Vannak hegyek, amelyek pont úgy néznek ki, mint a mesében – vagy mint egy Wes Anderson-filmben. A Salzburgtól autóval jó félórára fekvő Schober és testvére, a Frauenkopf pont ilyenek. Csupán 1300 méteres csúcsok, ám a szolid magasságuk, a viszonylag kis szintkülönbség és a rövid túraút együtt megtévesztő. A Schober sokkal több annál, mint aminek elsőre látszik: egy erőpróbákkal teli izgalmas hegy festői kilátással. Tériszonyosoknak, kezdő túrázóknak és kisgyerekeseknek érdemes kerülni vagy csak a lábánál fekvő a várromig megmászni. Onnan is pazar a táj.
Salzburg környékén annyi fantasztikus túralehetőség van, hogy teljesen zavarba jön az ember, hova induljon. A város házi hegye, az Untersberg alap, azon már voltam jó pár éve. Ezért olyan hegyet kerestem, amiben van kihívás, de azért a némi magashegyi túratapasztalattal felvértezett gyerekeinkkel is teljesíthető, szép a csúcsa, és legfeljebb egy órára fekszik Salzburgtól. A shortlistemen három hegy maradt, végül a Schobert választottuk, mert ott még egy 13. századi várrom és egy hütte ígérete is fokozta az amúgy sem csekélynek tűnő élményvilágot.
Elég pazar adottságú helyen, a Fuschlsee és a Mondsee között emelkedik ki markánsan a tájból a Schober, amely már messziről jól látható, így az autóból is lehet mutogatni a gyerekeknek: „Látjátok? Oda megyünk fel! Csak most még nem láttok belőle semmit, mert felhő borítja.” Így indultunk neki egy augusztusi reggelen.
Érdemes idejében érkezni, mert a Forsthaus Wartenfels vendéglő alatt kialakított ingyenes kis parkoló szép időben gyorsan betelik. Szerencsére mi esős nap után érkeztünk, így még délelőtt tízkor is akadt néhány üres hely.
A klasszikus útvonal a parkolótól a Wartenfels várromot útba ejtve halad a csúcs felé, nagyjából az óramutató járásával megegyezően. Van egy technikailag egyszerűbb út is, amely ugyanonnan indul, de körülbelül ötpercnyi séta után letér jobbra. Ez az ösvény is ütemesen emelkedik, de főleg erdőben vezet és szerényebb magashegyi jártasságot igényel, mint amin mi haladtunk. A lépésbiztonság ugyanakkor ott is alapfeltétel.
De lássuk a mi túránkat! Először a Wartenfels vár romjaihoz sétáltunk fel kellemes, árnyékos kaptatón nagyjából húsz perc alatt. Itt még kisgyerekes családokkal is találkoztunk, nekik jó eséllyel ez lehetett a végcéljuk. Wartenfels várromja 924 méter tengerszint feletti magasságban egy sziklakiszögellésen ül. A várat a 13. század közepén építették, a 16. század második felétől kezdett elromosodni, mígnem az 1980-as évek elején némiképp rendbe tették.
A leírások szerinti egykori lovagtermen keresztül haladtunk át egy kis kilátóponthoz. A látvány már innen adott kis ízelítőt a későbbiekből: pazar kilátás Fuschlseere, ha épp nem fedi felhőzet. Ezúttal fedte, így abból továbbra is csak annyi látszott, hogy roppant meredek. Magamban el is kezdtem örülni, hogy betettem a túrabotokat.
A romok között tartottunk egy kis pikniket, majd az erdőben mentünk tovább.
Egyszer csak egy tábla előtt találtuk magunkat, amin az állt, hogy innentől a túraút nehéz lesz. És valóban: ahogy haladtunk fölfelé, egyre meredekebbé vált az ösvény; rövidebb szakaszokon már akadt egy-két vaslépcső és drótkötél is a sziklafalakon.
Nem volt igazán rémisztő szakadék a lábunk alatt, de azért folyamatosan észnél kellett lenni – szülőként pedig megbízni gyerekeink ebbéli képességében. Időnként a táj is előbukkant a felhőből, ami a Fuschlsee látványával egyre csodásabbá vált. Aztán amikor az erdő kicsit ritkult, a felhők pedig oszladozni kezdtek, az alattunk elterülő várrom is megmutatta magát.
Az utolsó szakaszon már egybefüggő a drótköteles biztosítás volt kiépítve és itt-ott a kezeinket is használnunk kellett a haladáshoz. Figyelni kellett arra is, hogy hova lépünk: a veszélyesebb részeken vaslépcsők és kapaszkodók segítettek a sziklalépcsőkön és a törmelékes terepen. A család fele túrabakancsban, a másik fele trekkingcipőben indult felfelé. Utóbbi itt a minimum, a túrabakancs a jobbik választás.
Volt, hogy átsuhant a fejemen a szülők örök kételye, hogy ezzel a túraúttal vajon vakmerők vagy bát(o)rak vagyunk-e. De mivel a család kisiskolás tagja utcahosszal nyerve elsőként ért fel a Schober 1329 méteren álló csúcskeresztjéhez – ahol két német család már javában falatozott a nála kisebb gyerekeikkel –, eloszlottak a kételyeim. Mondjuk, ezt az utat tényleg csak olyan családoknak ajánlom, amelyeknek van magashegyi túratapasztalatuk.
Pár perc múlva mindannyian fent voltunk, és bár a csúcsfotót még a felhőben készítettük el, az hamarosan kezdett felszakadozni. A közeli sziklákról egyszer csak csodás kilátás nyílt a Salzkammergut hegyeire és tavaira. Előbb a Fuschlseere, majd a túloldalra, az Irrseere és a Mondseere is (utóbbiban a leereszkedés után meg is fürödtünk), és időnként az Attersee is előbukkant. Valaki azt magyarázta mellettem, hogy a Hoher Dachsteinig is el lehet látni.
Kényelmesen piknikezgettünk, távcsöveztünk a csúcs melletti sziklákon üldögélve, felfedeztünk egy sziklafalra rajzolt – modern – elefántot, majd leereszkedtünk egy vaslétrán, és bekukkantottunk a csúcs alatti menedékházba, a Schoberhüttébe. A házikótól indulva a hegy túloldalán haladtunk tovább a Frauenkopf 1303 méteres csúcsa felé. Az út itt lényegében enyhén hullámzó, egyszerű ösvény, a két csúcs közti távolság pedig legfeljebb negyedóra volt.
Az 1303 méteren lévő Frauenkopfnál is pazar volt a kilátás, ahogy a lefelé induló, eleinte igen meredek ösvényen is. Az egyik túrázótól azt a tanácsot kaptuk, hogy az egyik részen csússzunk inkább fenéken, hogy hol, azt majd felismerjük. És valóban: egy nagy, lapos és sima szikla volt a csúszda.
Egy ideig a gerincen haladtunk, aztán jött egy szurdokszerű törmelékes, kavicsos szerpentin, amin újra jól jött a túrabot és az óvatosság. Az úton még néhányszor pazar kilátás nyílt a Fuschlseere. Aztán egy kellemes erdei séta következett az erdészeti úton, rengeteg felröppenő csíkos medvelepkével; végül kis pihenőkkel egy bő óra alatt értünk a csúcsról a Gasthaus Wartenfelshez. Nagyon kevés olyan hüttében jártam, amiről ódákat tudnék zengeni, de ez olyan. Bár inkább hangulatos erdei étteremnek mondanám. Salzkammerguti ételeket rendeltünk, igazi jóféle házikosztot, kiadós adagokban.
A bőség zavara miatt egy ideig tanakodtunk, melyik tóban mártózzunk meg. A közelsége miatt adja magát a Fuschlsee, de inkább a Mondsee mellett döntöttünk. Az Ausztriában is szokatlanul forró nyár miatt a tó vize 24-25 fokos volt, környezete pedig csodálatosan, ha úgy tetszik, festőien szép.
A végére két tipp: a leírások szerint a Schober és a Frauenkopf szép időben nagyon népszerű, ezért érdemes délelőtt idejében érkezni. Az ösvény pedig a meredeksége miatt inkább csak gyakorlott túrázóknak való.
Az útvonal nagyítható túratérképen:
További családi túrák Ausztriában:
