Meghalt a Flash, de ezért senki ne sírjon

2021. január 11. – 15:34

frissítve

Másolás

Vágólapra másolva

Nem akarjuk, hogy a Flash csökkentse az iPhone-jaink, iPodjaink és iPadjaink megbízhatóságát és biztonságosságát.”

A határozott elutasítást az Apple meghatározó techguruja, Steve Jobs írta le a halála előtti évben, 2010 tavaszán. A cég termékei nem támogatták a Flash technológiát, és ezt magyarázta, illetve erősítette meg Jobs azóta is sokat idézett posztja. Bő egy évtized kellett ahhoz, hogy az Apple döntését beérje a világ többi része is: a Flash támogatása 2020. december 31-én véget ért, a technológia gazdája, az Adobe pedig keddtől blokkolja a flashes tartalmak futtatását, a régi verziókat sem lehet többé letölteni a cég oldaláról. Ha a Flash problémáit tekintjük, csoda, hogy eddig húzta, ha a népszerűségét, akkor pedig nagyon is érthető.

Flashback

A platform indulása igazi startupos sikertörténet volt. Egy San Diegó-i garázsfejlesztő csapat, a FutureWave Software fantáziát látott az EO cég digitális rajztáblára emlékeztető kommunikátorában, és készített rá egy vektorrajzoló programot SmartSketch néven. Amikor a fura kütyü megbukott, a fejlesztők FutureSplash Animator néven átírták a szoftvert Windowsra és MacOS-re, mert érezték, hogy a vektoralapú animáció előtt nagy jövő áll a neten (ezek az animációk kevés helyet foglaltak, ami a szélessáv előtti időkben fontos szempont volt).

Az Apple döntésén viccelődő képregény 2010-ből (forrás: IDDQD)

A Macromedia vállalatnak is volt egy hasonló programja Shockwave néven, és a cég 1996-ban egyszerűen intézte el a konkurenciát: felvásárolta a FutureWave-et. A FutureSplash Animator így végül Macromedia Flash néven jelent meg, a cég pedig folyamatosan fejlesztette a technológiát, ami így egyre látványosabb trükköket tudott, és gyorsan futott.

A 2000-es évek elejére a Flash szexivé vált; a hirdetési piac nagy lehetőséget látott a mozgó, akár interaktív Flash-bannerekben, a platform a weboldalak fejlesztésében új távlatokat nyitott, a böngészőben játszható játékokat pedig hamarosan mindenki csak flashjátéknak hívta. 2005-ben az Adobe megvette a Macromediát (1995-ben még lepattintották a FutureWave-et), és az újra átkeresztelt Adobe Flashnek még volt néhány jó éve, mielőtt a Jobs-féle hozzáértők elrontották a mókát.

Sőt, kicsit még utána is. Annak, hogy a Flash ilyen sokáig bírta, részben az is az oka, hogy a technológia szinte minden júzer gépén ott volt, mire a webes szakik kongatni kezdték a vészharangot. A Flash tündérport szórt a nép szemébe, és nem csak a felhasználókéba: még a Facebook is keblére ölelte a platformot, hiszen a facebookos játékok nagy része – például a napokban kimúlt FarmVille – flashjáték volt. A YouTube előtt a gifnél bonyolultabb animált mémek is Flash-verzióban terjedtek, de még a videómegosztásnak is adott egy lökést a technológia videóra kitalált FLV formátuma. Ezeknek köszönhetően vált korosztályos élménnyé például a Badger-dal vagy a Happy Tree Friends első epizódjai. A flashjátékokra a Facebookon kívül is egész iparág épült olyan gyűjtőoldalakkal, mint a Kongregate, az Armor Games vagy a Newgrounds. Amikorra a hozzáértőknek kellemetlenné vált a Flash, a felhasználók már túlságosan ragaszkodtak hozzá.

Flashkordon

Pedig a Flashsel sok volt a baj. Kezdettől fogva biztonsági kockázatokat rejtett, és ahogy a technológia elterjedté vált, a hekkerek egyre gyakrabban vissza is éltek a sebezhetőségével. Ráadásul a támadások nagy része ún. zero day exploit volt, vagyis olyan biztonsági rést használtak ki, amikről a Flash gazdája a támadásig nem is tudott. A Macromedia és az Adobe persze foltozgatta a rendszert, de évről évre felbukkantak újabb, a Flash-bővítmények újabb és újabb hátsó kapuit megtaláló malware-ek.

Az Alien Hominid flashjátékból lett konzolos siker

A platform másik nagy hátránya az volt, hogy pc-re és egérre találták ki, és nem tudott lépést tartani az érintőkijelző-forradalommal. Ez volt amúgy Jobs másik nagy problémája is, illetve az, hogy a Flash még az iPhone-ok és iPadek akkumulátorát is intenzíven merítette. Miközben a Flash körüli viták zajlottak, az egyéb webes technológiák is fejlődtek, és más eszközökkel is el lehetett már érni olyan hatásokat, amiket korábban csak Flashben. Ráadásul a Flasht egyetlen cég tartotta kézben, nem volt olyan nyílt szabvány, mint például a HTML5, ami mellett egyre több nagy techvállalat tört lándzsát (maga az Adobe is). A 2010-es évek közepére a Flash menthetetlenül elavult, kockázatos szoftverdinoszaurusz lett, aminek kihalása csak idő kérdése volt. Az Adobe 2017-ben jelentette be döntését, három és fél évet hagyva a Flash kifutására. És most ideje leereszteni a koporsót.

A 2017-es bejelentésre a legtöbb operációs rendszer és böngésző már rég eltávolította magát a Flashtől. Az iOS ugye 2010-ben, az Android 2012-ben szabadult meg a Flash-bővítményektől, a Chrome-ban 2015 szeptembere óta külön kellett engedélyezni Flash-futtatást, a Firefox 2016-tól blokkolta a Flash-plugineket. A hétköznapi felhasználó tehát semmi változást nem érzékelt a napokban. A webfejlesztők is rég túlléptek a Flashen, a legtöbb weboldal évek óta nem használta már a technológiát. A hosszú kifutás leginkább azoknak a vállalkozásoknak szólt, amik Flashre építették fel magukat. A játékfejlesztők közül többen átírták más platformra a játékaikat, a legsikeresebbeknek pedig az a bravúr is sikerült, hogy flashjátékból a konzolos, pc-s vagy mobilos játékok piacára átvonuljanak, és több profitot termeljenek (ilyen például a Super Meat Boy, a Hatoful Boyfriend vagy a Kingdom Rush sorozat). A böngészős játékokat gyűjtő oldalakon is egy ideje nem flashjátékok gyűlnek, a webanimáció pedig már jó ideje elfelejtette a Flasht.

Flashforward

Persze attól még, hogy problémás technológia volt, a Flashben rengeteg jó tartalom született, a digitális kultúra megannyi klasszikusa. Húsz évvel ezelőtt például mindenki ismerte a fenti videóban megcsodálható Urinal Game-et, ami az örök férfivécés dilemmát dolgozta fel: melyik piszoárhoz álljunk, ha nem üres a helyiség? De említhetnénk a direkt borzalmas irányítású játékok hullámát elindító QWOP-ot is, az Angry Birds pedig sehol nem lenne a Crush the Castle nélkül, amit csúnyán lelopott ami a játékot inspirálta. Aki 10-15 éve volt munkakerülő irodista, bizonyára hosszan tudná folytatni a sort Yeti Sportstól Canabalton át Cursed Treasure 2-ig.

A Flash halála nem jelenti azt, hogy végleg le kell mondani ezekről az örökzöldekről. Azon túl, hogy egy részük már átköltözött más platformokra, évek óta zajló Flash-emlékmentő akciók őrzik meg őket az utókornak. Ilyen például a Ruffle nevű, nyílt forráskódú Flash-emulátor, amivel már több játékgyűjtő oldal is egyezkedni kezdett. Mivel online tartalmakról van szó, egy ilyen emulátor vállalása nem kicsi: meg kell próbálnia akár offline utánozni egy online környezetet, amennyire lehet. A Ruffle ezt próbálja meg, de hangsúlyozottan csak egy keretrendszer, vagyis a futtatható animációkat, játékokat nem tartalmazza, kellenek hozzá a megfelelő .swf fájlok (amiket jó eséllyel nem sokan mentettek el az elmúlt években). Ezen segít az Internet Archive, ami a Ruffle-t használva elkezdte felhalmozni a régi klasszikusok egy részét. A virtuális múzeumban már 2400 fölött jár a kiállított szoftverek száma, szóval aki például újra együtt énekelne Loituma Girllel, ide kattintson. (Vigyázat, dallamtapadás-veszély!)

Az igazi flashjátékőrülteket ez nem fogja kielégíteni, mert a fenti gyűjtemény még elég hiányos – nekik ajánlható a Flashpoint, ami igazi rajongói projekt: nonprofit, nem hivatalos, viszont az összes létező flashjátékot és -animációt össze akarja szedni. Jelenleg 70 ezer játéknál és 8 ezer animációnál tartanak – aki egyben akarja letölteni az egészet, több mint fél terabájtot szabadítson fel a gépén. Aki csak egy-egy játékot próbálna ki, annak is két giga lesz az alapszoftver, aztán annak keresőjéből már könnyű megtalálni a régi jó mókákat, és megnézni, hogy még tényleg jó játék-e a Dino Run, a Gemcraft, a Bloons meg persze a Bloons TD (spoiler: igen).

Klasszikus flashjátékok a Flashpointban, kiválasztva a Canabalt

A Flashpoint minden nemes szándéka ellenére jogilag szürke zónában jár. Az eredeti gazdájuk által „elfelejtett” játékok, abandonware-ek kultúrája visszanyúlik a DOS-, sőt a Commodore-időszakba, és most a flashjátékok nagy többsége is abandonware-ré válik. Ezeknek a programoknál folyton előjön a probléma, hogy attól még, hogy senki nem gondozza e játékok jogait, elvileg jogvédett tartalmakról van szó, amiket nem lehet csak úgy kitenni a netre. Nem ritka, hogy felbukkan egy-egy régi jogtulajdonos (vagy a jogokat frissen megvásárló új gazda), és felszólítja az abandonware-oldalakat, hogy valamelyik C64- vagy DOS-játékot szedjék le, de sürgősen. A Flashpoint is számíthat ilyesmire, a Nitrome cég máris jelezte, hogy nem kér belőle. Ezzel együtt valószínűleg a Flashpoint lesz a legteljesebb Flash-gyűjtemény hosszabb távon is, de ezzel is érdemes óvatosan bánni. Nem biztonsági okokból, hanem mert ennyi flashjáték egy helyen komoly munkakerülési potenciált képvisel (ez a cikk fél napot csúszott miatta).