elég rosszul megy). A DSA kemény büntetést is kilátásba helyez azoknak a cégeknek, amik nem hajlandók együttműködni: az éves bevétel 6 százalékát.

A DMA gazdasági oldalról vizsgálja a tervezet által kapuőrnek nevezett szereplőket – ezek azok a vállalkozások, amik a javaslat szövegezése szerint „alapvető digitális szolgáltatások” felett rendelkeznek (pl. operációs rendszer, üzenetküldő szolgáltatás, közösségi média, keresőmotor). A DMA sorra veri a tilalomfákat a kapuőrök köré:

  • nem keverhetik a saját szolgáltatásaik által begyűjtött felhasználói adatokat más adatokkal,
  • nem tilthatják meg, hogy ügyfeleik más alternatívákat hirdessenek (mint az Epic Games tette),
  • nem erőltethetik egyik szolgáltatásukat egy másik termékük felhasználójára (vagyis pl. lehessen könnyen használni az Androidot Gmail nélkül),
  • nem akadályozhatják meg az előre telepített alkalmazások törlését,
  • nem sorolhatják unfair módon előre saját termékeiket a konkurenciával szemben,
  • lehetővé kell tenniük, hogy a felhasználóik könnyen magukkal vigyék az adataikat egy konkurens szolgáltatáshoz,
  • és úgy általában, nem zárják a felhasználóikat a cég saját termékeibe és szolgáltatásaiba.

A DMA a DSA-nál is súlyosabb büntetést helyez kilátásba a jogsértő kapuőröknek: akár az éves globális bevétel 10 százalékát is kifizettetnék velük, és további büntetésként a napi átlagos bevétel 5 százalékát a jogsértés fennállásáig. Hogy egy kicsit könnyebb legyen ezt konkrét összegre fordítani: az éves teljes bevétel 2020-ban a Google-nél 180, a Facebooknál 80 milliárd dollár körül alakult.

A javaslat végső büntetésként a feldarabolást is belengeti a sorozatos visszaesőknek.

Magyarország: adót és szólásszabadságot!

Amerika, Ausztrália és az EU csak a kezdet: hasonló szabályozásokra készül Kanada és a szintén nagy piacokat képviselő Brazília, Kína és India is. Miközben Oroszország azt mutatja meg éppen, hogyan lehet egy szabályozással visszaélni, hiszen ott az állami cenzúra eszköze lett a közösségi média megregulázása.

De Magyarország se marad le: Varga Judit szerint tavasszal várható a szabályozás törvényjavaslata, bár részletek még nem ismertek erről. A momentumos Donáth Anna pedig múlt héten jelentette be, hogy EP-képviselőként dolgozni fog egy Facebook-szabályozó törvény megszületéséért. (Közleményében nem említette külön a DSA-t és a DMA-t, de nagyrészt azoknak az elvárásait fogalmazta meg, megfejelve azzal, hogy a Facebook fizessen a felhasználóinak és a médiának.)

A DSA/DMA várhatóan rendeleti szintű lesz, azaz kötelező a tagországokra, majd, ha egyszer életbe lép, de a magyar kormány ezt nem várja meg. Nincs ezzel egyedül: több tagállam saját szabályozást készít vagy akár már készített, például a franciák és a lengyelek. A múlt heti nyilatkozatok után az sejthető, hogy a szabályozásnak itthon két fő iránya lesz: a Facebook megadóztatása, illetve a szólásszabadság védelme.

Ez utóbbi azért pikáns terület, mert a Fidesz többször is elégedetlen volt már a Facebook működésével. Legutóbb éppen Varga, amikor decemberben azt állította, hogy egy bejegyzése után a közösségi oldal változtatott az algoritmusán (a Facebook ezt cáfolta). De említhetnénk Lázár János 2018-as bécsi videóját is, amit a Facebook moderált, annyi felhasználói jelzés érkezett gyűlöletbeszéd miatt. Az oldal aztán egy nap után visszatette a videót, de addigra sok fideszes már cenzúrát kiáltott. Kérdés, hogy a kormány egy évvel a választási év előtt mennyire csempészi bele esetleg a saját érdekeit a készülő szabályozásba (erről és a magyar szabályozás által felvetett dilemmákról hamarosan külön anyaggal jelentkezünk).

Big tech, big problem

Természetesen a Facebook, a Google és a többi óriás nem nézi tétlenül a szabályozási törekvéseket, és változatos módokon próbál ellenállni.

Az nagyjából mindenhol igaz, hogy rengeteg energiát fordítanak lobbira, Ausztráliában például Mark Zuckerberg és a Google-vezér Sundar Pichai magánál Scott Morrison miniszterelnöknél kilincselt, de nem tudták elérni, hogy a tervezett médiakódex lekerüljön az asztalról. A két cégvezető még azt is kilátásba helyezte, hogy korlátozzák a szolgáltatásaikat Ausztráliában (nem lenne példa nélküli, a Google korábban már Franciaországban és Spanyolországban is meglépett ilyet, amikor ezeken a piacokon zajlottak szabályozás körüli kötélhúzások). A Microsoft reakciója még érdekesebb volt: a médiakódexet elfogadva bejelentkezett a Binggel arra az esetre, ha a Google kivonulna Ausztráliából. A Google és a Facebook egyébként azzal érvel, hogy az ausztrál tervezet teljesen ellentmond az internet működésének, és veszélyes precendenst teremtene. Ebben igazuk van annyiban, hogy ha az ausztrál modell beválik, vélhetően sokan fogják követni – emiatt várható a továbbiakban is erősebb ellenállás a két cégtől.

Amerikában a trösztellenes törekvéseket a big tech azzal próbálja leszerelni, hogy az FTC korábban minden felvásárlást jóváhagyott. Ez való igaz, és nagyon kellemetlen is ez a hivatalnak, ami az elmúlt bő két évtizedben a Facebook, az Apple és a Google egyik felvásárlásánál sem jelezte, hogy az versenyjogba ütközne. Erre az a kormányzati válasz, hogy ma már egészen más a helyzet és más a big tech súlya, mint akár pár évvel ezelőtt, így a vizsgálatok és a szabályozás indokolt. (Egyébként az FTC volt az, ami ötmilliárd dolláros gigabüntetéssel sújtotta a Facebookot a személyes adatokkal való visszaélések sorozatát feltáró Cambridge Analytica-botrány végén.)

Tüntetők által felragasztott a cég vezérigazgatóját ábrázoló papír a Cambridge Analytica központjánál 2018-ban, rajta a felirat: „A mi adataink, nem az övék, irány a börtön” – Fotó: Dominic Lipinski / PA Images / Getty Images

Az Egyesült Államokban ugyanakkor gyakran elhangoznak érvek amellett is, hogy a Facebook szabályozása nem lehet túl szigorú. Vannak, akik attól tartanak, hogy bármilyen ára is lesz a kierőszakolt változásoknak, azt a big tech végül a felhasználókra fogja terhelni, ahol csak tudja. A Facebook a feldarabolás ellen szólva azt hangoztatja, hogy Amerika csak nagy techvállalatok révén tudja felvenni a versenyt a technológiai piacokon hagyományosan erős Kínával (ahol szintén elkezdődött egy regulációs folyamat, valószínűleg nem minden hátsó szándék nélkül). Emellett Amerikában az adófizetés problémája is máshogy vetődik fel: úgy, hogy a big tech lehetőleg minél több adót fizessen meg otthon. Az viszont valószínűleg komolyabb diplomáciai konfliktusokat szülne, ha világszerte elterjedne a gyakorlat, hogy az országok sorra különadóztatják a Facebookot, hogy a lokális médiát támogassák. Az amerikai techcégeket képviselő Internet Association lobbicsoport máris panaszt tett Washingtonban a tervezett EU-s szabályozás miatt.

Az EU által felvázolt DSA/DMA tervezet még biztosan módosulni fog, és bár a színfalak mögött valószínűleg intenzíven lobbiznak a nagy techcégek, erősebb nyilvános kommentárt még nem adtak. Az elmúlt hónapokban indult szabályozási tervek nagy részére igaz lehet, hogy idén még nem lépnek életbe, de az EU-s szabályozás végleges formájára és annak elfogadására biztosan még többet kell várni. És ha el is fogadják, a szabályok pont annyit érnek, amennyire betartatják őket, az EU pedig nem erős e téren. A DMA tervezett felügyelőcsoportja például jelenleg 80 fős, ami édeskevésnek tűnik a világ legnagyobb techvállalatainak gazdasági ellenőrzéséhez. Az EU személyesadat-védelmi törvénycsomagja, a GDPR is intő példa: bár már 2012-ben megvolt az első törvényjavaslat, a szabályozás csak 2018-ban lépett életbe, és a betartatása nem megy simán. Írország például csak több mint két év után, tavaly decemberben rótta ki első nagyobb büntetését (a Twitterre, 450 ezer eurót) – az erőforrás-hiányos ír GDPR-felügyeletnek eddig tartott az ügy kivizsgálása, pedig a kedvező helyi adótörvények miatt több amerikai techvállalat európai főhadiszállása Írországban található. Ha hasonló tempóban zajlik majd a DSA/DMA bevezetése is, a Facebooknak és társainak még rengeteg idejük van reagálni.

Reagálnak is: a lobbi és a fenyegetőzések mellett (szeptemberben a Facebook azzal is ijesztgetett, hogy kivonul Európából) a big tech próbál elébe menni a szabályozásoknak saját intézkedésekkel. Például erősebb, de azért még az üzleti gyakorlatukba beleférő adatvédelmi regulákat vezetnek be, hogy kiüresítsék a hasonló kezdeményezéseket. Vagy a Facebook bezárja az adóoptimalizálásra használt ír vállalatait. Vagy kevesebb politikai tartalmat enged a hírfolyamba, és így kisebb támadási felületet ad a szólásszabadságért aggódóknak. Vagy létrehoz jogászokból egy független ellenőrző szervet az érzékeny tartalmi kérdések eldöntéséhez (ennek magyar tagja is van, Sajó András jogtudós személyében).

2021 tehát mozgalmas év lesz a big tech jogászainak, és várható még néhány izgalmas csörte a szabályozó testületek és a Facebook (meg persze a többi techóriás) között. Egyik oldalon a felhasználókat képviselő, kissé dühös fél világ, másik oldalon néhány, a pozíciójához ragaszkodó cég, amik egyenként nagyobb forgalmat bonyolítanak, mint egy kisebb ország GDP-je. A tét végső soron az is lehet, hogy az internet tud-e még szabadabb, tisztességesebb hely lenni a mostaninál, vagy végképp el kell engedni ezt a reményt.