2022. március 30. – 19:11
Magyar idő szerint hétfő hajnalban a legjobb látványtervezés Oscar-díját nyerte Sipos Zsuzsanna berendező a Dűne című filmben végzett munkájáért, Patrice Vermette látványtervezővel megosztva. Hiába közvetítették a gálát a világ nagy részén tíz- és százmillióknak, a nagyközönség nem láthatta, ahogy Sipos és Vermette átveszik a díjat. Az Oscar szervezői ugyanis úgy döntöttek, nyolc kategória díját nem élő adásban adják át, hanem a közvetítés kezdete előtt egy órával, ugyanazon a színpadon – majd a köszönőbeszédeket és a díjakat beillesztik az élő adásba.
A döntés már akkor is finoman szólva problémás volt, amikor meghozták, de a kész adást látva a kritika még jogosabb lett – a rövidítésnek szánt trükk ellenére a műsor hosszabb volt, mint a tavalyi gála, ahol mindenkinek volt ideje átvenni és megköszönni a díjakat.
„Nem volt jó, ahogy ezt csinálták, egy darálás volt” – mondta a Telexnek Sipos Zsuzsanna, aki személyesen, a helyszínen, csak éppen nem élő adásban vette át a díját, ottani idő szerint vasárnap este. Azt hozzátette, hogy abból a szempontból jó volt, hogy tudta: csak 45 perc, és biztosan vége lesz az izgalmaknak.
Sipos pár nappal korábban érkezett meg Los Angelesbe, megnézte magának a Filmakadémia múzeumát, és elment egy olyan vacsorára, ahova a legjobb jelmez és a legjobb látvány kategóriák jelöltjei voltak hivatalosak. Ott tudott beszélgetni néhány versenytársával, többek között az A kutya karmai közt látványtervező csapatával, Grant Majorrel és Amber Richardsszal. Több ilyen társasági eseményre nem ment el a Covid miatt, mert a BAFTA-díjkiosztó után a Dűne stábtagjai közül többen is megbetegedtek.
Az Oscar napján kocsival érkezett a Dolby Theatre-hez. A vörös szőnyegen iszonyatosan meleg volt, mert a szőnyeg fölé készítettek egy polikarbonát tetőt, amely felerősítette a napsütést. „Teljesen más volt, mint ahogy elképzeltem” – mondja Sipos, aki szerint a londoni BAFTA-díjátadó klasszikusabb és elegánsabb volt, az Oscar inkább barátságosnak mondható. Iszonyatos hangzavar fogadta őket a szőnyegnél, „előttünk ment Lily James, úgyhogy senkit sem érdekeltünk”. Néhány újságíró készített gyorsinterjút Vermette-tel, de aztán beljebb mentek az épületbe, és felmentek a bárba meginni egy pezsgőt.
Utána már menniük is kellett a helyükre, ahol nagy meglepetésükre azt látták, hogy valakik már elfoglalták, de pár perc akadékoskodás után sikerült felállítani őket onnan. Mindenki jegye ugyanoda szólt, de csak látványtervezők ültek a környéken – bár Sipos szerint a szintén jelölt Rémálmok sikátora látványcsapata nem volt ott. Az első sorban asztaloknál ültek a legnagyobb sztárok, Siposék az asztalok mögötti harmadik sorban.
„Kellemes csalódás volt, nagyon sokan ott voltak, rendezők, színészek” – mondja Sipos arról, hogy mennyien voltak a teremben, amikor már elkezdtek díjakat átadni, de még nem közvetítették a műsort. Később látták azokat is, akik az üres helyeket elfoglalták, amikor a vendégek valamilyen okból elhagyták azt, becslése szerint két-háromszáz ilyen statiszta lehetett a helyszínen.
Sipos először megijedt, mert a műsorrend szerint a legjobb látványtervezés díja a 20. volt az este folyamán, de aztán rájött, hogy hamar fognak következni. Utólag visszagondolva már nem tartja tiszteletreméltónak az egész eljárást, ahogy nyolc díjat lenyomtak 45 perc alatt, és sajnálja, hogy a rendezők és a színészek nem szólaltak fel hamarabb ez ellen, mert akkor lehet, hogy az Akadémia meggondolta volna magát.
„Azt sem tudom, hogy kicsodák voltak azok, akiktől megkaptuk a díjat” – mondja Sipos, de hozzáteszi, hogy azt sem tudja igazán, hogy mit mondott a színpadon. De arra emlékszik, hogy Timothée Chalamet megfogta a kezét a színpad felé menet.
Nem Jason Momoától és Josh Brolintól kapták meg, ők addigra lementek a színpadról, egy szervező nyomta a kezükbe a két szobrot. A köszönőbeszédek után lementek hátul a színpadról, volt egy fotózás, kaptak egy pohár pezsgőt, készítettek velük egy videót, majd készült utána róluk egy fekete-fehér portré is. Végül visszaülhettek a helyükre, majd elmentek egy kötelező sajtótájékoztatót adni. Ami először meghiúsult, úgyhogy később megint el kellett hagyniuk a helyüket.
„Lemaradtam Will Smith pofonjáról” – mondja Sipos, aki Smith köszönőbeszédét nézve nem teljesen értette, hogy – az ő szavaival élve –, mi ez a nagy drámai előadás, azt hitte, hogy csak nagyon meg van hatódva a színész, aki nem sokkal korábban lekevert egy csicskalángost a színpadon Chris Rocknak. Nem sokkal Smith díja után kellett menniük interjút adni, ezért a CODA legjobb filmnek járó díjáról is lemaradtak. Abból nem érzékeltek semmit, hogy megfagyott volna a levegő az ominózus pofon után, amikor visszamentek a helyükre, minden úgy zajlott, mintha mi sem történt volna.
A díjátadó után a Governor’s Ball nevű fogadásra mentek, ez az a buli, ahol az Oscar-díjra gravírozzák a nyertesek neveit is. Onnan a Warner partijába mentek, majd végül a Vanity Fair bulijába, ahol Sipos elmondása szerint „már azért jól érezte magát Will Smith”. Saját bevallása szerint nem az a típus, aki hírességeket fotóz, de készített egy közös képet Francis Ford Coppolával, a Keresztapa rendezőjével: egyszerűen elé ugrott azzal, hogy ő az egyetlen ember, akivel szeretne közös képet csinálni.
Coppola a díjátadón a Keresztapa 50. évfordulójára jelent meg a színpadon Robert De Niróval és Al Pacinóval együtt, de Sipos róluk is lemaradt valami kötelező elfoglaltság miatt. Szeretett volna a Vanity Fair bulijában Bill Murray-vel is beszélgetni, de a színész nem tűnt megközelíthetőnek. Pár szót váltott Adam Stockhausennel, aki a Holdfény királyság óta a Wes Anderson-filmek látványtervezője.
A repülőn esze ágában nem volt feladni a szobrot csomagként, végig a kézipoggyászában volt – Londonban meg is kérték, hogy nyissa ki és hadd nézze meg a személyzet, mert még nem láttak ilyet élőben. A szobornak egyelőre ideiglenesen a kandalló párkányán van a helye, a BAFTA mellett. Ezen a héten még pihen, de hétfőn Sipos Zsuzsanna már megy vissza dolgozni a következő projekten.
