A főváros felett kevélyen terpeszkedő hegy titkai

2021. február 20. – 07:54

frissítve

A főváros felett kevélyen terpeszkedő hegy titkai
A Nagy-Kevély a Soroksári útról – Fotó: Bődey János / Telex

Másolás

Vágólapra másolva

Vannak Budapestnek olyan pontjai, ahonnan kiemelten jól látszik egy-egy főváros környéki hegy. Ilyen Dél-Pesten a Soroksári út, ahol naponta tízezrek csodálkozhatnak rá munkába menet a város fölött misztikusan elterpeszkedő Nagy-Kevélyre. A hegy sziklás tetejét sokan ismerik, de jóval kevesebben, tudják mennyi izgalmas hely van még rajta.

A Kevély-kör célja az, hogy a Kevély-hegycsoport lehetőleg legtöbb érdekességét egy túra keretében végig lehessen járni. Ehhez igazán jó startpontnak a III. kerületi Csillaghegy adja magát, mert HÉV-vel könnyen elérhető, autóval is jól lehet parkolni, ráadásul útba esnek a Róka-hegyi kőfejtő impozáns sziklái is.

Mit láthatunk?

  • Több kilátópontot, magas sziklaormokon
  • Látványos sziklaalakzatokat, -tornyokat
  • Több barlangot is
  • Egy mély, szurdokszerű árkot, rozoga függőhíddal
  • Igazinak tűnő ál-várromot

A Kevély-kör első felében nem kell sokat navigálnod, elég a Csillaghegy HÉV-állomásnál induló piros turistajelzést követni – néhány kitérővel. Az első kitérő a városból az erdőt elérve a Hegymászó utca végén kezdődik. A nevéhez képest azért lankásnak nevezhető utca végében a piros jobbra kanyarodik, balra viszont a piros háromszöggel jelölt túraút kezdődik. Erre van az egykori csillaghegyi bányából kialakított Róka-hegyi természetvédelmi terület.

A túraútvonal részletes térképe ide kattintva érhető el >>

A háromszög jelzés általában hegycsúcsra vezető meredek ösvényeket takar, itt a meredekségre nem lehet panasz. A 80 méteres szintkülönbséget sokszor beépített (de kissé már félrecsúszott) falépcsőkön küzdöd le, igaz, két közbeeső kilátószinten csillapíthatod a zihálást. Ezeken a pihenőszinteken jól csökkenti a lihegést a bámészkodás: Budapestre is jól lehet rálátni, de az egykori bányaudvar sárga sziklaformái még jobban vonzzák a szemet.

A Róka-hegy déli oldalában egészen az ötvenes évekig folyt bányászat, majd egy ideig a felhagyott bányában juhokat és marhákat legeltettek. 1977-ben a Fővárosi Tanács rájött, hogy micsoda flórát és faunát rejtenek a sziklafalak melletti gyepesek, és az egész volt bányaudvart természetvédelmi területté nyilvánították. A védett státusz azonban nem mindig jelentett védettséget a frusztrált látogatóktól, erről is tanúskodik a fenntartó Pilis Parkerdő táblája, amin azon könyörögnek, hogy vigyük haza a szemetet, ne tapossuk le a kőzetet az ösvényeken kívül, és óvakodjunk a vandálkodástól.

A Róka-hegy sziklái (fent) és pihenő a Nagy-Kevély felé (lent) – Fotó: Tenczer Gábor / Telex

Ezt egyébként láthatóan kezdik megérteni az emberek. Újabb veszély leselkedik a területre, amit egy statikailag is hajmeresztőnek tűnő építkezés jelenít meg a sziklafal észak-nyugati peremén. A pofátlanul a látképbe épülő házról annyit lehet tudni, hogy a közfelháborodás miatt néhány éve leállt az építkezés, de ki tudja, hogy a kormányhivatal mikor enged egyszer csak szabad utat a befejezéséhez – a lebontatás helyett.

Ősi barlang és ódon kőkunyhó

A Róka-hegyi kitérő után vissza a piros jelzésre, ami Üröm mellett elhaladva egyenesen az észak-nyugati irányban elfekvő Kevélyek első púpjának, az Ezüst-Kevélynek a lábához vezet. Itt is kisebb kitérő vár, és senki sem fogja kitalálni, de ismét egy egykori bánya, az Ezüsthegyi kőbánya udvarában megbújó Papp Ferenc-barlang miatt. Ez a bányaudvar sokkal kevésbé látványos, mint a Róka-hegy, de az oldalában található barlang felső terme kis tornászással biztonságosan elérhető. A lejjebb hatolás felszerelés és barlangi tapasztalat nélkül viszont nyaktöréssel egyenlő. A barlang belső falát legújabb kori ősemberek festékszóróval felvitt „barlangrajzai” dekorálják. (A külső fali, kőbe vésett feliraton az áll, hogy Papp Ferenc-barlang, de egyes vélemények szerint a valódi Papp Ferenc-barlang pár méterrel arrébb fekszik.)

A piros jelzésre visszakeveredve a Kevélyek gerincén kapaszkodhatsz a csúcs felé. Észrevehetően sűrűsödik a négyzetméterre eső túrázók száma, az Ezüst-Kevély és a Nagy-Kevély közötti, panorámapontokkal tarkított gerinc népszerű kirándulóhely. Sokan simán elgyalogolnak a turistaúttól kicsit beljebb eső Kőkunyhó mellett, ami pedig hiba. Itt lakott a kilencvenes és a kétezres években Ezüsthegyi Kabóca (videó ide kattintva), aki a környékbeli barlangokat kutatta a társaival. Előtte a hetvenes évekig egy idős házaspár remetéskedett a kunyhóban, a világháború előtt pedig bányászati robbanószert tároltak benne.

Panoráma a Kis-Kevélyről (fent) és az egykori Kevélynyergi turistaház – Fortepan / AR

Az Ezüst-Kevélytől már nincs messze a gerincen tovább a Nagy-Kevély kettős sziklaorma, ahonnan nagyon jó kilátás nyílik nyugatra, a sasszeműek egészen elláthatnak egészen a Soroksári útig, sőt jóval messzebb. A sokszor napsütötte, sziklagyepes sziklapad a kirándulók kedvenc célpontja, de siklóernyősök is gyakran feljárnak oda. A Nagy-Kevély tetején valaha fakilátó, háromszögelési pont állt, a lábak csonkjai ma is kiállnak a földből. Érthetetlen, hogy manapság, amikor boldog-boldogtalan kilátót épít uniós támogatásból mindenféle lehetetlen helyre, itt miért nem hozzák helyre a régi tornyot.

A gyanús körülmények között leégett turistaház

Mint ahogyan az is elég érthetetlen, hogy a turistaház-bumm elkerülte a főváros környékének egykor legnépszerűbb menedékházának a helyét is a Nagy-Kevély és a Kis-Kevély csúcsa közötti Kevély-nyeregben. Mindössze egy tábla hirdeti, hogy az egykori Kevélynyergi turistaház építőanyagát az 1920-as években a Természetbarátok Turista Egyesületének tagjai hátizsákban cipelték fel vasárnaponként. A turistaház sokáig jól működött, aztán a késő szocializmusban szépen lepusztult. A rendszerváltás sem segített rajta, valami sötét ügyből kifolyólag 1992-ben – egy nappal azelőtt, mielőtt a Budapesti Természetbarát Szövetség átvehette volna -, valaki felgyújtotta, és porig égette.

Hagyjuk is ott a nyerget, a Kevélyek vonulatának utolsó csúcsára, a Kis-Kevély fehér sziklaormára a kék háromszög jelű túraösvény vezet. Panorámában nem sokkal nyújt többet a Nagy-Kevély kilátópontjainál, észak felé azonban nagyobb karéjt láthatsz a Pilisből és a Visegrádi-hegységből. Ez is egy kitérő, egyben a körtúra legészakibb pontja. Innen visszaügetünk a nyeregbe, majd le a zöld jelzésen, el a Gyopáros-barlang alatt egészen a Solymári-völgy mély árkának felső kiindulópontjáig.

Kicsit átverős, hogy ezt a meredeken süllyedő, mély, kanyargós, néha már szurdokszerű árkot is Solymári-völgynek hívják, csakúgy, mint a 10-es út mentén fekvő, ehhez képest hatalmas völgyet, de hát így nevezték el. A mi Solymári-völgyünk, amit innentől kezdve az érthetőség miatt Solymári-ároknak hívok inkább, egy meglepően látványos földrajzi egység. Vadsága miatt kissé hasonlatos a már korábban megírt Salabasina-árokhoz, de – gondolom, nem véletlenül – régebbi katonai, hegyi kiképzési elemek rejtőznek benne, és gyönyörű sziklatornyok övezik.

A Jenői-torony (fent) és a rozoga függőhíd bejárata (lent) – Fotó: Tenczer Gábor / Telex

A zöld jelzésen ereszkedsz az árok mellett egyre lejjebb. A fák árnyékba borítják a kanyargó ösvényt, néha már mesebeli szövevényen kell átküzdeni magad. Az árok túloldalán egyébként a térkép szerint honvédségi-harcászati gyakorlótér fekszik, de ezt nem nagyon lehet észre venni. Maximum akkor, amikor elhaladsz a fák közé rejtőző, hatalmas, fehér Solymári fal alatt, ami egy gyönyörű, meredek sziklafal, és nem messze tőle van (nincs) az egykori honvédségi kötélpálya indítóállomása. (Felsejlik a múltból katonaságom időszaka, amikor a felderítő hegyi képzésen Rezinél Kisköcsög őrmester kötélpályát épített: a drótkötelet lazán egy fa törzse köré csavarta, és üvöltözött, hogy mi van már beszariak, gyerünk csúszni!)

Lejjebb egy alaposan lerohadt, régi, katonai drótkötél-függőhíd vezet át az árok felett a katonai terület felé. Nem valami bizalomgerjesztő, de én épp az ilyeneket szeretem. A híd oda-vissza járható, egyre kell vigyázni: a sodronyból rozsdás szálak állnak ki, és hajlamosak felhasítani a tenyered. A függőhídtól már nincs messze az árok mentén a Jenői-torony. Az impozáns sziklatorony sokáig a sziklamászók kedvence volt. Régen szabadon állt az archív fotók szerint, akkoriban uralkodhatott a táj fölött. Ma már az erdő fái nagyjából elrejtik, tetejéről nincs kilátás.

Díszlet romvár és Ördögvár vár

A bejáró túrán a toronynál kezdtem érezni némi neheztelést fiam és barátnője részéről, ugyanis már erősen délutánba hajlott, és még mindig csak távolodtunk a céltól. Itt azonban fordul a túra, és elindul visszafelé az erdei ösvényeken keresztül. Több jelöletlen utat is lehet találni, ami a következő állomáshoz, az egri vár díszletromjaihoz visz, ahol anno az Egri csillagok című klasszikus film csatajeleneteit forgatták. Az álvárnál mindig elég sokan vannak, főként gyerekekkel, ami teljes mértékben érthető.

Innen a közeli Pilisborosjenő felé fordulva még útba esik a régen Ördögvárként emlegetett Teve-szikla. Az érdekes (teve) formájú sziklaalakzatot és környékét alkotó fődolomit 220 millió éve képződött. Kövezetét kovás, forró vizes oldatok járták át, amitől roppant kemény lett. A kovás részek ellenálltak az eróziónak, míg környezetük szépen lepusztult. Ezt a természetes „bányaudvart” tehát nem az emberek csákányai, hanem a természet ereje alakította ki.

Az egri vár díszlet romjai (fent) és a Teve-szikla (lent) – Fotó: Tenczer Gábor / Telex

A szintén Teve-sziklától már csak egy kényelmes, rövid séta az úton Pilisborosjenő. A templom irányába nézve jól látszik a távolban a Róka-hegy nyugati oldalába épült, hacienda-telepre hajazó luxus-lakópark, aminek legdíszesebb példánya a szakadék feletti, leállított építkezés. A Kevély-kör innen már csak könnyű séta Borosjenőn és Ürömön keresztül a Róka-hegyig, viszont a fáradt testet és lelket több boltban és vendéglátóhelyiségben lehet frissíteni különböző izotóniás és egyéb italokkal.

A Rókahegyi útról a piros kereszt jelű turistaút köt vissza a túra elejéről már ismert piros háromszög jelű túraútra, ami visszavezet a csillaghegyi starthelyre.

Kevély egyenlő Árvalányhaj?

A Barcza-Thirring útikalauz (1920) szerint a hegyet „merész alakjáról joggal s találóan neveznek Nagy-Kevélynek”. Csakhogy a Wikipédia szerint a hegy lejtőit a törökök kiűzése után letelepedett szerb lakosság nevezte el „kovily”-nak, ami árvalányhajat jelent. Szerb nyelvterületen így nevezik azokat a hegyoldalakat, amelyek legeltetésre alkalmatlanok, és csupán árvalányhaj terem rajtuk. A „kevély” szó eszerint Faludi Ferenc nyelvújító leleménye és a „kovily” csak a 19. században lett kevély. Ennek ellentmond, hogy a török hódoltság után nem szerb, hanem sváb lakosság települt többek között Pilisborosjenőre és Ürömre is. Valamint egy 1355 március 29-ei határbejárás már Kewel néven említi a hegyet.

Túraadatok: A túra összesen 22 kilométer hosszú, és mintegy 6,5 óra alatt lehet megtenni. A megállásokkal egyébként meglesz az 8 óra is. A szintkülönbség 637 méter. A csillaghegyi startpont 10 kilométerre fekszik a Clark Ádám téri 0 kilométerkőtől, ami negyed órányi autózást jelent, de a HÉV is hamar kivisz.

Na még egyszer, a túraútvonal részletes térképe ide kattintva érhető el >>

Pilisborosjenő templomtornya, háttérben a haciendaszerű luxus-lakópark – Fotó: Tenczer Gábor / Telex

Tipp: A túra családosoknak, idősebbeknek résztúrákra bontható: egy sima Róka-hegyi körre (3 km), vagy a Róka-hegy nélküli, Pilisborosjenő központjából induló, gyakorlatilag az ajánlott útvonalon haladó kisebb Kevély-körre (11,5 km).

További telexes túraajánlók ide kattintva >>