A magyar határtól száz kilométerre emelkedik Erdélyben a Bihar-hegység. A hegység szívében rejtőzik egy szurdokos-sziklás-barlangos csodavilág, a Pádis-fennsík. A fennsík sok túraútjából a Galbina-szurdokon átvezető a legkalandosabb, egy szakaszát konkrétan a Pokol-tornácának hívják. Ennek a tesztelésére indulunk.
Visszatérő látogató vagyok a Bihar-hegységben, amit nem is olyan rég kedveltem meg nagyon. Korábban kétszer jártam erre, először téli tejködben, később hóban, a Nagy-Bihar csúcsra koncentrálva. Most májusi napsütésben fogjuk felfedezni azokat a részeket, amiket a hó és a jég eddig elzárt előlünk. Ezek közül a legizgalmasabb kihívás a Galbina-szurdokot, a Galbina-szirtet és több barlangot is magában foglaló Galbina-kör.
Szállásunk ezúttal spártai, de olcsó és hangulatos: Misi erdős hegyoldalba applikált lakókocsifarmja a Boga-völgy felett. Ide érkezünk meg ötórás autózás után Budapestről (tömegközlekedés a Pádisra sajnos nincs). Ahogy ledobjuk a cuccunkat, rögtön el is indulunk az első napi bemelegítő túránkra a Boga-völgybe.
A völgy fölötti Boga-szirtről idén márciusban néztünk szét, és amit akkor láttam, az alapján már tudtam, hogy a következő utamon bemegyünk oda. A magasan fekvő völgy szétterülő szájában néhány tucatnyi épület áll, jellemzően nyaralók vagy panziók, aki szálláshelyet keres, biztosan talál itt. Feljebb a völgy összeszűkül az egyre magasabb sziklafalak között, patakját vízesések szegélyezik, majd egy meredek fal véget is vet neki. Ennek a falnak a tetején meredezik a Boga-szirt, ahova a völgyből legfeljebb sziklamászók tudnak feljutni.
Minket inkább két nagyobb vízesés érdekel a völgy oldalában. Az egyik a Háromkirályok-vízesésrendszer, ahová jelölt túraút visz ugyan, de azért meg kell küzdeni az odajutásért, akár felülről, akár alulról indul az ember. Három, egymás utáni zuhatagból áll, a nevük: Gáspár, Menyhért és Boldizsár, gondolom, nem kell magyarázni, miért. A leglátványosabb az utóbbi, ami húszméternyit esik egy kiálló szikláról, és bő vízfüggönye mögé be lehet sétálni. Ez tehát a vagánypakk.
A Schmidl Adolf geográfusról elnevezett Schmidl-vízesés feljebb található a patak mellett. Az üdülőtelepről kellemes séta vezet a kiépített pihenőhöz, ahonnan alaposan megnézegethető. Mivel könnyebb elérni, ez a vízesés népszerűbb. Inkább turisztikai látványosság, mint természeti attrakció. Ottjártunkkor épp egy férfi zuhanyzik a lezúduló hideg vízben rokonai és barátai biztatása közepette. Gyorsan tovább is állunk, hogy a lakókocsipark tűzrakó helyén nekiállhassunk a bográcsos paprikás krumpli elkészítésének, majd elpusztításának.
A reggeli ébredés után mai napi fő célunk a Galbina-szurdok, régies-romantikus nevén a Galbina-kőköz. Az odavezető utat azonban jól megvariáljuk, hogy minél több érdekesség férjen bele a nyolcórás menetidőbe. A startpontig fel kell gurulni autóval hét kilométernyit a Bál-rétig. A sárga túrajelzést követve vágunk neki a hegynek. Némi kaptatás után elérjük a Bársza-jégbarlangot, és kis kitérővel a Zápogye-aknabarlangot (mindkettőt jobb távolabbról szemlélni).
Tovább gyalogolva a Fekete-barlang (Pestera Negra) következik, aminek bejárata mögött a nagy meleg ellenére egy karcsú jégtű meredezik. Innen már nagyon közel van a nagy szám, az Eszkimó-jégbarlang (Ghețarul Focul Viu), ahol tucatnyi magyar és román túrázóval futunk össze. Kis ösvényen lehet beereszkedni a lerácsozott bejáratig, ahol a felső barlangnyílásból érkező fényben ott üldögél az Eszkimó nevű jégkúp. Mellette olvadozik párja, az Eszkimó asszony, aki láthatóan nem fázik, sőt, a délben rá tűző naptól minden nyáron elolvad, így az Eszkimónak a következő télen új asszonyt kell elvennie.
A barlang hűvös szája után a szinte kánikulai napsütésben gyaloglunk föl-le a fennsík erdővel fedett buckáin a Flóra-rétig, ami annyira hangulatos, hogy egy padra leülve ott fogyasztjuk el reggelinket. A réttől már nincs messze a szurdok bejárata. A kanyon rögtön egy érdekes megoldással indít: először a merev vashuzalba kapaszkodva lépkedünk a bő patakvíz fölött, aztán a lépések egy kifeszített fémláncba torkollnak. Az alsó láncon a lábaink táncolnak, a felső huzalba kapaszkodva pedig ezt az inogást próbáljuk ellensúlyozni. Egészen érdekes élmény, mert a lánc csúszik, ferdén feszül és imbolyog a talpunk alatt. Páran biztos megfürödtek már itt.
A folytatás sem sokkal könnyebb. A patakot szegélyező meredek sziklafalon csörtetünk fel-le, hol láncok, hol a falba vert vaslépők segítségével. Egy részen az út egy nyitott, rövid barlangon át visz. Itt is láncok vannak a falba erősítve, hogy ne bucskázzunk bele fentről a hideg patakba. A víz egyébként nem sárga, pedig a patak nevének (galbena = sárga) egyik megfejtése az, hogy az egyik mellékpatak a közeli Rozsdás-szakadék sárga iszapos vizét hordja ide, megfestve azt. Mások a szláv glubina, szakadék szót vélik felismerni benne.
Már azt hinnénk, hogy a szurdok kanyarulatához érve enyhül a helyzet, amikor ismét falmászás jön: a vaslépések némelyike olyan messze van egymástól, hogy jó nagyot kell terpeszteni a levegőben. Ezt a részt nevezték el a Pokol tornácának. Erőlködésünk zihálását elnyomja a tízméteres Eminenciás-vízesés dübörgő zaja. Az ár egy sötét barlangból dől a szurdokba.
Innen nem messze meredezik a Capitolium sziklatornya. Valaha mellette állt Czárán Gyula, a Pádis-fennsík felfedezőjének és kiépítőjének hetven méter magas, Jákob lajtorjájának nevezett létrája. Ezen lehetett a szurdokból feljutni Czárán barlangi bázisához, ahonnan 1905-ben a terület feltárását irányította. Itt fogadta vendégeit is, akik tréfásan Hotel Galbinának nevezték a szálláshelyet, őt pedig a Galbina fejedelmének. A létra már nincs meg.
A vízeséstől még folytatódik felfelé a szurdok. Nem kis izommunkával érünk a végére az úgynevezett Galbina-kitörésig. „A kitörés egy 6-8 méter átmérőjű körmedence, amely a vizét alulról kapja, a víz látszólag mozdulatlan, de a túlfolyó víz egy három méter magas eséssel, a Minerva zuhataggal zúdul le. Ez a rendkívülien vad szépségű szurdok a Bihar-hegység egyik legszebb turistaattrakciója”, írta róla Klein Zoltán turista-író.
A szurdok végéből egy jó 300 méteres szintemelkedésű erdei ösvényen jutunk fel a gerincre, ahol a lenyűgöző méretű Porcika-zsomboly vár minket. Az aknabarlang egy 35 méter átmérőjű, 50 méter mély lyuk a hegyben. A fenekén egy 30 ezer köbméteres jégtömb gubbaszt, így ez Románia második legnagyobb jégbarlangja. Beereszkedni sajnos egyszeri halandóknak nem lehet, bár Czárán Gyula 120 éve kétszer is megépített egy hosszú létrát a zsomboly aljáig, ahol jégalagutak kötötték össze a jégalakzatokat tartalmazó termeket.
A gerincen hullámzó ösvényt követve két kilométer a zsombolytól az 1243 méter magas Galbina-szirt sziklapáholya, ahonnan belátni a fél hegységet. Az erdőben csörtetve lemaradok kicsit a társaimtól, amikor fura, ingerült horkantásokat hallok a sűrűből. Az biztos, hogy nem vaddisznó vagy szarvas, és nagyon remélem azt is, hogy nem medve. Bár a helyiek szerint előfordulnak erre, és nem is agresszívak, jobb lenne nem találkozni velük. Megszaporázom a lépteimet, hogy utolérjem a többieket, bármi legyen is az, egy négyes csoportra valószínűleg kevésbé szívesen támad rá.
A szirt alatt utolérem őket, egy kisebb cseh túracsoport is előbukkan. Ők már a szirtről jönnek, mi pedig egyenesen felkapaszkodunk. A napsütötte, panorámás sziklakilátón hosszasan pihenünk. Innen már csak egy gyenge lejtésű erdei menet a Glavoj-rét, ami a térség másik központja. Balázs meséli, hogy a rét rikítóan zöld füvén rengetegen szoktak sátorozni nyáron a féllegális „kempingben”, azonban szinte semmi infrastruktúra sincs. Vannak ugyan kitelepült kisboltok és büfék, pár bérelhető lakókocsi, sőt egy húszfős, korrekt apartman is (napi 80 ezer forintért), de a harc már régóta megy a terület kiürítéséért.
Mindenesetre Ursus sör van (800 forintért) az egyik büfében, ha már a medvét megúsztuk, legalább a szomjunkat olthatjuk. A maradék másfél kilométert köves földúton tesszük meg a kocsiig, amit a startponton hagytunk. Este nem kell sok a jó nagy alváshoz. Másnap a fennsík újabb szép szurdokát látogatjuk meg, a Szamos bazárt, az viszont már a következő túracikk témája lesz.
Az útvonal nagyítható túratérképen:
Kommentelheted a posztot, ajánlhatsz más jó helyeket a Szépkilátás Facebook-oldalán is, és lájkold az oldalt, ha még nem tetted! Kérdések és tanácsok is ide jöhetnek. Vizuálisabbaknak ott a YouTube-, az Instagram- vagy a TikTok-oldalunk. A heti túrahírlevélre pedig itt lehet feliratkozni a megfelelő rubrikát kipipálva.
További erdélyi túrák a Szépkilátáson:
