Egy test egy lélek ellen – így nézd a vb-döntőt
Spanyolország és Argentína játssza a 2026-os futball-világbajnoki döntőt, a spanyolok történetük második vb-aranyát szereznék, Argentína a negyedik vb-címére és egyben címvédésre készül. A döntőt magyar idő szerint vasárnap este 9-kor rendezik a New York melletti MetLife Stadiumban.
Spanyolországnak kellett egy kis idő, hogy felvegyék a tempót a világbajnokságon, amikor a nyitómeccsükön csak 0-0-s döntetlent játszottak a Zöld-foki Köztársasággal, nem sokan fogadtak volna arra, hogy az elődöntőben leradírozzák a franciákat, és ennyire simán jutnak el a vb-döntőig.
Lionel Messiéknél épp hogy a rajt volt álomszerű, a csoportkörből hibátlanul jutottak tovább, azóta viszont óriásit kell küzdeniük minden továbbjutásért, igaz, ez mintha még jobban felvillanyozná őket: mindig van egy defibrillátorpillanat, ami akár kétgólos hátrányból is visszahozza őket az életbe, szinte jobban játszanak a hajrában, ha hátrányból kell felállniuk.
A spanyoloknál viszont nem tudjuk, mennyire segít nekik a hátrány, mert a 37 meccses veretlenségi sorozat alatt öt meccsen összesen 98 percet játszottak hátrányban. A leghosszabb időszak egy 47 perces etap volt 2025-ben, a hollandok elleni Nemzetek Ligája-negyeddöntőben.
A nagy feltámadások közepette persze nem nagyon kell magyarázni a tétet az argentinoknak, a negyedik vb-címéért hajtó csapat 1962 óta az első címvédést mutatná be – sorban két világbajnokságot csak az 1958-as és 1962-es brazil, illetve az 1934-es és 1938-as olasz válogatott tudott nyerni. Nem lehet semmit kizárni, de jó eséllyel a döntő lesz majd Lionel Messi vb-búcsúja, az argentin zseni tulajdonképpen minden fontos rekordot meg is döntött: övé a legtöbb gólpassz és megnyert meccs a világbajnokságokon, és még egy vb-arannyal bebetonozná helyét minden idők legjobbjaként, akár a háromszoros vb-győztes Pelét is megelőzve. A bronzmeccsig a legtöbb gól is az övé volt, de ott Kylian Mbappé megelőzte egy őrült, tízgólos meccsen.
Melyik volt a legfontosabb mérkőzésük a 2026-os világbajnokságon?
Spanyolországnak egyértelműen a Franciaország ellen 2-0-ra megnyert elődöntő, itt mutatták meg, hogy bár nem a világ legszebb fociját játsszák, túlzott megerőltetés nélkül képesek arra, hogy elfojtsák a világbajnokság egyik leglátványosabb és leghatékonyabb támadósorát.
Az, hogy a Kylian Mbappéval, Ousmane Dembélével, Bradley Barcolával és Michael Olisével felálló franciák a 82. percig nem tudtak kaput eltaláló lövést indítani, és az egész elődöntőre nézve 0,3-as volt a helyzeteik minőségét mutató xG, tökéletesen leírja, mennyire kilátástalan helyzetben volt Didier Deschamps csapata. Ahogy a csereként beállt Rayan Cherki nyilatkozata is, amikor arról kérdezték, mi hiányzott a franciáknál: „Minden. Technikában is megvertek, taktikában is megvertek, a párharcokban is megvertek.” Egy vb-döntő előtt nem is lehet rémisztőbb üzenet egy csapatnak, mint hogy a leendő ellenfele az addig szinte mindenki által top esélyesnek kikiáltott csapatot játékban, küzdőszellemben és agyban is nagyon simán felülmúlta.
Argentína eddigi legfontosabb pillanata az Egyiptom elleni fordítás volt. Persze az egész egyenes kieséses szakasz egy nagy menet volt részükről, de a nyolcaddöntő volt az, ahol világosan látszott, nem létezik elvesztett meccs Lionel Messiéknek. A 79. perc legelején még kétgólos hátrányban voltak, aztán jött a hatalmas roham, és Cristian Romero, Messi és Enzo Fernández góljaival végül még a rendes játékidőben 3-2-re nyertek.
Előtte a Zöld-foki Köztársaságon, utána Svájcon jutottak túl hosszabbításban, majd jött az Anglia elleni elődöntő, ami szintén nem volt sima. Csakhogy az angolok szövetségi kapitánya, Thomas Tuchel a szinte soha ki nem fizetődő biztonsági játékot választotta a hajrában, ami vissza is ütött a hátrányban egyre jobban felpörgő argentinok ellen.
Mit kell tudni az edzőkről?
Érdekes párhuzam a két szövetségi kapitány között, hogy amikor kinevezték őket a válogatottjuk élére – az argentin Lionel Scalonit 2018-ban, a spanyol Luis de la Fuentét 2022-ben –, egyikük sem a legvonzóbb opció volt, és tulajdonképpen az azóta felmutatott eredmények ellenére sem kerültek be a legnagyobb nevű edzők közé.
Amikor a 2018-as vb után az argentinok kirúgták Jorge Sampaolit, annyi pénzbe került a leléptetése, hogy limitált számú lehetőségből válogathattak, így nevezték ki az addig Sampaoli segítőjeként dolgozó Scalonit, aki ellen Diego Maradona is kikelt, mondván, „még a forgalmat sem tudná irányítani”. A 48 éves Scaloni, aki a 2006-os világbajnokságon még együtt játszott Lionel Messivel, azóta egy világbajnoki címet és két Copa América-győzelmet hozott össze a csapattal Messire építve. Mostanra egy heves, óriási küzdőszellemű csapatot épített, és a játékosok tiszteletét is kivívta. Bár gyakran heccelik a 2022-es vb-döntő óta a bőgőmasina becenévvel, mert a döntő előtti lelkesítő beszéd helyett annyira elérzékenyült, hogy alig bírta végigmondani a taktikai utasításait.
Luis de la Fuente nem véletlenül mondta a saját megnyert elődöntőjük után, hogy ha lehet, inkább Argentínával játszana a vb-döntőben, hiszen ő segített beindítani Scaloni edzői pályafutását. 2017-ben ugyanis ő volt az egyik oktató a spanyol Las Rozas futballakadémián, amikor Scaloni az edzőképzést végezte. A 65 éves spanyol szakember – akinek a pályájáról itt írtunk részletesebben – a felnőtt válogatott előtt az összes spanyol utánpótláscsapatnál dolgozott, tornáról tornára bizonyította, hogy mindig megtalálta a tökéletes embereket és taktikát. Sőt még az is belefért, hogy a vb legfontosabb szakaszában padra tegye a csapat egyik legjobbját, a Barcelona középpályának motorját, Pedrit, ha úgy látja, hogy az adott ellenféllel szemben másra van szükség. Mostanra egy sztárokkal teli, de Lamine Yamalt leszámítva valódi világsztár nélküli csapatot gyúrt össze úgy, hogy átvezette a modern korba a több száz passzal kivéreztetés taktikáját.
Milyen formában vannak a legnagyobb sztárok?
Érdekes fejlemény, hogy spanyol részről a közvélemény és a szakma nagy része a még csak 19 éves Lamine Yamaltól várt extrát a vb-n, de a spanyolok úgy is a döntőig jutottak, hogy Yamal nem játszik kifejezetten jól. A veszély attól még benne van a játékában, és az is fontos a spanyol taktika szempontjából, hogy a védők kiemelten figyelnek rá, vagyis a többieknek több hely juthat. Bár a vb-n csak egy gólja van, és nincs gólpassza, a Franciaország elleni meccsen Lucas Digne mellett láthattuk, egyetlen pillanat alatt képes összehozni egy büntetőt. Kicsi az esély rá, hogy nyolc meccset óriási villanások nélkül hozzon le, lehet, hogy a java pont a döntőre maradt?
Nagy meglepetés Argentínánál sincs, az eddig lejátszott hét vb-meccsen teljesen világosan látszott, hogy a 39 éves, nyolcszoros aranylabdás Lionel Messi még mindig az argentin csapat motorja. A mostani vb-n nyolc gólnál és négy gólpassznál jár, az angolok elleni elődöntőben mindkét gólt ő készítette elő, méghozzá nem is akárhogy. Ráadásul a helyzetet tökéletesen írja le az a statisztika, miszerint a vb-n eddig a pályán töltött idő 47 százalékát sétával töltötte – csak akkor csinál valamit, amikor fontos, amikor fontos, akkor viszont még mindig világklasszis megmozdulásai vannak.
Kire kell még figyelni?
A 37 mérkőzés óta veretlen, az egész eddigi vb-n egyetlen gólt kapott spanyol csapat sikerének alapja nem elsősorban a védelem. Vagyis nemcsak az, hanem ahogy a középpályával kiegészülve elfojtják az ellenfél játékát és aprólékosan építik a saját támadásaikat. Ennek a rendszernek a gerince a térdsérüléséből mostanra teljesen felépült, korábbi aranylabdás formájában játszó Rodri. A középpályás a vb eddigi hét meccsén 655-ször passzolt jó helyre, úgy, hogy összesen 705 passzkísérlete volt, és a társak legtöbbször hozzá igazodva helyezkednek, hogy mindig, minden irányban két-két passzopciót biztosítsanak az ideális támadásvezetéshez. Az ő jó passzai és játékszervezése teszi lehetővé, hogy ne az ellenfélnél legyen a labda, ne tudjanak támadni, építkezni.
Az argentin középpályás Enzo Fernández két gólnál jár a világbajnokságon, mindkettő kulcsfontosságú volt: Egyiptom ellen a 90+2. percben fejelte a továbbjutást érő találatot, az Anglia elleni elődöntőben pedig ő egyenlített a 85. percben – az utóbbi találatát sokat fogjuk nézni, függetlenül attól, hogy Argentínának sikerül-e majd a címvédés vagy sem. Klasszikus esetben nem tőle várják a gólokat, hanem mondjuk Messitől vagy Julián Alvareztől, de több kulcspillanatban is képes volt villanni.
Milyen játékra lehet számítani a csapatoktól?
Ez a két csapat vigyáz legjobban a labdára a vb-mezőnyből, nem véletlen, hogy ők jutottak be a döntőbe.
A spanyolok extrém szintre emelték ezt, nem engedik közel az ellenfelet a labdához, ha mégis elveszítik, azonnal 2-3 játékos ugrik érte, hogy kikényszerítsék, hogy csak hibátlan labdakezelésekkel, passzokkal vagy még azokkal se tudjon megindulni az ellenfél. Ráadásul a Rodri vezette csapat tagjai mintha a jövőbe látnának, annyira tökéletesen helyezkednek, lezárva a passz- és lövőzónákat, szinte előbb, mint hogy az ellenfél kitalálná, mit is szeretne csinálni. Nem véletlen, hogy a félelmetes csatársorral felálló franciák sokáig a kaput sem találták el. Egy-egy példát leszámítva olyan, mintha a csapat egy emberként, egy testként mozogna, tökéletes az összhang, már-már rémisztően. Nagyon rég lehetett ennyire egységes válogatottat látni, olyan, mintha egy egész évben együtt készülő klubcsapatot látnánk.
Persze ennek megvan az oka, a kulcsjátékosok taktikai értelemben rokonkluboknál játszanak. A csapat magja – Lamine Yamal, Dani Olmo, a 19 évesen a védelem alappillérévé vált Pau Cubarsí és a legutóbbi két meccsen taktikai okokból háttérbe került Pedri – a Barcelonából jön, mellette pedig olyan, taktikailag nem túl messziről érkező főszereplők vannak, mint a 2019 óta Pep Guardiola Manchester Cityjében meghatározó játékos Rodri vagy a Luis Enriquével kétszeres Bajnokok Ligája-győztes Paris Saint-Germainben játszó Fabián Ruiz.
De la Fuente nem ragaszkodik egyetlen megváltoztathatatlan formációhoz, de ez nem is újdonság a modern futballban, nincs is nagy, érdemi különbség a csoportkör elején látott 4-3-3-as, illetve a később bevetett 4-1-2-3-as vagy 4-2-3-1-es felállás között. A rendszer viszont könnyen változtatható, Pedri például simán kikerült a kezdőből, Fabián Ruiznak átadva a helyét.
Az is sokat segít, hogy De la Fuente a nagy többséget elég régről ismeri: a csodacsere Mikel Merino, a kapott gól nélküli vb-rekordot döntő kapus, Unai Simón és a csapat legfontosabb játékosa, Rodri már a 2015-ös, U21-es Európa-bajnokságot megnyerő keretben is ott volt vele. A 2019-es U21-es Eb-győztes csapatban Fabián Ruiz, Dani Olmo és Mikel Oyarzabal csatlakoztak, a 2021-ben Eb-elődöntőig jutott keretben Marc Cucurella, illetve a mostani vb-n eddig végig padon maradt Martín Zubimendi és a két meccsen összesen 69 percet kapott Yéremy Pino bukkantak fel. A 2024-ben a párizsi olimpiát megnyert korosztályos spanyol csapatban Pau Cubarsí, Alex Baena és a vb-n még be nem cserélt Eric García voltak ott De la Fuentével.
Ha a spanyolokra azt mondtuk, hogy egy testként játszanak a pályán, akkor az argentin válogatott egy lélekként küzd, soha nem adják fel.
Mindennek az alapja persze Lionel Messi, és még ha nem is az ő teljesítményén áll vagy bukik minden, Scaloni egész rendszere úgy van összerakva, hogy a 39 éves játékosból hozzák ki a maximumot, illetve hogy ő ki tudja hozni a maximumot a társakból – akár energiatakarékos üzemmódban is, a legtöbbször csak sétálgatva.
Scaloni taktikája a vb elején leginkább egy 4-4-2-es felálláson alapult, utána kicsit elmozdult ettől, Leandro Paredest a védelem és a középpálya közé húzta, és hol 4-1-4-1-et, hol 4-1-3-2-t játszatott csapatával.
Látszik, hogy vannak rések a pajzson, látszik, hogy fáradnak, a két hosszabbítás biztos nem segített, ahogy az sem, hogy többször nagyon meg kellett nyomniuk a hajrát. De Scaloni csapata sosem adja fel, ráadásul a keret nagy része tudja már Katar óta, milyen egy vb-döntőben játszani, úgyhogy elbírnak a teherrel.
Érdekes lesz figyelni, hogy pontosan milyen tervvel vág neki a döntőnek Argentína. Egyfelől nagyon szeretnek szűken, középen játszani, de a spanyolok pont itt a legerősebbek, így lehet, hogy alapból előveszik azt a széljátékot, mint Anglia ellen a hajrában. Ott Messi két jó megmozdulása kellett a jobb szélen ahhoz, hogy meglegyen a fordítást jelentő két gól, szóval ha úgy adódik, itt sincsenek elveszve.
A másik érdekes elem a labda nélküli játék lehet. Argentína kis túlzással csak az erőszak határát súroló módszerekkel tud labdát szerezni, ami tökéletes húzás az ellenfél kiborítására, ezt az angolok ellen is láthattuk. A labdát iszonyatos mennyiségben birtokló spanyolok ellen is lehet, hogy ez lesz az elgondolás, és jó eséllyel egyetlen bíró sem szeretne főszereplő lenni egy vb-döntőben, de alighanem vasárnap este nem engedik büntetlenül egy félidőn át az argentinoknak, amit Anglia ellen műveltek. Ha marad ez az argentin taktika, az is kiderül, hogy a spanyolok mennyire tudják majd megőrizni a hidegvérüket, ilyen szempontból az eddigi legkeményebb mérkőzésük jöhet a vb-n.
Nincs történelmi töltet
Alapból nem sokat jelent egy összecsapás előtt a két csapat örökmérlege, egy vb-döntőben pedig pláne nem lehet ebből mit kiolvasni. Itt most főleg igaz ez, tekintve, hogy a két csapat 2018-ban játszott egymás ellen utoljára, tétmeccsen pedig 1974 óta nem találkoztak. Egy vb-meccsük volt, még 1966-ban, szóval az sem fűti a nem létező rivalizálásukat, nincs olyan mögöttes indulati góc, mint Diego Maradona Isten keze-gólja volt az angol–argentin-elődöntőben.
Márciusban egyébként lett volna egy tétmeccsük, Katarban rendezték volna a Copa América-győztes és az Európa-bajnok csatáját, de az iráni háború miatt végül nem tartották meg a mérkőzést. Most a legnagyobb tét mellett pótolják.
Várhatóan így állnak majd fel
Spanyolország: Unai Simón – Marc Cucurella, Aymeric Laporte, Pau Cubarsí, Pedro Porro – Rodri, Fabián Ruiz – Álex Baena, Dani Olmo, Lamine Yamal – Mikel Oyarzabal
Argentína: Emiliano Martínez – Nicolás Tagliafico, Lisandro Martínez, Cristian Romero, Nahuel Molina – Leandro Paredes – Alexis Mac Allister, Enzo Fernández, Rodrigo De Paul – Julián Alvarez, Lionel Messi
