Nem gondoltam volna két hónapja, hogy ilyen gyorsan visszatérek a magyar határhoz közeli Pohorje-hegységbe, de egy újabb meghívásnak eleget téve pár kolléga társaságában elmentem megnézni személyesen, hogy röffen be a szlovén síszezon, valamint azt is, milyen egy igazi lombkoronasétány télen.
December legelején akartok síelni menni? Akkor még nincs is hó – mondta az indulás előtt egy héttel síterepeken sokkal járatosabb kollégám. Ennek megfelelően kissé szkeptikusan, de titokban azért az időjárásban bízva indultam neki a két, magyarok körében is népszerű szlovén pálya tesztjének.
Első célunk a magyar határtól mindössze 80 kilométerre fekvő Pohorje-hegység volt, ahol ősszel már körülnéztem és találtam pár jó túracélpontot. Télen nyilván teljesen más a helyzet, de azért egy hótalpazást beterveztem két síelés közé. A Pohorjén több síterep is van, azt pedig már Mariborba beérkezve láttuk, hogy a város fölötti Bolfenk pálya még nem túl fehér. Igaz, oda nem is oda terveztünk menni.
Mariborban természetesen megvoltak a kötelező körök: karácsonyi vásár a főtéren forgó óriáskerékkel, Európa egyik legnagyobb borospincéje a város alatt, ahol kétkilométeres alagútban sorjáznak a (már üres) gigantikus hordók, valamint a mindig kijátszott jolly joker, az óvárosi matuzsálem szőlőtőke az Öreg Szőlőház falán, amit kiválóan kamatoztatnak a helyiek a városmarketingben. Maribor úgy 10-15 éve lendült fejlődésnek, a történelmi belvárost szépen kiglancolták-autómentesítették, a Dráva-parton hangulatos sétány fut végig, ha így haladnak, nem sokára utolérik turisztikailag-élhetőségi szempontból Ljubljanát.
A Pohorje-hegység jó nagy, akkora mint a Börzsöny és a Visegrádi-hegység együttvéve, ezért reménykedhettünk abban, hogy a hegység közepén, az 1200-1500 méteren fekvő Rogla síterepen alkalmasabb lesz a hó síelésre, mint a Maribor fölötti Bolfenk. Nem is csalódtunk.
Rogla 14 pályájából három üzemelt, ami azért nem kevés így a szezon legelején. A két hosszú kék (kezdőknek való) pálya aktív volt az ülőfelvonókkal, működött még egy kiágazó piros is csákányos felvonóval, és az egész pályarendszeren összesen talán két tucatnyian kalamolhattunk. A pályák friss, hóágyúval hizlalt havát nem tolta le a síelők tömege, szóval kényelmesen elszlalomozgattam szerény középhaladó tudásommal.
Ha beindul a szezon, nyilván nagyobb lesz a tömeg, és ennek megfelelően több pályát is megnyitnak majd. Az biztos, hogy a két hosszú kék pálya tökéletes családi síelgetéshez, de a pirosak, piros-kékek is messze vannak az osztrák piros pályák meredekségétől. Ez utóbbit onnan tudom, hogy kipróbáltam, de mivel a felvonó csákánya beleakadt kabátom végébe a seggem fölött a kiszállásnál, és sikerült burleszkbe illően eltaknyolnom a felvonókezelő derültségére, inkább nem erőltettem többet.
Ha már osztrák síterepek, a Magyarország déli és középső részén élőnek a közelség mellett azért is vonzóak lehetnek a szlovén, főleg a roglai pályák, mert árban is elég rendben vannak. Roglán a felnőtt napijegy 47 euró (kb. 18 ezer forint), Kranjska Gorán 49, ami azért alacsonyabb a szintén magyar kedvenc osztrák Stuhleck (64,5 eurós, kb. 25 ezer forint) vagy Semmering (56,5 eurós, kb. 22 ezer forint) árainál, talán csak Lackenhof online dinamikus árképzése veszi fel velük a versenyt. És alig több, mint a hazai eplényi (13-16 ezer forint) vagy mátraszentistváni (15,5 ezer forint) jegyár.
Az étel-ital sem drágább az osztrák hütték árainál, legalábbis legutóbbi tapasztalataim alapján. A sör itt 4,8 euró (kb. 1800 forint), a kiadósabb leves 10-11 euró (kb. 3800-4200 forint). Ez utóbbiból most nem találtam kedvenc szlovén egytálételemet, a ričetet, de volt helyette háromféle hússal, krumplival, hagymával, szalonnával, vargánya- és rókagombával, valamint árpagyönggyel főzött pohorski lonec, amit nagy vasfazékból lehetett kimerni a tányérba. Mit mondjak, fedezte az aznapi energiaszükségletemet.
Mivel nagy szánkórajongó vagyok, szerettem volna szánkózni is egyet Roglán, de amikor a kölcsönzős rámutatott a szánkósoknak (főleg gyerekeknek) fenntartott zugra az egyik kis lankán, inkább kihagytam. Elmentünk viszont hótalpazni egyet egy helyi guide-dal. Sajnos vezetőnknek teljesen más elképzelései voltak mint nekünk, ő mindenáron a fák közötti (aránylag mélyebb) hóban akart vezetni minket, nyilván azért, hogy legyen értelme a hótalpazásnak, én viszont a hegygerinc enyhén havas tetőire akartam kijutni a szép kilátásért.
Huzavonánk kompromisszumos megoldásba torkollt: a hegyoldali erdőben közelítettük meg az 1498 méter magas Ostruščica sima platóját. Mindenesetre maradt még egy pár csúcs a gerincen, amit az eredeti elképzelésemhez képest nem tudtam elérni, ezért lehet, hogy még visszatérek ide. A változatosság kedvéért valószínűleg kerékpárral.
Rogla ezzel még nem fogyott ki az attrakciókból, a hegytetőn ugyanis kanyarog egy lombkoronasétány is. Az elhíresült magyar példától eltérően itt valóban vannak fák és lombok is a 20 méter magasan vezetett, jól biztosított pallósétány-tanösvényen, még télen is. Az egy kilométeres magasút egy (szintén akadálymentesített) spirális toronyba torkollik, amin 37 méter magasra lehet feltekeregni, közben a belső emeleteken szédülős-trambulinozni, majd egy hatvan méter hosszú fémcsőben lecsúszni (kisvideó itt). A komplexumot a helyi önkormányzat lízingeli az építő német cégtől, ami már szétszórt Európában pár hasonlót. Mindenesetre működik, még ha 15+2 eurót is kell kicsengetni érte.
A másik népszerű síterep, Kranjska Gora felé megálltunk Szlovénia másik feltörekvő, nagyszerűen megőrzött középkori óvárosú településén, Kranjban, hogy megnézzük az utcák alatt húzódó nevezetes kazamatákat, amit egy civil egyesület hozott rendbe és állított a természetvédelem szolgálatába.
Egy órás látogatásunk alatt egy csomó mindent megtudtam egy laboratóriumi kutatótól a helyszíni akváriumban is megnézhető barlangi vakgőtékről (proteus anguinus), és arról, hogy ezek a kipusztulás szélére sodródott kétéltűek lényegében Szlovénia teljes karsztvízi ivóvízhálózati szennyezettségének valóságos lakmuszai. Eléggé fejbe vágott, hogy a kristálytiszta hegyi vizeiről ismert országban is félreverik a harangokat a talajvízszennyezés miatt. Egyébként a húsos színe miatt emberhalnak is nevezett proteus anguinus oxigéndús, vörösen lebegő kopoltyútincsei a legextravagánsabb fodrászt is megőrjítenék.
Kranjska Gorába érve utolért minket a klímaváltozás: a hatalmas pályarendszerből csak egy kék, hóágyúzott pálya üzemelt, igaz, az teljesen megfelelő hóminőségben. Talán a csak egy hét évvel ezelőtti hajnali hochkari síelésemen voltak ilyen kevesen rajtam kívül a pályán, lehettünk talán négyen-öten. Ez a pálya is aránylag lankásnak számít, bár elég jó letöréssel indít. Fentről úgy tűnik, mintha a síelő egyenesen a lenti házak tetején állna.
Az árak itt sem magasabbak, mint Roglán, igaz, itt pohorski lonec leves helyett a mustárral, káposztával szolgált kranji kolbász (kranjska klobasa) a menü, ami a magyar sültkolbász kevésbé zsíros-paprikás kistestvére. A síelést egy rövid túrával vezettük le, ugyanis már régi vágyam volt elmenni a Száva másik forráshoz is. A Balkán határfolyója két ág, a Sava Bohinjka és a Sava Dolinka egyesülése után teljesedik ki. Az első forrásnál már jártam egy nagyszerű túra részeként, most itt volt az ideje a másiknak is.
Míg a Bohinji-Száva dinamikusan indít egy látványos vízeséssel, addig a Dolinka-Száva forrása statikus: egy tó keletkezik a tófenék lyukaiból felbugyborékoló vízből, onnan csörgedezik tovább a patak. Ez a smaragdszínű Zelenci-tó, ami télen soha nem fagy be, a víz hőmérséklete egész évben állandó 6 Celsius fok körüli. A síelés levezetéseként nem hülyeség elgurulni ide (négy kilométer Kranjska Gorától) és kicsit lenyugodni a meditatív hatású lápos tótükörnél.
Kommentelheted a posztot, ajánlhatsz más jó helyeket a Szépkilátás Facebook-oldalán is, és lájkold az oldalt, ha még nem tetted! Kérdések és tanácsok is ide jöhetnek. Vizuálisabbaknak ott a YouTube-, az Instagram- vagy a TikTok-oldalunk. A Szépkilátás heti túraajánló hírlevelére pedig itt iratkozhatsz fel.
További Szépkilátás sípályatesztek:
- Megnéztük, hogy birkózik meg egy februári hőhullámmal egy magyarok által kedvelt osztrák síterep
- Alig egy órára a határtól már csodás hóélmény vár bárkire
- Leteszteltük Kelet-Ausztria leghosszabb szánkópályáját, ahol éjjel is lehet csapatni
- Betett a síbiznisznek a klímaválság és a Covid Alsó-Ausztriában
