Úgy akarunk kijutni a foci-vb-re, hogy a korosztályos válogatottjaink súlytalanok

Magyarország 40 éve vár arra, hogy újra foci-vb-n játszhasson, miközben Bosznia-Hercegovina másodszor jutott ki 12 éven belül. Az egyenes ágon kikerülő Ausztria és Norvégia után a pótselejtezőt sikerrel vevő Csehország is lezárt egy sikertelenebb periódust a futballtörténelmében. Végignéztük, hogy ezen országok korosztályos válogatottjai hogyan teljesítettek 2010-től.

„Kijutunk a vb-re” – jelentette ki Csányi Sándor a Magyar Labdarúgó Szövetség (MLSZ) elnöke a szervezet éves rendes közgyűlésén március 20-án. Azt is hozzátette, hogy ilyet eddig nem mondott, de vállalja érte a felelősséget. Csányi egyre merészebb célokat vállalt fel az utóbbi időben, miközben a magyar foci általános szintje ezt nem indokolja. A 2024-es Európa-bajnokságon például kijelentette, hogy tovább kell jutni a csoportból, és egy győzelem ugyan összejött, de ez a minimális cél sem teljesült.

Az írekkel szembeni 3-2-es novemberi hazai vb-selejtezős vereség után könnyek közt nyilatkozott, annyira megviselte, hogy nem jutottunk el a pótselejtezőig, azon tizenhat nemzet közé, amiknek még volt esélyük a vb-részvételre a már kijutott tizenkettő mellett. Pillanatnyilag azt látjuk, Magyarország nincs Európa 28 legjobb nemzete között, innen szeretnénk a 16 közé jutni, ami garantáltan a 2030-as vb-részvételt jelentené.

A magyar focinak a realitások keresése és az azokon alapuló megfontolt célkitűzés sohasem volt erőssége, a 2014-es vb-álmot még Egervári Sándor mondogatta az elnöknek, aki ugyan kapott egy nyolcast 2013 októberben Hollandiában, 2014-ben már arról beszélt, hogy a vb-n a nyolcaddöntőben is lett volna esélyünk. A 2018-as vb-esélyek már az első hazai meccsen elszálltak, 2022-ben pedig Albániának nem sikerült sem itthon, sem kint gólt lőni, úgy estünk ki, hogy közel sem kerültünk a továbbjutáshoz. Ezúttal az írek ellen valóban volt esély, különösen a kinti meccsen.

A felnőtt válogatottak sikerei nagyon ritkán gyökér nélküliek, a korosztályos válogatottak jó szereplései az előhírnökei egy felnőtt szinten kicsúcsosodó folyamatnak. Csányi még novemberben beszélt arról, hogy a korosztályos válogatottak szereplése miatt elégedetlen, van hiányérzete. Elégedett nem is lehet. A magyar rendszer eleve hungarikum, az akadémiák finanszírozását az állam látja el, és ezért sokáig semmit nem követelt.

Szükségszerűen nem következik az utánpótlás-válogatottak sikerességéből egy jó felnőtt csapat. Ám ha van egy ígéretes korosztály, vagyis három-négy játékos a felnőtteknél is sikeres lesz, akkor megvan a mag/tengely/alap – nevezzük, ahogy szeretnénk –, amire lehet építeni idősebbekkel, fiatalabbakkal. Az is igaz, hogy vannak 18 éves játékosok, akik tehetségük és felkészültségük miatt már nem a korosztályukban szerepelnek, hanem a felnőttek között, ami az U19 csapat eredményességére rányomhatja a bélyegét. Egy ország futballhelyzetéről azonban így is komoly visszajelzést ad a korosztályos csapatok szereplése. Görögország 2004-es Eb-sikere sem a semmiből jött, volt előtte egy jó képességű generáció, Izland vb-részvételét is korosztályos sikerek előzték meg.

Sajnos nem nehéz összeszámolni, hogy 2010, vagyis a jelenlegi MLSZ-elnök hivatalba lépése óta a magyar fiatalok hányszor jutottak el Eb-re. U17-ben egy rendezés mellett további kétszer. U19-ben és U21-ben önerőből egyszer sem, csak a két rendezés garantálta a helyüket a legjobbak közt.

U17-es és U19-es Eb minden évben van, U21-es kétévente, vagyis a részvételi arány lesújtó.

A Leuven sportigazgatója, Csepregi György egy korábbi interjúnkban megadta a választ arra, miért nem tudjuk tartani a lépést. Nem ördöglakat: a belefektetett munka hiányzik, akkor hagyják cserben a gyerekeket, amikor a legnagyobb szükség lenne a segítésükre, 17 éves kor után.

Egyúttal az is gyorsan megállapítható, hogy a felnőtt csapat három Eb-szereplése (2016, 2021, 2024) megsüvegelendő. Tényleg csak zárójelben, de ez alapján is látható, mekkora szerepük volt a honosításoknak, Loïc Nego, Willi Orbán, Callum Styles mekkora erősítést jelentett.

Az U17 tehát önerőből kétszer jutott el az Eb-re, 2017-ben például hatodik lett. Ez Szoboszlai Dominik korosztálya, rajta kívül Schön Szabolcs és Csoboth Kevin jutott el a felnőtt válogatottságig, mindketten peremembereknek tekinthetőek jelenleg. 2019-ben ötödik lett a csapat, ez a korosztály legyőzte a portugálokat, az oroszokat és Izlandot a csoportban, a spanyolokkal szemben büntetőkkel esett ki a negyeddöntőben. A belgákat a vb-kijutásért verték meg. Hárman jutottak el a felnőtt válogatottságig: Németh András, Kata Mihály és Balogh Botond. Balogh volt topligás, Németh a német másodosztályból nem tudott az elsőbe ugrani, most Felcsúton játszik, Kata az MTK-ban.

És akkor most nézzük meg azt a négy országot, amiket a bevezetőben említettünk: Ausztriát, Boszniát, Csehországot és Norvégiát. Nem árulunk el nagy titkot, mindegyik jobban teljesített a korosztályos csapatok összevetésében. Lakosságszámban Csehország és Ausztria hasonló hozzánk, Bosznia 3,1, Norvégia 5,6 milliós.

Ausztria tavaly U20-as vb-döntőt játszott, az elmúlt tizenöt évben tízszer volt ott korosztályos tornán. Az U17-tel négyszer, az U19-cel ötször, az U21-gyel egyszer. Azt, hogy a Salzburgnál milyen munka folyik, leszűrhettük Szoboszlai Dominik fejlődésén, a letámadásbeli extra képességeit, amikért mindig dicsérik, ott szerezte. Az osztrák válogatott korántsem a tulajdonos Red Bull bázisára épül, szerte az országban irigylésre méltó akadémiák vannak, ahonnan folyamatosan kerülnek a gyártósorra olyan játékosok, akik a Bundesligában is megállják a helyüket.

Csehország etalon lehetne előttünk, utolérendő rivális. A bajnoksága erősebb, mint a magyar, nemcsak egy olyan csapata van, ami érdemi eredményt ér el a nemzetközi kupákban. Emellett tizennégyszer szoríthattak a drukkereik a korosztályos tornákon a játékosoknak. Az előző három U21-es Eb-n ott voltak, ami már konkrétan felnőtt futball. Olyan sztárjaik nincsenek, mint egykor Pavel Nedved vagy Milan Baroš, de az kijelenthető, hogy valamit jól csinálnak. Mindezt kisebb anyagi befektetésből érték el, mint a magyar foci a tengődését.

Norvégia hétszer jutott ki az elmúlt 15 évben, 2023-ban az U17-es és az U19-es csapata is ott volt az Eb-n, az U19 az ezt követő két évben is. Nem lehet azt állítani, hogy a mostani kiugrásuknak, a selejtezőben az olaszok legyőzésének ne lett volna kézzelfogható előjele. A Bodø álomszerű BL-szerepléséből a válogatott kis mértékben profitált eddig, de Erling Haaland és Martin Ødegaard világszinten is nagynevű futballisták.

Bosznia helyzete egészen speciális, mert az olaszok elleni győztes vb-pótselejtező kezdőcsapatából többen születtek az ország határain kívül, mint belül. A háború után menekülő családok gyerekeit így külföldi klubok képezték, de a válogatott vezetésével megbízott Sergej Barbarez jól rakta össze őket a legfontosabb időszakra. Három U17-es Eb-re kijutottak (2016, 2017, 2018), ez is eggyel több, mint ami a magyar fiataloknak rendezés nélkül megadatott.

Ezek után összességében elmondható, hogy Csányi Sándor inkább kívánt valami szépet a március 20-i születésnapján a vb-kijutással, mintsem olyasmit, aminek reális alapja lehetne.