Az Egyeskő sziklaszirtjét egy erdélyi túrákról szóló könyvben láttam meg először, és tudtam, ha Romániába megyek túrázni, akkor az első utam ide vezet. 2013 végén úgy adódott, hogy a szilvesztert Gyergyószentmiklóson töltjük, a környező napokban pedig túrázunk. (A Szépkilátás blog korábbi posztja alapján.)
Elsődleges célpontunk az Egyeskő volt, ami Gyergyószentmiklóstól 40 kilométerre magasodik. A többi cél kitalálásában hallgattunk Gergőre, az egyik nagy magyar túraszervező cég vezetőjére, aki velünk tartott, és Atára, a gyergyói hegyi vezetőre és gitárosra. Így jutottunk el a Csíki Alpoknak is becézett Hagymás-hegység legszebb részeire, a Száraz-patak befagyott vízesés-sorozatához, és a Békás-szoros feletti fennsíkra is.
Nyolcan mentünk ismerősök, közöttük fiam, Olivér és barátnőm, Gabi. Egy kisbuszt sikerült szereznünk a 685 kilométeres útra Budapestről Erdély outdoor fővárosáig, Gyergyószentmiklósig. Az út körülbelül tíz órás volt. A hiedelmekkel szemben nem volt olyan rossz az aszfalt állapota, de sztrádát sem sokat láttunk. Áthaladtunk útközben Erdély legabszurdabb városán, Bánnfyhunyadon, ahol a városszéli romanegyed sokszor emlegetett cifra palotái minket is ledöbbentettek.
Gyergyószentmiklóson a Kárpátikum kocsma füstös termeiben szocializálódtunk egy kicsit, majd eltettük magunkat másnapra.
A reggeli után egy óra alatt odaértünk Balánbányára, ahonnan a legkönnyebben megközelíthető az Egyeskő. Nem számoltunk nehéz túrával, szintben körülbelül 700 méterre volt a menedékház, ahol a szállást terveztük, és fölötte száz méterrel a csúcs.
Az Egyeskő megmászása
Szerencsénk volt az idővel, szikrázóan sütött a nap. Havat csak foltokban láttunk, ami decemberben Erdélynek ezen a részén azért annyira nem jellemző. A Szép patak völgyében lépegettünk felfelé a nem túl meredek ösvényen.
Az utolsó kaptató után kiértünk egy nagy tisztásra, aminek a közepén egy még feldíszített karácsonyfa állt, nem messze a menedékháztól.
Ahogy beértünk a menedékházba, ettünk-ittunk egy keveset, majd beöltöztünk a klettersteig-szettekbe. A kb 80 méter magas sziklát persze sokan biztosító felszerelés nélkül másszák, mert nem nehéz. De ha már ott volt falba beépített fix drótkötél, meg a társaság fele először mászott sziklára, akkor úgy gondoltam, nem kell szégyenlősködni.
Amúgy nagyon vastag drótkötelet építettek a sziklafalba, a karabinereket csak nagy nehézségek árán lehetett rácsattintani, ami egy kissé rontotta a mászás élvezetét. De ez legyen ott mindig a legnagyobb baj!
Szép kényelmesen haladva egy fél óra alatt értünk fel a csúcskereszthez. A kilátás fantasztikus. A távolban a lenge ködbe öltözött Csíki-medence nyújtózott. Lent a menedékháznál hangyaméretű emberek mászkáltak. Jobbra nézve a Nagy-Hagymás halma kuporgott. Balra pedig az Öcsém-tető szaggatottabb gerince meredezett az Ördögmalommal.
Miből lett az Ördögmalom? Erről van egy jó kis székely mese. Réges rég, a Nagy-Hagymás alatt élt Bacóné. Egyedül volt, nem volt aki segítsen neki. Vegyen ördögöt, mondta neki a szomszéd, az elvégez minden munkát. Felfogadott hát egyet az asszony. De adjon ám munkát, mondta neki az ördög, mert ha nem, baj lesz. Egy évig éjjel-nappal dolgozott az ördög, egyszer csak azonban elfogyott a munka. Az ördög erre egy vesszővel ütlegelni kezdte Bacónét, és követelte a munkát. Az asszonynak utolsó pillanatban jött egy mentő ötlete: elmentek az Öcsém-tető alá, és azt mondta az ördögnek, hogy ezt a nagy sziklabércet őrölje le dió nagyságú darabokra. Azóta is őrli, ezért lett a kőfolyás neve Ördögmalom.
A túra nagyítható térképe:
Az Egyeskő szépsége Orbán Balázst, a Székelyföld történelmét és természetrajzát megíró bárót is lenyűgözte:
„Gyönyörü e hófehér mészkőhegyek alakzata, csak aljukon s oldalukban tünik fel egyes foltocskákban egy-egy fenyves csoportka, fentebb az égig magasuló félelmes, megdöbbentően nagyszerü sziklatömeg kopár-meztelenül tornyosul fel, oly magasságig, hogy oda szem alig mer felemelkedni, oly szép hullámzatos fodrozatokban, mintha azt kövesült habból gyurta volna egybe a teremtő. A kettő között szép fenyvessel benőtt hegyhát a Kurmatura, ennek közepén egy bizárr alaku magas sziklaszál, az elcsapott diszgula alaku Egyeskő, a természet napórájának roppant árnyvetője tünik fel.”
De Sík Sándor verse minden képnél szebben mutatja be az Egyeskőt. Ide kattintva élvezhető. Egy nappal később egy öreg csángó pásztor elmesélte nekünk, hogy a Nagy-Hagymás a tetején tenyésző hagymaszagú fűféléről kapta a nevét. Mikor felhajtották a jószágot legelni, a környékbeliek hónapokon keresztül hagymaízű tejet ittak reggelire.
Miután lemásztunk, egy darabig még mászkáltunk a ház körül a napsütésben. A naplementét vártuk, mert a gyönyörű tiszta időben várható volt, hogy aranyszínűre festi az Egyeskő szikláit. Ebben a várakozásunkban nem is csalódtunk.
Azt hittük vége a napnak, de nem. Ezután jött még a vacsora finom pityókás tokánnal (leveses jellegű paprikás krumplival), fenyővízzel (borovicska jellegű 30%-os likőrrel) és csíki köményes pálinkával.
Nem is dőltünk le még sokáig, mert kint is tiszta csillagos éjszaka volt, és a kedvünk is magasra emelkedett. Másnap reggel a csapat kettévált, mi Danival, Gergővel és Atával elindultunk keletnek, a hegy másik oldalára jeget mászni, a többiek meg visszamentek Gyergyó irányába. A reggelivel Gál Zoli, a menedékház mindenese megint kitett magáért, az a serpenyős sajtos puliszka azóta sem megy ki a fejemből.
A házat mindenkinek csak ajánlani tudom. Állítólag korábban nagyon romos volt, de két éve felújították, és most nagyon kényelmes. A szobákban jó ágyak vannak, kályha ontja a meleget, ha sokan érkeznek, a padlástéren is le lehet rakni a hálózsákokat. A szállás 15 lej, ami átszámolva nem éri el az 1000 forintot, a kaja hasonlóképpen olcsó, viszont megehetetlenül sok.
Háromkút, Száraz-patak, Békás-szoros
Szóval az Egyeskőről Háromkútra, egy csángó településre vitt az utunk, ahol Erzsi néninél, a falugondnoknál szálltunk meg. Itt is pálinkával vártak, és olyan vacsorával, hogy kettéállt tőle a fülünk. Itt követtem el azt a csemerséget, hogy felfedeztem a nyúlós kolbász nevű ételt, mert amikor kérdeztem, mi van a tálon, Erzsi néni úgy felelt: nyúló, s kolbász, ami a fülemben egybeolvadt (mármint a szó, ehem). Hogy a sok pálinka tette, vagy Erzsi néni mondta gyorsan, már nem fogom megtudni, mindenesetre nagyon finom volt.
A jégmászás másnap igen érdekes volt, de azt inkább nem mesélem el, mert készült róla egy másik videó, amiből minden kiderül, itt lehet megnézni.
Következő nap, december 31-én, egy könnyed levezető túrát kértünk Atától, aki a Békás-szorosba vitt minket. A Békás-szorosról jó tudni, hogy itt van a magyar hegymászás bölcsője, itt gyakorolt anno a fiatal Erőss Zsolt is, mielőtt nekiindult volna a világ nyolcezreseinek. Már akkor mászták, amikor az alpinistákat még kúszótúrázóknak hívták.
A Gyilkos tónál találkoztunk a többiekkel, Erzsi néni szállított el minket odáig kisbuszán. A tó be volt fagyva, és hál'istennek, meg a rossz időnek nem öntötte el a szokásos turistainvázió. Itt átszálltunk a mi kisbuszunkba, és legurultunk a néhány perce levő Békás-szoroshoz.
A parkolótól a sárga háromszöggel jelzett úton felsétáltunk a Cifra-nyeregbe, majd felkapaszkodtunk a három kilátópontot is rejtő csúcsplatóra. A fennsík különböző oldalain levő kilátópontokat egy körúttal terveztük összekötni. Először a Kis-Békás szurdokra nyíló Déli-fal 1060 méteren levő kilátójánál bámészkodtunk hosszasan.
Innen átlötyögtünk az észak-keleti oldalra a Mária-kő kilátóhoz (1048 méteren), ahonnan jól látszott az Oltár-kő, a Békás-szoros legismertebb mászóútjait magán hordozó szikla fala is.
Bebámultunk magába a Békás-szorosba is, amit sajnos eléggé elcsúfít a rajta átkanyargó műút. Miután meguntuk a nézelődést, levonultunk a kisbuszhoz, és visszaautóztunk Gyergyószentmiklósra. A könnyed körtúra mindössze két órát vett igénybe.
Az esti szilveszterezésre a környék ajánlottan legjobb helyén, a borzonti Basa fogadóban készítettük fel a gyomrunkat, én személyesen egy korhelykáposztás csülökkel („tepsiben összesült pityóka, csülökkockák, kolbász, pikáns savanyú káposztával tejfölesen”, a fenti kép jobb alsó sarkában).
Teli hassal sétáltunk ki ezután Gyergyószentmiklós főterére, ahol egy meglepően színvonalas tűzijátékkal búcsúztattuk 2013-at. Az éjféli visszaszámlálás után félig megsüketülve a petárdáktól, és a ránk fröccsenő pezsgőtől nedves kabátban tértünk vissza a szállásunkra, ahol Danival már a három nap múlva induló Kilimandzsáró expedíció sikerességét latolgattuk. A nagy hegy is összejött végül, de teljesen máshogy, mint vártuk, de erről az utazásról már egy másik poszt szól.
A Szépkilátás – A Telex túrarovata friss anyagokból, valamint a korábbi blog.hu-s Szépkilátás blog túraleírásainak az archívumából állt össze. Ez a poszt 2014-ben jelent meg, de hangulatában most is ugyanilyen végigjárni az útvonalat.
Más túrák Erdélyben: