Az India legészakibb részén fekvő Ladak magas hegyeiről és a tibeti buddhista kultúra szépségéről ismert, ezért a régiót sokan Kis-Tibetnek is nevezik. Két magyar, Doszkoty Milán és Gazsó Krisztián 2023 őszén vágott neki, hogy megmássza a térség egyik nehéznek és ismeretlennek számító csúcsát, a 6280 méter magas Dzo Jongót.
Viszonylag könnyű elérni Ladakot, hiszen Lehnek, a legnagyobb városnak, saját reptere van, ahol naponta több belföldi járat is megfordul, írja a nemrég megjelent Turista Magazin, ahol a két magyar mászó beszámolt kalandjairól. A reptérről taxival szinte pillanatok alatt be lehet jutni a központba. Ladak az indiaiaknak is kuriózum, hiszen merőben eltér az ország más részeitől. Saját népe, nyelve van, jellemző vallása pedig a buddhizmus.
Itt nem kell tartani India idegölő nyüzsgésétől. A Kis-Tibetnek is nevezett szövetségi terület olyan, mint a nyugalom szigete az ország legészakibb csücskében. Kedves, mosolygós, segítőkész emberek lakják, akik – ha néha nehezen érthetően is, de – szinte kivétel nélkül beszélik az angolt.
A két magyar hegymászó a választható legnépszerűbb trekking útvonalon, a Markha-völgyön indult el a hegyvidék felé. Skiu településtől indulva ez volt a legészszerűbb út, ami lehetővé tette a fokozatos emelkedést, ezáltal a kielégítő akklimatizációt. Egy kevésbé frekventált, komolyabb kihívást kerestek, így jött a képbe a Dzo Jongo.
A népszerű nyomvonal hatalmas előnye, hogy a völgyben lakók némi pénzért szobát adnak ki a betérő vándoroknak, amihez meleg vacsora, reggeli, sőt a napi etaphoz még egy ebédcsomag is jár. Ez az úgynevezett „homestay” szállás. Így akár minimális cuccal is teljesíthető az általában öt-hat napra osztott gyaloglás.
Egyetlen kompromisszumot kell kötni: húst nem kapni sehol. Rizs, lencse, főtt zöldség, tésztaféle a fogyasztható étel. Ebédre a kis csomagban kivétel nélkül egy főtt tojás, egy főtt krumpli, valamilyen kenyérféle a fejadag, csoki és gyümölcslé kíséretében.
Csekély forgalom ide vagy oda, a szezon végéhez képest utolsó „civilizált” állomáson, Nimaling étkezősátrában, cirka negyven fő gyűlt össze vacsoránál. A nagyrészt hegyi vezetőt bérlő kliensek innen vágtak neki az impozáns Kang Yatse II.-nek, aminek piramis alakú csúcsprofilja abszolút uralja a Markha-völgy felső szakaszának látképét.
Nimaling egyébként nagyjából a Mont Blanc tetejével egyenlő magasságon fekvő idilli plató, legelő állatokkal, csörgedező patakokkal és gyönyörű kilátással. Gondot csupán a farkastámadások okozhatnak. Előfordul, hogy a teherhordó állatokat veszik célba.
Leszakadva a bakancsok koptatta ösvényekről, a túra hatodik napján a két magyar túrázó már magányosan pásztázta a terepet, hogy alkalmas helyet találjon a sátornak, ami majd kiindulópontként szolgál a csúcsmászáshoz. Végül a hóhatár alatt, 5300 méter környékén leltek rá egy kellően egyenes placcra, ahol egy gleccserpatak korlátlan mennyiségű folyadék-utánpótlást is kínált. Itt kellett eldönteni, hogyan tovább.
Bár eredetileg nem terveztek azonnali rohamot, mégis úgy döntöttek, hogy másnap nekimennek a csúcsnak, mellőzve bármilyen magaslati tábor feltelepítését, követve a „mássz magasra, aludj alacsonyan” elvet.
A Dzo Jongo jóval könnyebb és alacsonyabb mellékcsúcsán (Dzo Jongo II., vagy Dzo Jongo East) időnként megfordul egy-egy kisebb csoport, ellenben a főcsúcsra alig akad vállalkozó. Az igazi csúcs ugyanis nem adja könnyen magát. Rögzített kötelek nélkül vakmerőség lenne nekivágni az északi nyeregbe vezető 60 fokos jégfalnak, és nem lebecsülendő a finálé hóval borított orma sem.
Előbbi biztosított mászásához nem árt néhány jégcsavar, míg utóbbinál tanácsos tisztában lenni a porhóval borított, vagyis firnes felszínbe telepíthető köztesek alkalmazásával, illetve az alapvető összekötés vagy szinkronmászás módszereivel. Nem ez a legjobb hely arra, hogy valaki először próbálkozzon hágóvassal, vagy gyakorolja az önfékezés fogásait.
Enyhe szél, kellemes hőmérséklet, és kifogástalan hóviszonyok kísérték a mászókat, ahogy a maguk taposta nyomokban haladtak egyre feljebb.
„Csigalassúsággal, folyamatosan zihálva tettem egyik lábam a másik után, hozzám kötött társam velem párhuzamosan lépdelt. Így kerültünk méterről méterre közelebb a tető sziklás kiszögelléséhez”
– emlékezik vissza Gazsó Krisztián.
Kicsit a délutánba csúszva értek fel a 6280 méteres Dzo Jongo csúcsára, ahonnan lélegzetelállító panoráma tárult eléjük – olyan monstrumokkal, mint a Reponi Mallai Ri vagy az Ibsti Kangri. A távolban feltűntek a Karakorum vonulatai. Oxigénhiányos állapotban próbáltak betelni a látvánnyal, tudva, hogy még nincs vége: le is kell jutni a hegyről. Kellő óvatossággal, az általunk hóba vájt vonalon ereszkedtek le. A légnyomás növekedésével mozgásuk egyre gyorsult. Az alaptáborba visszaérve kiszámolták: oda-vissza 16 órás menet volt a hátuk mögött.
Nimalingba visszatérve akad egy rövidebb út vissza Lehbe: ez az 5260 méteres Kongmaru La-hágón át vezet. A hágó egyértelműen a gyalogtúra koronája. Elérése figyelemre méltó teljesítmény azok számára is, akik nem hegyet mászni jönnek. Még annak a tehetős túrázónak is, aki féltucatnyi lóval és négyfős kísérő személyzettel vágott neki a völgynek.
Másnap reggel havazásban bontottak sátrat a hágón. A hágó túloldalán vadregényes kanyonban zakatoltak lefelé, ahol már nem számított a vállpántok okozta szüntelen fájdalom. Már csak a szállás kényelme lebegett a szemük előtt: egy forró zuhany, egy kiadós vacsora. És persze, hogy életjelet adhassanak magukról az otthoniaknak, akik másfél hete semmit sem tudtak róluk.
Ha valaki rászánná magát: a csúcs engedélyköteles, a völgytúra nem
A Markha-völgy függetlenül, túraszervező ügynökségek kihagyásával is teljesíthető. Bár a Hemis Nemzeti Park része, alapvetően nincs szükség engedélyekre a teljesítéséhez. A hegymászás ellenben engedélyköteles, ehhez az IMF (Indian Mountaineering Foundation) külön ügynökség bevonását kéri.
A költségek: Ladak jóval olcsóbb Magyarországnál. Bank- vagy hitelkártyát sajnos alig lehet használni, többnyire csak a nívósabb szállodák, vagy a jobb pénzváltók fogadják el. Egy liter palackos víz 20-30 indiai rúpiába (100-120 forint), egy egytálétel étteremben 150-200 indiai rúpiába (700-900 forint), szállás étkezéssel 1500 indiai rúpiába (6750 forint) kerül.
Az útvonal nagyítható túratérképen:
Kommentelheted a posztot, ajánlhatsz más jó helyeket a Szépkilátás Facebook-oldalán is, és lájkold az oldalt, ha még nem tetted! Kérdések és tanácsok is ide jöhetnek. Vizuálisabbaknak ott a YouTube-, az Instagram- vagy a TikTok-oldalunk.
További nagy túrák nagy hegyeken: