A Kispál feloszlásának és visszatérésének története címmel jelent meg nemrég a Telex új dokumentumfilmje, ami a Kispál és a Borz zenekar visszatérésének hátterébe és emberi történeteibe enged betekintést. A filmet először támogatóinknak vetítettük le a budapesti Átriumban, ahol a zenekar három oszlopos tagja, Lovasi András, Kispál András és Dióssy D. Ákos is tiszteletét tette, a vetítés után pedig mindhárman feljöttek a színpadra, hogy átbeszéljük a múltat, a jelent, a jövőt és persze a filmben látottakat. A beszélgetés képét és hangját is rögzítettük, hogy azok is lássák-hallják az After Podcast új adásaként, akik nem tudtak részt venni a december 16-i eseményen.
Az 1987-ben alakult Kispál és a Borzt valószínűleg senkinek sem kell itthon bemutatni, hiszen az egyik legsikeresebb, legnépszerűbb rendszerváltás utáni magyar alternatív zenekar volt hosszú évekig. Az együttes egy hatalmas szigetes koncert után búcsúzott el 2010-ben, és ugyan kisebb, főleg orfűi alkalmakra egyszer-egyszer összeálltak, régóta nem aktív már a zenekar. 2021-ben aztán bejelentették, hogy visszatérnek egy kétnapos minifesztivál keretében Orfűn (de nem a Fishing on Orfű fesztiválon), illetve 2004, azaz közel húsz év után ismét új nagylemezen dolgoznak együtt, ahogy erről Lovasi András is beszélt még idén áprilisban az Afterben.
A dokumentumfilm soha sem látott őszinteséggel mutatja be, hogyan is néz ki egy majdnem negyven éve alakult zenekar visszatérése a tagok szemén keresztül, aminek része a régi sérelmek feldolgozása, az öregedéssel járó kihívások és persze az is, hogy milyen új zenéket írni úgy, hogy a közönség mindig a régi slágerekre kíváncsi.
„Mikor pontosan tudom, hogy C-dúrba nem lehet ciszt fogni a basszusgitáron, akkor biztosan tudom, hogy a Lovasi 30 perc múlva is ciszt fog fogni oda. Akkor nekem ki kell valamit találnom, valahogy meg kell erőszakolnom a zeneelméletet meg mindent ahhoz, hogy teremtsek egy ilyen csúszós lejtőt, hogy mégis odaérjen valahova” – meséli Dióssy D. Ákos billentyűs azzal kapcsolatban, hogy milyen hármójuk között a dinamika, milyen neki alkalmanként a köztes embernek lenni Kispál és Lovasi között a próbákon. Dióssy egyébként azt is elmondja, hogy ez a zenekar azért jobb, mint a többi, mert olyan emberek vannak benne, akik ugyan civilben nem agresszívek vagy erőszakosak, de a zenében makacsok, kemények és belemenősek.
„Amikor válságban voltunk, és próbáltuk összerakni magunkat, és ezt a dolgot működtetni, akkor tudtuk, hogy fiatalabbak nem leszünk, okosabbak nem leszünk, szóval ennél jobbat nem tudunk csinálni. Ezért kellett valami mást csinálni”
– meséli Lovasi András a zenekar utolsó éveiről és arról az időszakról, amikor a tagok más zenekarokba és projektekbe kezdtek. Ezzel szemben Lovasi szerint az elmúlt években megszelídültek, ahogy ő fogalmaz, „ahogy az ember öregszik, előjön belőle egy ilyen kertész nagypapa”. Lovasi ötlete volt egyébként a zenekarnak a Partizánban debütált rózsaszín szettje is, amiről elmondta, hogy az azóta drogügybe keveredett Herczeg Zoltán tervezte.
A beszélgetésből kiderül, hogy a visszatérő nagylemeznek az eredeti terveik szerint már rég el kellett volna készülnie, legkésőbb az orfűi koncertig, de ez nem jött össze. A jelenlegi tervek szerint ezért 2023 áprilisára várható a megjelenés, de még az sem dőlt el, hogy az eddig megjelent két új daluk szerepel-e rajta vagy sem. „Már kész lenne bőven a lemez, ha körülbelül pont úgy élnénk, ahogy akkor éltünk, amikor a Kispál aktív volt” – mondja Lovasi, aki szerint régebben egy kifejezetten sokat próbáló zenekar voltak, és úgy tekintettek az együttesre, mint a munkahelyükre.
„Az az igazság, hogy nálunk is úgy van, hogy a lemezeinken nem minden szám jó. Van egy-kettő, amiken látom, hogy kedvelik az emberek, de ez tök véletlen. Én néha azt se tudom, hogy mit fogok, melléhangolok vagy mellényúlok, és aztán az András majd főz belőle” – száll be a beszélgetésbe Kispál András a zenekar saját életművével kapcsolatban.
„Mert jó a csókákkal zenélni. Ez nekem ilyen megújulás. Én visszavonultam ereszt szerelni meg elrántani a vízszerelőt, mert megrázta a gázbojler. Most jó így együtt lenni a fiatalemberekkel és zenélni” – ezt Kispál arra a kérdésre válaszolja, hogy ha szerinte mindenki csak a régi zenékre kíváncsi, és azoknál úgysem lehet jobbat csinálni, mégis miért döntöttek új dalok írása mellett.
A zenekar 2023-ban két koncertet is ad a Budapest Parkban, de előtte még fellépnek a felvidéki Bátorkeszin, Zürichben és Londonban is, mert Dióssy és Kispál is azt kérte, hogy ne rögtön nagyszínpadon térjenek vissza, hanem egy picit hadd játsszák be magukat kisebb klubkoncerteken, ahol nincs hatalmas tömeg. Lovasi szerint egyébként az is nehéz a sikeres magyar zenekaroknak a rendszeresen turnézó külföldi produkciókhoz képest, hogy felnőjenek a szintjükhöz technikailag, világításban, show-ban és más olyan kiegészítő elemekben, amiktől igazán extra lesz egy produkció.
„Nem arra vágytunk, hogy valaha stadionrock-zenekar legyünk”
– mondja Lovasi, aki szerint ők ebben sosem voltak jók, sosem utaztak ebben a műfajban. Ezért is kellett választani, hogy csinálnak száz kicsi klubkoncertet vagy egy nagyot, és végül az utóbbi mellett döntöttek. Szerinte egyébként éppen a korábban említettek miatt volt az is, hogy az orfűi visszatérő koncerten sok dolog nem úgy sikerült, ahogy azt eltervezték.
A koncertről a Telex is írt egy megosztó fogadtatást kapott beszámolót, amivel a zenekar sem volt teljesen elégedett, de Lovasi szerint maga a koncert is elég megosztó volt. „Ez a koncert nem miattunk volt jó. Ha a zenekar teljesítményét nézzük, ez egy közepes koncert volt. Volt egy-két olyan komoly megomlás, amire senki sem számított. Az emberek varázsoltak maguknak egy olyan hétvégét, amit azóta is emlegetnek” – mondja Lovasi, aki szerint az orfűi koncert előtt és után is sokkal jobban játszottak.
Ahhoz képest, hogy a Kispál utolsó éveiben a zenekar saját bevallása szerint is adott több gyengébb koncertet (köztük egyet 2007-ben a Szigeten), a 2010-es szigetes búcsú kifejezetten erősre sikerült. Lovasi szerint ott már látták a fényt az alagút végén, és egészen máshogyan készültek a koncertre, hiszen tudták, hogy az addigi életük egyik legfontosabb része záródik le. Abból is jól látszik, hogy mennyire komolyan gondolják a mostani visszatérést, hogy Lovasinak és Kispálnak jelenleg semmi sem fontosabb a Kispál és a Borznál és az új nagylemeznél, és majdnem hasonló véleményen van Dióssy is, akinek ez jelenleg a második legfontosabb dolog az életében.
„Van bennem egy kis dac az orfűi koncert óta, hogy az a kevés, ami hiányzott – formai időzítés, véletlenek, technikai malőrök, ilyesmik –, ennél tudunk jobbat gurítani, szóval akkor gurítsuk is meg”
– reagálja Dióssy, aki hozzáteszi, hogy csak azért nem az első számú projekt az életében a Kispál és a Borz, mert most ő maga az első az életében.
A beszélgetésben szóba kerül még:
- Miért nincs dobos az arany felállásban?
- Miért volt nehéz a nyolcvanas-kilencvenes években a vidéki zenészeknek?
- Miért sikerült annyira jól a 2010-es szigetes búcsúkoncert?
- Miért nem akartak csak azért összeállni, hogy újra eljátsszák a régi számaikat?
- Melyik ötlet volt előbb: az új nagylemez vagy az orfűi visszatérés?
- Miért nem jelent meg az új album, és mikor fog?
- Miért volt divat a nyolcvanas-kilencvenes években, hogy egy zenekar rosszul játszott?
- Miért tartja mindenki egy zenekar korai lemezeit a legjobbnak?
- Hol lépnek még fel a 2023-as dupla Budapest Park-koncerten kívül?
- Miért nem akartak soha stadionzenekar lenni?
- Miért nem működtek bizonyos dolgok az orfűi koncerten, és miért kérték fel rendezőnek Bodó Viktort?
- Miért voltak problémáik az orfűs koncertről írt telexes beszámolóval?
- Hányszor próbáltak az orfűi koncert előtt?
- Hogy szökött be egy random civil a koncertre, és mért csak a színpadon vették észre?