2023. február 18. – 09:44
Ez a cikk több mint egy éve jelent meg, elképzelhető, hogy pár elavult infó is van benne. Ha ilyet látna, kérjük, jelezze.
Sok jó szánkózódomb van Magyarországon, ahol rövidebb-hosszabb távon le lehet csúszni, ha van megfelelő hó, és nem unjuk meg szánkó állandó felhuzigálását a dombtetőre. Aki azonban igazán jót akar szánkózni, el kell utaznia Ausztriába, ahol a magyar határhoz egészen közel is van olyan terep, ami 3 kilométer hosszú, sílift visz fel, és akár 40-50 km/órával is le lehet zúdulni. Mivel a semmeringi síterepen éjjeli és nappali üzem is van, jól lehet mixelni a síelést a szánkózással és a téli túrázással.
Budapest központjából egy bő 3 órás autózás Semmering-Hirschenkogel, de a Nyugatiból 5-5 és fél óra alatt tömegközlekedéssel is oda lehet érni a magyar határtól 60 kilométerre fekvő településre. A falu a monarchia idején a fürdő- és gyógyüdülőiről volt híres Magyarországon, manapság már inkább arról, hogy itt van a magyar határhoz legközelebb eső alpesi síterep. Ennek megfelelően sok a magyar és a szlovák vendég, de a szállók, boltok, kölcsönzők személyzetében is vannak jócskán magyarok.
De Semmering a magyarok és szlovákok, valamint természetesen a közeli osztrák fővárosból érkező bécsiek számára nemcsak síelési lehetőséget jelent, hanem kedvelt kirándulóhely, valamint itt tekereg Kelet-Ausztria leghosszabb szánkópályája is. Ide érkezünk egy kétnapos téli outdoor mixre, ami a sí és szánkó mellett havas túrát is magában foglal.
Kezdjük a szánkózással, mert akárhogy is nézem, az a legnagyobb szám nekünk, tekintve, hogy ilyen hosszú és gyors pálya Magyarországon sehol sincs, Ausztriában is csak jóval nyugatabbra. Aki vizuálisan szeretné átélni, hogy milyen is száguldani Semmeringen, nézze meg ezt a rövid rövid, 3 és fél perces videót, amit a szánkópályán készítettem:
Igen, a videón is látszik, hogy elég sok a borulás, koccanás a pályán. Alapvetően jó tudni, hogy míg nappal inkább a gyerekesek, szolidabb vendégek csúszkálnak, az esti műszakban (16-21 óra között) már megérkeznek a fiatalok a napi síelésből és a szánkópálya inkább egy bulihelyszínné változik. Egyeseknél a jó hangulatot tovább turbózza az útközben elhelyezkedő hütte alkoholkínálata is. Tehát a hazai dombokon kifejlesztett szánkózó tudásunkat jobb, ha nappal csiszoljuk meg először, és utána fordulunk rá az éjszakai menetre.
A kasszánál 3-4 órás pályajegyeket vehetünk, amiket kombinálnak a szánkóbérléssel, így ennyi időszakra 42-45 euróból felvonóstul-szánkóstul ki lehet jönni. Tapasztalatból mondom, hogy a szánkózáshoz nem szokott testnek ennyi idő bőven elég, hacsak nem akarjuk, hogy a felsőcombunk a hasizommal együtt leszakadjon másnap az izomláztól. Érdemes a helyi, zömökebb, strapabíróbb alpesi szánkót kibérelni, mert a könnyebb, hazai boltokban kapható szánkók nem biztos, hogy kibírják az ugratókat. (Tipp: az itteni szánkók kötélszára a szűk kanyarok bevételében sokat tud segíteni, ha a megfelelő oldalon húzzuk meg.)
A pálya gyorsasága attól függően változhat, hogy friss hó van rajta, vagy lecsúszkált, jegesebb hó borítja. Mindkettőben van részünk, a jegesebb pályafelületen érdemes szinte végig fékezni valamennyire. Váratlan pillanatokban ugyanis hullámszerűen ugratók bukkannak fel, és egy ilyen zökkenősorozat rendesen odavág a derék környékén húzódó izmoknak. Ráadásul, ha gyorsan megyünk bele, kontrollálhatatlanná válik a szánkó is. A hullámok helye gyorsan kitapasztalható és kikerülhető, onnantól már csak a mások zötykölődésén való vigyorgás marad.
A szánkópályát úgy építették meg, hogy magas biztonsági követelményeknek feleljen meg, kicsúszni az oldalfal miatt lehetetlen, az alagutak bejáratánál párnázták a széleket, a lejtőt amennyire lehet szerpentinezve vezetik. A bejáratnál kitették a szánkósok tízparancsolatát, ami többek között a minimumfelszerelésre, távolságtartásra, tiltott használati módokra vonatkozik, ezt érdemes megfogadni. Mi megússzuk néhány könnyebb borulással, aztán már egész jól megy a száguldás. (Telefonom GPS-én 40 km/óra feletti sebességeket mérek a pálya egyes pontjain, és még csak nem is kamikázézok a szánkóval.)
A szánkózás izomigénybevételét kora délután egy jó túrával tudjuk kilazítani a lábainkból. Semmering nyáron egy közkedvelt kirándulóterep, a település viszont télen is figyel arra, hogy a főbb túrautak félméteres hóban is járhatók legyenek. A hágóba felkanyargó völgy kettéosztja a falut: fent a hágóban a síterepre épül minden, szállók, panziók, boltok, kölcsönzők kapnak helyet, míg a völgy északi felében, egy kicsit lejjebb helyezkedik el Semmering-Kurort, azaz a klasszikus, békebeli üdülőhely, a monarchia idején épült hatalmas gyógyszállókkal.
Mi a hágóból indulunk, itt van a pályaszállás, a modernebb Sporthotel is. A településrész központi magját alkotó körforgalomnál táblán látható a télen is tuti túraútvonal: a „Tut-Gut” wanderweg. A szakadó hóban először felhatolunk a Hochstrassén a klasszikus Panhans Gyógyszállóig, majd elmegyünk a neogótikus Semmering plébániatemplom mellett, a parkerődőn át egészen a gyógyüdülő-körzetig, amit nyugat felől kerülve már ott is állunk a 960 méter magas Wolfsbergkogel oldalában. A hegy északi ormán ül egyik célunk, Semmering nevezetes kilátóhelye, a 20 schillinges kilátó.
Sajnos a völgyet megülő hófelhőben nem sokat látunk ezért betettem a képek közé azt a régi 20 schillingest (az euro előtt a schilling volt Ausztria pénzneme), ami bemutatja, mit is látnánk, ha szép lenne az idő. Egyből meg is van a megfejtés, miért hívják így a kilátópontot. A vadregényes semmeringi panoráma a Kalte Rinne-viadukttal nem véletlenül került az osztrák bankjegyre. A hágón átkígyózó, 1854-ben átadott Semmering-vasút ugyanis a világ első normál nyomtávú hegyivasútja. Építésekor igazi technikai bravúrnak, az Osztrák Birodalom büszkeségének számított, ma pedig még – a Világörökség részének nyilvánítva – mindig üzemel.
A számos ipari műemléket felvonultató vaspálya Gloggnitz és Mürzzuschlag közötti hegyi szakaszán tizenöt alagutat és tizenhat, részben többszintes viaduktot fűz fel. Aki vasúttal érkezik a településre, ezeken mind átpöföghet. Mivel azonban a XXI. században már elég lassúnak számít, 2012-ben az osztrák vasút egy gyorsabb és egyenesebb vonalat kezdett építeni, a Semmering bázisalagutat. Ez 2030-tól nagyrészt kiváltja az itteni vasúti forgalmat, de a régi műemlék vasút is megmarad tiszteletből.
A 20 schillinges kilátótól csak néhány percre van a hegy keleti ormán helyet foglaló Doppelreiter-kilátó (919 m). A kilátás innen is nagyszerű a völgyre és a műemlékvasútra, legalábbis nem szakadó hóesésben. Így mi csak sejthetjük a látványos vonulatokat. Innen leereszkedünk a Semmering hegyivasút-állomás mellé, ahol szinte látom magam előtt századforulós kocsikból kikászálódó bécsi polgárokat, akik a közeli Gyógyszállóba törtetnek a havon egy kis korabeli wellness-kúrára, mint a nevezetes regényben, a Varázshegyben.
A Gyógyszálló (Kurhaus Semmering) műemlék épülete mára kissé megroggyant, üresen, szomorúan áll a fenyvesben ahogy elmegyünk mellette. Aranykorában, az Osztrák-Magyar Monarchia idején és a két világháború között a szálló Ausztria társadalmi életének egyik központja volt, aztán a Wehrmacht katonai kórháza, később szövetségi szanatórium lett. Négy éve egy grazi üzletember megvette addigi gazdájától, egy kazah konzorciumtól, és Grand Semmering néven luxushotelt tervez ide. Ennek még semmi jele, az épület inkáb egy jó Urbex-célpontnak tűnik.
A vasút melletti túraút-szakaszt nem valamiért nem tolták le, térdig érő friss hóban gázolunk fel a Hochstrasséra, ahol a már korábban megismert útvonalon csalinkázunk be a kiindulópontig. A 8 kilométeres, 360 méternyi szintemelkedést/süllyedést magában foglaló túra 2,5-3 óra alatt kényelmesen megjárható, és jól megmutatja, hogy a sípályán kívül is van világ Semmeringen, méghozzá nem is akármilyen.
A túraútvonal nagyítható térképe:
Este (6 órától 10-ig) jöhet a síelés a kivilágított pályán. Abban egy kicsit különbözik a Semmering-Hirschenkogel síterep a közeli, de vele nem összetévesztendő Semmering-Stuhlecktől, hogy a fő sílift kabinos, azaz állni kell benne. Ami a szánkósoknak jó, de a síelők minden alkalommal le kell csatoljanak, és a léceket kézben kell tartaniuk, amíg fel nem érnek. Van egy kellemeses lankás családi (kék) lejtő, és több haladó (piros lejtő is), valamint két piros pályát egy ülőlift is ellát, ahol a fentebbi léclecsatolási macera nem fenyeget.
Tapasztalat szerint este kevesebben vannak, mert a legtöbb ember kisízi magát aznapra, szóval a kezdőknek itt az esti, kivilágított pályán sízés az optimálisabb. (Az esti jegy – 18-21 óra között – 38 euróba, a napijegy – fél 9-től 16 óráig – 44 euróba kerül.) A síszezon december közepén kezdődik és március 26-ig tart, de van két időszak, amit, ha lehet, igyekezni kell elkerülni. A karácsonyi ünnepektől január első hetének végéig tele vannak szabadságukat töltő osztrákokkal a pályák, és a február 6 és 11 közötti időszakban az iskolai síszünet miatt hasonló a helyzet. Ezen kívül már csak egyes, szebb és havas hétvégeken van nagyüzem, de a legbiztosabb hétközben érkezni néhány napra. Ha valakinek megjött a kedve a virtuális szánkózáshoz, akkor megnézheti korábbi videóinkon, hogy milyen Ausztria leghosszabb, és milyen Európa leghosszabb szánkópályáján lecsúszni.
(A cikk elkészítéséhez elfogadtuk a Semmering-Hirschenkogel sírégió felajánlását, a szervezet fizette újságírónk kint tartózkodásának költségeit, a teljes egészében szerkesztőségi tartalom készítésére azonban semmilyen befolyással nem bírt.)
További téli Szépkilátás túrák a környéken:
