Ez a cikk több mint egy éve jelent meg, elképzelhető, hogy pár elavult infó is van benne. Ha ilyet látna, kérjük, jelezze.
Egy 15 kilométeres nemzetközi túrakört megyünk a zempléni Nagy-Milic körül, tengerszemmel, erdei lápossal, menedékházzal és kilátóval. A panoráma miatt jobb szép időben megtenni a túrát, de misztikus ködben is izgalmas. Most az utóbbi jutott.
A Zemplén legmagasabb pontjára, a Nagy-Milicre vezető déli útvonalakat elég sokan ismerik, de amióta az Európai Unió tagjai vagyunk, határhegyeinket a szomszédos országokból indulva is könnyen meg tudjuk mászni. Ilyen határok nélküli túrát toltunk korábban a nyugati határon, az Írott-kőnél, ahol először Rechnitz (Rohonc), később pedig Bernstein felől közelítettünk, és régi tervem vált valóra, amikor a napokban a Nagy-Milicre a szlovákiai oldalról jutottunk fel.
Ehhez egy olyan, nem is túl hosszú körtúrát találtam ki, ami magyar oldalról, Pusztafaluból indul, átmegy a határon, az Izra-tónál, Zemplén tengerszeménél visszakanyarodik, a Kis-Izra hegyi lápjai mellett felkúszik a Nagy-Milicre, onnan a határ menti hegygerincen leereszkedik a Tolvaj-hegyig, majd visszaér Pusztafalura. Ezzel lényegében össze is szedi a szlovák-magyar területen fekvő Nagy-Milic Natúrpark magjának legérdekesebb részeit.
Zemplén elég messze van a fővárostól (Pusztafalu 270 kilométerre, azaz 3 órányi autóútra), a nyugati országrésztől még messzebb, ezért jobb helyben megszállni, ha nem akarjuk az értékes túraidőt autókázásra pazarolni. A túra kiindulási pontja tehát Pusztafalu, méghozzá a polgármesteri hivatal előtti tér (mint az önkormányzat mellett működő kávézó pultosától megtudom, az önkormányzat is ad ki szállást, nem is drágán).
A K■ jelzésű túraútvonalat követve kezdjük el a kaptatást kifelé a faluból, mert ahogy a helyi népdal is mondja: „Pusztafalu gödörbe van, a Tilalmas felette van. Ott mérik a jó pálinkát, a legények csábítóját”. A Tilalmas egyébként legelőként funkcionáló, lankásabb hegyoldal, ahogy a helyszíni gyűjtés fogalmaz: „Károlyi gróf adta a komesztálás idején, úrbéri erdő lett, valamikor tilalmas rész volt, a gróf legsilányabb erdeje, azért ezt adta”. Pálinkát már jó régen nem mérnek ott, így el se csábulok, inkább kortyolunk egy pohárnyi forró teát a termoszból a pihenőhelyen.
A Tilalmas nevű pihenő a közös szlovák–magyar Nagy-Milic Natúrpark uniós támogatásból kialakított tanösvényének egyik állomása. Hiába nézegettem érdeklődve, a szlovákiai szalánci és a magyarországi füzéri várat összekötő útvonal olyan hosszú, hogy legfeljebb kerékpárral érdemes nekivágni. A rét tetején, az erdő kezdeténél érünk a magyar–szlovák határhoz. Egy darabig a határkövek mellett, a határ mentén gyalogolunk, aztán belépünk Szlovákia területére.
Rögtön feltűnik a turistajelzések különbözősége. A jellegzetes szlovák lemezkalapos vaspóznán a táblák részletes információkat közölnek a tájékozódási pont nevéről, magasságáról, az útirányjelző táblákon pedig a legközelebbi úti célokat tüntetik fel, szintén a magasságukkal, az odaéréshez szükséges idővel, valamint azzal, hogy van-e buszmegálló a célnál. Egyszerű és informatív.
Erdei úton folytatjuk a kék jelzés nyomában, egészen a startponttól mintegy 3 kilométerre fekvő Izra-tóig. A kijárt úton látszik, hogy a magyar oldalról is van rendesen vendégjárás a tóhoz, de most az idő januárban annyira nyirkos-ködös, hogy rajtunk kívül csak néhány szlovák pecás pakolgat a tóparton. Megkeressük a térképen kiszúrt Izra büfét, hátha tudunk inni egy kávét. A ház falán csengő, megnyomjuk, és egyszer csak megjelenik a szlovák büfés asszony. Kinyitja kedvünkért a boltot, veszünk tőle kávét és némi sört az útra, és mivel nincs eurónk, elfogad forintot is.
A büfésnőről jut eszembe, hogy a tó neve egy női név, és szép mondák kapcsolódnak hozzá. A magyar néprege szerint Izra Árpád vezér lánya volt, akit két ifjú szeretett (Marikovszky, 1901). Közülük az egyik belökte a lányt a tóba, hogy a másiké ne lehessen, a másik férfi pedig lenyilazta a gyilkost, és ugyancsak a tóba bukott. Azóta állítólag a lány holdvilágos éjjeleken a tó felett lebeg. Egy másik magyar monda szerint Izra a honfoglaló magyarok által legyőzött Zalánc vezér leánya, aki apja miatt hullajtott könnyeivel teremtette meg a tavat.
A szlovák legenda szerint Izra egy VII. századi avar fejedelemasszony volt, kegyetlen és nagyravágyó. Sótömbökből építtetett várat a leigázott szlovák néppel, de az elkínzott emberek egyszercsak fellázadtak, élükön egy Fincík nevű vitézzel. A fejedelemnő ekkor bevetette a varázserejét, és sóbálvánnyá változtatta Fincík katonáit, a vezért épphogy csak meg tudták menteni az erdei tündérek. Fincík a tündérek tanácsára patakvízzel locsolta meg a katonái arcát, azok pedig nagy csodálatára feléledtek. Közben egy óriási vihar is érkezett a szlovák sereg segítségére, ami lerombolta a sóvárat, a helyén keletkező sóstó vizébe pedig belefulladt Izra, a kegyetlen fejedelemasszony. (Forrás: Nagy-Milic Natúrpark)
A néveredet tudományos megfejtése azonban pofonegyszerű: az Izra a szláv jezero szóból származik, melynek jelentése: tó. Puff neki. Szívesen elnézegetnénk az Izra-tót, ami biztos szép, de a köd miatt csak egy kisebb részét látjuk. Nagy élet lehet itt nyaranta, több kis víkendházszerű kalyiba is áll a parton, az egyikben akkora buli volt, hogy le is égett. Hogy miért, arra a büfés asszony sem tudja a választ. Elhagyjuk a 450 méter magasan fekvő tavat, és tovább emelkedünk, most már erdei ösvényen a hegyoldalban. Az erdő főleg hangulatos bükkös, mint a magyar részen. Túrázó egy szál se.
A magányosságérzetet csak növeli, amikor odaérünk a misztikus ködben lebegő Kis-Izra-tóhoz (Mala Izra). A téli zsombékcsomók hervadtan kókadoznak, a félig fagyott vízben pedig feketén tükröződnek a kopasz fák göcsörtös ágai. Szinte hallom a devonshire-i lápvidék szörnyetegének vonyítását a legismertebb Sherlock Holmes detektív regényből. A kis láp védett természeti terület, és akkor keletkezett, amikor az itt átfolyó Izra-patak áramlását egy hatalmas földcsuszamlás elzárta. Melankolikus-misztikus hangulata az egész túra legmegkapóbb része.
Valamivel feljebb, egy útkereszteződésnél építették fel pár évtizede a sátortetős kulcsosházat: a Chata Kopáskát. Most épp üres. Leülünk a ház teraszánál kialakított pihenőhelyen szendvicsezni, és próbáljuk elképzelni a ködréteg mögötti, keletre nyíló panorámát. Ha tiszta lenne az idő, láthatnánk, merről jöttünk, és talán még az Izra-tó felszíne is megcsillanna a fák között. Meg kell elégednünk azonban a piszkosfehér köddel.
Talán a képeken átjön, de nem olyan óriási probléma, ha köd takarja a kilátást. Van ilyenkor az erdőnek, a szikláknak, a hegycsúcsnak egy olyan hangulata, ami kárpótol az elvesztett panorámáért. Ilyenkor a szem fókusza közelebbre állítódik, használjuk ki, és nézzük meg alaposabban az erdő részleteit közelről. Egy-egy érdekesebb kőforma, fatörzs, taplógomba szép időben talán fel sem tűnne, a ködös homály viszont gyakran kiemeli, ha hajlandók vagyunk észrevenni őket.
A turistaháztól már nincs messze a Nagy-Milic 894 méter magas csúcsa, viszont 300 méternyi szintkülönbség leküzdése vár ránk ezen a rövid úton. Nekivágunk a meredeknek, és lihegve érkezünk a nyeregbe, közvetlenül a csúcs alá. Ráfordulunk a gerincre, és felgaloppozunk a közvetlenül a határvonalat követő, Északi Zöld nevű túraútvonalon a tetőn álló kőobeliszkig. Az obeliszk a határ szlovák felén áll, ezért egy szlovák címer díszlik rajta. Állítólag sokáig ment a játék, hogy a magyar túrázók a címer hármashalmát zöldre festették, hogy a magyar címerre hasonlítson, majd a szlovákok visszafestették kékre, de ma már ennek nincs nyoma.
A Nagy-Milicet mindenki a Zempléni-hegységhez sorolja, pedig igazából a Szalánci-hegységhez tartozik. Az 1900-as évek elejéig nem is volt olyan földrajzi fogalom, hogy Zempléni-hegység, mert amit ma annak nevezünk, az Tokaj-Eperjes-hegylánc néven futott, két taggal: délen a Tokaji-hegységgel, északon pedig a Szalánci-hegységgel. Csakhogy jött az első világháború, majd Trianon, és a Szalánci-hegység túlnyomó része elkerült Magyarországtól. A megmaradt részt a Nagy-Miliccel és a Tokaji-hegységet azóta nevezzük a közbeszédben Zemplénnek.
A Zemplén legmagasabb pontján állunk, ám a tető olyan lapos, hogy a kilátást elállják a fák. Merőlegesen a határra, a szlovák oldal felé elindul egy kis ösvény: a Milici-sziklához vezet. Elindulunk rajta, éles kőtaréj mellett vezet el az út. A hatalmas sziklatömb kissé lejjebb terpeszkedik, ezt is teljesen körülnőtte az erdő. Kilátás ugyan nincs róla, de méltóságteljes masszívuma tiszteletet parancsol. A Milici-sziklát (Miličská skala) 1990-ben nyilvánították védetté, hogy az egykori vulkanikus tevékenységgel járó dácitos lávafolyás felaprózódott lávatömbjeinek szépen elkülönülő formáit méltóan megőrizzék.
Visszatérünk a Nagy-Milic csúcsára, és a határ mentén lassan ereszkedünk az Északi Zöld túraútvonalon a 400 méterrel arrébb púposodó Kis-Milic csúcsig. A nagy testvérénél alig alacsonyabb, 892 méter magas, de sokkal jobb kiállású csúcsra 2015-ben építették meg a faszerkezetű Károlyi-kilátót. A legjobb helyre tették, belátható róla szinte a teljes Zemplén, és jól kivehető a füzéri vár is.
A túra egyik legjobb része következik: elindulunk kelet felé a hegység gerincén, pontosan az országhatár nyomvonalán. A határtúrára konkrét túrakoncepciót dolgoztak ki: 2006-ban festették fel az Északi Zöldtúra útvonal jelzéseit, ami Balassagyarmattól Sátoraljaújhelyig kanyarog, legtöbbször az országhatár mentén. Bejárása nem egyszerű teljesítmény, mert csak ritkán érint települést vagy vízszerző helyet, végig a vadonban halad. Talán a Milic-gerinc az egyik legszebb, legjobban karbantartott része, innen az Orita-hegyen, majd a Tolvaj-hegyen megy keresztül.
A Tolvaj-hegynél elhagyjuk az Északi Zöldet, és elindulunk dél felé a völgybe a P▲ jelzésen. A térkép szép kilátást jelez a 450 méteren magasodó Sólyom-szikla ormáról, de mivel nem teljesen egyértelmű, hogy fokozottan védett természeti területről van-e szó, kihagyjuk a pár száz méteres kitérőt. Itt már közel van a falu, ahonnan indultunk, hallatszik lentről a kutyaugatás, nemsokára visszaérünk a kiindulópontunkra.
Bár a kilátás végig ködfüggöny alatt volt, az Izra-kör egy szép, érdekes helyekkel zsúfolt túra, szottyosabb időben is abszolút élvezhető. Ha több napig maradunk, akkor kombinálhatjuk a Pusztafalu melletti Bába-hegy megmászásával, vagy az Északi Zöld nagyobb szakaszával, várbarátoknak meg kötelező a füzéri és a szalánci vár meglátogatása.
A túraútvonal nagyítható térképe:
További Szépkilátás túrák a Zemplénből:
