Ez a cikk több mint egy éve jelent meg, elképzelhető, hogy pár elavult infó is van benne. Ha ilyet látna, kérjük, jelezze.
Az Egyeskő sziklaszirtjét egy erdélyi túrákról szóló könyvben láttam meg először, és tudtam, ha Romániába megyek túrázni, akkor az első utam ide vezet. 2013 végén úgy adódott, hogy a szilvesztert Gyergyószentmiklóson töltjük, a környező napokban pedig túrázunk. (A Szépkilátás blog korábbi posztja alapján.)
Ez a cikk 2022. októberi, elképzelhető, hogy pár elavult infó is van benne. Ha ilyet látna, kérjük, jelezze.
Elsődleges célpontunk az Egyeskő volt, ami Gyergyószentmiklóstól 40 kilométerre magasodik. A többi cél kitalálásában hallgattunk Gergőre, az egyik nagy magyar túraszervező cég vezetőjére, aki velünk tartott, és Atára, a gyergyói hegyi vezetőre és gitárosra. Így jutottunk el a Csíki Alpoknak is becézett Hagymás-hegység legszebb részeire, a Száraz-patak befagyott vízesés-sorozatához, és a Békás-szoros feletti fennsíkra is.
Nyolcan mentünk ismerősök, közöttük fiam, Olivér és barátnőm, Gabi. Egy kisbuszt sikerült szereznünk a 685 kilométeres útra Budapestről Erdély outdoor fővárosáig, Gyergyószentmiklósig. Az út körülbelül tíz órás volt. A hiedelmekkel szemben nem volt olyan rossz az aszfalt állapota, de sztrádát sem sokat láttunk. Áthaladtunk útközben Erdély legabszurdabb városán, Bánffyhunyadon, ahol a városszéli romanegyed sokszor emlegetett cifra palotái minket is ledöbbentettek.
Gyergyószentmiklóson a Kárpátikum kocsma füstös termeiben szocializálódtunk egy kicsit, majd eltettük magunkat másnapra.
A reggeli után egy óra alatt odaértünk Balánbányára, ahonnan a legkönnyebben megközelíthető az Egyeskő. Nem számoltunk nehéz túrával, szintben körülbelül 700 méterre volt a menedékház, ahol a szállást terveztük, és fölötte száz méterrel a csúcs.
Az Egyeskő megmászása
Szerencsénk volt az idővel, szikrázóan sütött a nap. Havat csak foltokban láttunk, ami decemberben Erdélynek ezen a részén azért annyira nem jellemző. A Szép patak völgyében lépegettünk felfelé a nem túl meredek ösvényen.
Az utolsó kaptató után kiértünk egy nagy tisztásra, aminek a közepén egy még feldíszített karácsonyfa állt, nem messze a menedékháztól.
Ahogy beértünk a menedékházba, ettünk-ittunk egy keveset, majd beöltöztünk a klettersteig-szettekbe. A kb 80 méter magas sziklát persze sokan biztosító felszerelés nélkül másszák, mert nem nehéz. De ha már ott volt falba beépített fix drótkötél, meg a társaság fele először mászott sziklára, akkor úgy gondoltam, nem kell szégyenlősködni.
Amúgy nagyon vastag drótkötelet építettek a sziklafalba, a karabinereket csak nagy nehézségek árán lehetett rácsattintani, ami egy kissé rontotta a mászás élvezetét. De ez legyen ott mindig a legnagyobb baj!
Szép kényelmesen haladva egy fél óra alatt értünk fel a csúcskereszthez. A kilátás fantasztikus. A távolban a lenge ködbe öltözött Csíki-medence nyújtózott. Lent a menedékháznál hangyaméretű emberek mászkáltak. Jobbra nézve a Nagy-Hagymás halma kuporgott. Balra pedig az Öcsém-tető szaggatottabb gerince meredezett az Ördögmalommal.
Miből lett az Ördögmalom? Erről van egy jó kis székely mese. Réges rég, a Nagy-Hagymás alatt élt Bacóné. Egyedül volt, nem volt aki segítsen neki. Vegyen ördögöt, mondta neki a szomszéd, az elvégez minden munkát. Felfogadott hát egyet az asszony. De adjon ám munkát, mondta neki az ördög, mert ha nem, baj lesz. Egy évig éjjel-nappal dolgozott az ördög, egyszer csak azonban elfogyott a munka. Az ördög erre egy vesszővel ütlegelni kezdte Bacónét, és követelte a munkát. Az asszonynak utolsó pillanatban jött egy mentő ötlete: elmentek az Öcsém-tető alá, és azt mondta az ördögnek, hogy ezt a nagy sziklabércet őrölje le dió nagyságú darabokra. Azóta is őrli, ezért lett a kőfolyás neve Ördögmalom.
A túra nagyítható térképe:
Az Egyeskő szépsége Orbán Balázst, a Székelyföld történelmét és természetrajzát megíró bárót is lenyűgözte:
„Gyönyörü e hófehér mészkőhegyek alakzata, csak aljukon s oldalukban tünik fel egyes foltocskákban egy-egy fenyves csoportka, fentebb az égig magasuló félelmes, megdöbbentően nagyszerü sziklatömeg kopár-meztelenül tornyosul fel, oly magasságig, hogy oda szem alig mer felemelkedni, oly szép hullámzatos fodrozatokban, mintha azt kövesült habból gyurta volna egybe a teremtő. A kettő között szép fenyvessel benőtt hegyhát a Kurmatura, ennek közepén egy bizárr alaku magas sziklaszál, az elcsapott diszgula alaku Egyeskő, a természet napórájának roppant árnyvetője tünik fel.”
De Sík Sándor verse minden képnél szebben mutatja be az Egyeskőt. Ide kattintva élvezhető. Egy nappal később egy öreg csángó pásztor elmesélte nekünk, hogy a Nagy-Hagymás a tetején tenyésző hagymaszagú fűféléről kapta a nevét. Mikor felhajtották a jószágot legelni, a környékbeliek hónapokon keresztül hagymaízű tejet ittak reggelire.
Miután lemásztunk, egy darabig még mászkáltunk a ház körül a napsütésben. A naplementét vártuk, mert a gyönyörű tiszta időben várható volt, hogy aranyszínűre festi az Egyeskő szikláit. Ebben a várakozásunkban nem is csalódtunk.
Azt hittük vége a napnak, de nem. Ezután jött még a vacsora finom pityókás tokánnal (leveses jellegű paprikás krumplival), fenyővízzel (borovicska jellegű 30%-os likőrrel) és csíki köményes pálinkával.
Nem is dőltünk le még sokáig, mert kint is tiszta csillagos éjszaka volt, és a kedvünk is magasra emelkedett. Másnap reggel a csapat kettévált, mi Danival, Gergővel és Atával elindultunk keletnek, a hegy másik oldalára jeget mászni, a többiek meg visszamentek Gyergyó irányába. A reggelivel Gál Zoli, a menedékház mindenese megint kitett magáért, az a serpenyős sajtos puliszka azóta sem megy ki a fejemből.
A házat mindenkinek csak ajánlani tudom. Állítólag korábban nagyon romos volt, de két éve felújították, és most nagyon kényelmes. A szobákban jó ágyak vannak, kályha ontja a meleget, ha sokan érkeznek, a padlástéren is le lehet rakni a hálózsákokat. A szállás 15 lej, ami átszámolva nem éri el az 1000 forintot, a kaja hasonlóképpen olcsó, viszont megehetetlenül sok.
Háromkút, Száraz-patak, Békás-szoros
Szóval az Egyeskőről Háromkútra, egy csángó településre vitt az utunk, ahol Erzsi néninél, a falugondnoknál szálltunk meg. Itt is pálinkával vártak, és olyan vacsorával, hogy kettéállt tőle a fülünk. Itt követtem el azt a csemerséget, hogy felfedeztem a nyúlós kolbász nevű ételt, mert amikor kérdeztem, mi van a tálon, Erzsi néni úgy felelt: nyúló, s kolbász, ami a fülemben egybeolvadt (mármint a szó, ehem). Hogy a sok pálinka tette, vagy Erzsi néni mondta gyorsan, már nem fogom megtudni, mindenesetre nagyon finom volt.
A jégmászás másnap igen érdekes volt, de azt inkább nem mesélem el, mert készült róla egy másik videó, amiből minden kiderül, itt lehet megnézni.
Következő nap, december 31-én, egy könnyed levezető túrát kértünk Atától, aki a Békás-szorosba vitt minket. A Békás-szorosról jó tudni, hogy itt van a magyar hegymászás bölcsője, itt gyakorolt anno a fiatal Erőss Zsolt is, mielőtt nekiindult volna a világ nyolcezreseinek. Már akkor mászták, amikor az alpinistákat még kúszótúrázóknak hívták.
A Gyilkos tónál találkoztunk a többiekkel, Erzsi néni szállított el minket odáig kisbuszán. A tó be volt fagyva, és hál'istennek, meg a rossz időnek nem öntötte el a szokásos turistainvázió. Itt átszálltunk a mi kisbuszunkba, és legurultunk a néhány perce levő Békás-szoroshoz.
A parkolótól a sárga háromszöggel jelzett úton felsétáltunk a Cifra-nyeregbe, majd felkapaszkodtunk a három kilátópontot is rejtő csúcsplatóra. A fennsík különböző oldalain levő kilátópontokat egy körúttal terveztük összekötni. Először a Kis-Békás szurdokra nyíló Déli-fal 1060 méteren levő kilátójánál bámészkodtunk hosszasan.
Innen átlötyögtünk az észak-keleti oldalra a Mária-kő kilátóhoz (1048 méteren), ahonnan jól látszott az Oltár-kő, a Békás-szoros legismertebb mászóútjait magán hordozó szikla fala is.
Bebámultunk magába a Békás-szorosba is, amit sajnos eléggé elcsúfít a rajta átkanyargó műút. Miután meguntuk a nézelődést, levonultunk a kisbuszhoz, és visszaautóztunk Gyergyószentmiklósra. A könnyed körtúra mindössze két órát vett igénybe.
Az esti szilveszterezésre a környék ajánlottan legjobb helyén, a borzonti Basa fogadóban készítettük fel a gyomrunkat, én személyesen egy korhelykáposztás csülökkel („tepsiben összesült pityóka, csülökkockák, kolbász, pikáns savanyú káposztával tejfölesen”, a fenti kép jobb alsó sarkában).
Teli hassal sétáltunk ki ezután Gyergyószentmiklós főterére, ahol egy meglepően színvonalas tűzijátékkal búcsúztattuk 2013-at. Az éjféli visszaszámlálás után félig megsüketülve a petárdáktól, és a ránk fröccsenő pezsgőtől nedves kabátban tértünk vissza a szállásunkra, ahol Danival már a három nap múlva induló Kilimandzsáró expedíció sikerességét latolgattuk. A nagy hegy is összejött végül, de teljesen máshogy, mint vártuk, de erről az utazásról már egy másik poszt szól.
A Szépkilátás – A Telex túrarovata friss anyagokból, valamint a korábbi blog.hu-s Szépkilátás blog túraleírásainak az archívumából állt össze. Ez a poszt 2014-ben jelent meg, de hangulatában most is ugyanilyen végigjárni az útvonalat.
Más túrák Erdélyben:
