Az Európa topklubjait sokkoló norvég csodacsapat, ami mögött egy focimúlt nélküli edző és egy vadászpilóta áll

Az idei Bajnokok Ligája egyértelmű meglepetéscsapata a Bodø/Glimt, ami több neves ellenfél legyőzése után, az olasz bajnokságot vezető Intert oda-vissza verve bejutott a legjobb tizenhat közé. A kis norvég klub már tavaly kivívta Európa csodálatát, ám idén még magasabbra tették a lécet. Nyolc éve még a norvég másodosztályban szerepeltek, most pedig kis túlzással egész Európa azt kutatja, mi a titkuk – pedig edzőjük szerint mindössze a kompromisszummentes építkezés.

Amúgy is nagy napokat él mostanában a norvég sport. A vasárnap zárult téli olimpián ismét elkápráztatták a világot, hiszen új rekordot állítottak fel: 18 aranyérmet nyertek, és 2014 óta folyamatosan az élen zárnak a nemzetek éremtáblázatán. Az 5,7 millió lakosú ország kivételes teljesítményének értékét növeli, hogy vannak sportágak, mint például a bob, a szánkó vagy éppen a short track, amik látványosan nem érdeklik őket, a többiben viszont irigylésre méltó szakmai munkával képezik az elitet. Módszerük alaptétele, hogy 12 éves korig nincs kiválasztás, addig sok sportággal ismerkedhetnek meg a gyerekek. Nincsenek korosztályos bajnokságok, egyedi szellemiségben nevelkednek, nemcsak a legjobbak kapnak érmet vagy kupát, hanem mindenki, aki rajthoz állt. A kommunikáció folyamatos, ahogy a képességek fejlesztése is. A nyári olimpiákon is egyre eredményesebbek, 2016-ban, Rióban például elvitték a férfi páros aranyát a strandröplabdában.

A norvég futballválogatott is most ért a csúcsra, amikor százszázalékos selejtezővel jutott ki a világbajnokságra, az olaszok bánták a menetelésüket, és akár a nyári vb egyik nagy szenzációját okozhatják. A Bodø/Glimt BL-szereplése pedig azt mutatja, hogy nemcsak válogatott szinten versenyképesek.

Érdekesség, hogy a klub sikereiből a válogatott nem táplálkozik, ami jól mutatja, milyen erős az utánpótlásképzés, hogy a világsztárok (Haaland, Ødegaard, Sørloth) mögött mennyire szilárd alapokat kap a második vonal. Kicsit olyan a helyzet, mint mikor a Videoton 1985-ben bejutott az UEFA-kupa döntőjébe, de az akkoriban Európa egyik legjobbjának számító magyar válogatott nem tudta/akarta integrálni a Vidi mezőnyjátékosait.

A kultúraépítő, a focimúlt nélküli edző és a pilótából lett mentáltréner

Az Oslótól 16 órás autóútra található Bodø egykor a halászatból élt, most már inkább mint IT-központot emlegetik. Mivel jócskán túl van a sarkkörön, a Nap decemberben 53 percre kukucskál ki, nyáron viszont gyakorlatig 24 órát az égbolton tölt.

A Bodø/Glimtben rendszerint kilenc norvég kap helyet – a kapuban az orosz Nyikita Haikin áll, a csatársoban a dán Kasper Høgh –, az Inter elleni első gól szerzője, Jens Petter Hauge például saját nevelésű, aki elment a Milanba, majd a Frankfurtba, de nem tudott kiteljesedni egyik külföldi állomáshelyén sem. Szintén a városban született a csapatkapitány, Patrick Berg, a középpálya motorja, akinek már a nagyapja is focista volt, sőt a helyi foci első hőse, mert az ő góljával nyerték meg a kupát 1975-ben. Aztán utána fogadhatták az olasz Napolit, ami ellen 0-3-as összesítéssel köszöntek el a KEK-től.

A tradíciók ellenére az 1916-ban alapított klub kis híján csődbe ment, és a helyiek összefogásával sikerült megmenteni 2010-ben. Jótékonysági koncertet szerveztek, saját készítésű hot dogokat árultak, és a bevételt a klub kasszájába tették. Egy cég szárított tőkehalat adományozott, a hamburgeres pedig úgy segített, hogy nem kért pénzt a klub egy alkalmazottjától, csak az volt a kikötése, hogy az ételre szánt pénzt adja a játékosoknak. Így sikerült kikecmeregni a bajból, eljutottak az élvonalig – de az igazi futballromantika akkor lett teljes, amikor 2017-ben kiestek.

Abban az évben ugyanis három ember érkezett a klubhoz: Kjetil Knutsen, Bjørn Mannsverk és Frode Thomassen. Utóbbinak volt csekély sportmúltja, a Lyn és Stabæk középpályása volt, de nem számított nagy spílernek, harmincszor sem játszott az egyébként sem túl veretes norvég első ligában. Azt viszont tudta, hogyan kell egy klubot üzemeltetni.

„Kultúrát nem lehet venni”

– ez volt az alaptézise. Nyolc év alatt olyan kultúrát épített, ami a legrangosabb sorozat tizenhat legjobb csapata közé vitte őket, ami vélhetően világrekord.

Knutsennek nem volt semmilyen futballmúltja, segédzőként érkezett Bodøbe, sokat tanult, és aztán már vezetőedzőként is megállta a helyét: 2020 és 2024 között három bajnoki címet ünnepelhettek. A 2025-ös bajnoki trófeát elvitte előlük a Viking Stavanger, de ez természetesen nem ingatta meg a helyét a kispadon. „Nem kötök kompromisszumot abban, amiben hiszek” – ez a filozófia jelentette az európai topligás kluboknak a kihívást.

A tündérmese harmadik fontos szereplője Bjørn Mannsverk, egy vadászpilóta. Ő is nyolc éve érkezett a klubhoz, miután felhagyott a repüléssel, előtte Afganisztánban és Líbiában is szolgált. A századában egy kollégája beszélt neki a klubról, Mannsverk pedig megkérdezte, miben tudna segíteni nekik. A kiesésük utáni hónapokban a klub vezetősége rendíthetetlenül állította, hogy a játékosaik elég jók, de a szezon végi mentális összeomlásnak meg kell keresni az okait. Meghívták Mannsverket, akit addig kevésbé érdekelt a futball, de volt kedve együtt dolgozni a játékosokkal. Megdöbbentette, mennyire nem kommunikáltak egymással, így hát ennek megváltoztatása volt az első dolga.

„Bjørn már hat éve mossa az agyunkat”

– mondta az ESPN-nek Ørjan Berg, aki egykor a klubban játszott, most pedig az utánpótlásosztályon dolgozik, nem mellékesen a csapatkapitány, Patrick Berg apja.

Mannsverk két feltételt szabott: a játékosoknak önként kell találkozniuk vele, nem szeretné ráerőltetni magát senkire, és nem lehet ott az ügynökük; ő pedig semmiképp nem akar az ügynökük lenni. Nem kapott fizetést, eleinte inkább hobbinak gondolta, hogy fejlessze a játékosok érzelmi kontrollját, hogy nyomás alatt tudásuk maximumát legyenek képesek adni. Ma már mentáltréner, és döntő érdemei vannak abban, hogy amikor hátrányba került a csapat Dortmundban vagy a Slavia Prahánál, akkor sem roppantak meg, hanem ugyanúgy mentek tovább, és tették azt, amire az edző felkészítette őket.

A nagy menetelés nem előzmény nélküli

A csapat játékának alapja a stabil védekezés egy kis területre besűrített csapattal, hogy ne lehessen könnyen átjátszani őket. Ekkor a 4-4-2-es formációt választják, ha náluk van a labda, akkor átállnak 4-3-3-ra. Nemcsak sokat futnak, de a sprintjeik is kiemelkedőek voltak a BL-ben. A csapat atletikussága átlag feletti, és az a sztereotípia, hogy a labdával nem bánnak ügyesen, és egyébként is csak ívelgetnek, a tudatlanságból ered, és eleve idejétmúlt.

Knutsennek volt olyan szezonja, amikor 30 meccsen 100 gólnál is többet lőttek, és eközben az európai áttörést is végrehajtották. A Roma elleni 2021-es 6-1-es hazai sikerre kapta fel a fejét Európa a Konferencia-liga csoportkörében, de José Mourinho csapata később a negyeddöntőben visszavágott, majd meg is nyerte a sorozatot.

A klubnak ezenkívül is voltak szép eredményei (a Porto vagy a Braga legyőzése, döntetlen az Ajaxszal), a Bajnokok Ligája csoportköre azonban nem jött össze, mert a Legia, a Dinamo Zagreb és a Crvena zvezda az útját állta.

Ezután viszont jött egy bravúrsorozat a 2024-es Európa-ligában, amikor a Twentét, az Olympiacost és a Laziót is búcsúztatták. Ezt tetézte a 2025. nyári siker a Bajnokok Ligája rájátszásában, amikor a Sturm Grazot 5-0-lal elgázolták az első meccsen, ezzel a továbbjutás lefutottá vált, és megindult a menetelés.

A csapatot a tavalyi extra teljesítmény után egyben tartották, a koncepción nem változtattak. Csupán hatmillió eurót költöttek játékosokra, egyik vásárlás sem hozott nagy eredményt, valójában a tavalyi csapat játszik. Az idei menetelés épp ettől még inkább meggyőző.

A Manchester City 3-1-es hazai legyőzését sok mindenre lehetett fogni január 20-án: műfű, hideg, Josep Guardiola kicserélte a komplett vendégcsapatot. Az Atlético elleni egy héttel későbbi idegenbeli siker viszont már azt mutatta, hogy olyan kvalitású és sebességű csapat jött Norvégiából, ami mindenkire veszélyes, rendes füvön és normál hőmérsékleten is magas színvonalú játékra képesek. Ráadásul a madridiak 1-0-ra vezettek az első félidő elején, így a norvégok a kedvenc harcmodorukkal, a terület átadásával és a kontrákkal vajmi keveset érhettek volna el, de rúgtak egyet, majd még egyet. A győzelemért kapott három ponttal a 23., továbbjutó helyre jöttek előre a rangsorban.

Aztán jött a nagy szenzáció: a kilencedik helyen továbbjutott Intert otthon és idegenben is verték a rájátszásban. Az olaszok pechesek voltak mindkét meccsen, voltak kapufáik, de az 5-2-es végeredményt nem lehet a balszerencsére fogni. Ráadásul a zord időjárás miatt a norvég bajnokság ilyenkor szünetel, majd csak március közepén kezdődik újra a szezon, de ez a csapat formáján nem látszik meg, nem számít, hogy nincsenek bajnoki ritmusban.

Voltak a múltban olyan csapatok, amik a nemzeti jellegüket megőrizve értek el sikert a Bajnokok Ligájában, illetve elődjében, a BEK-ben. 1967-ben a Celtic tizenegy skóttal nyert, és a kelet-európaiak közül a Steaua (1986), a Crvena zvezda (1991) vagy a Dinamo Kijev (1999) is a helyi játékosaival alkotott maradandót, az ukránokat a négy között állította meg a Bayern.

De hogy egy ilyen kisváros, ilyen sorsolással, topligás csapatok legyőzősével idáig jusson, arra nem volt példa, és nem is valószínű, hogy egyhamar lesz. „Ha mi megcsináltuk, bárki képes lehet rá. Nem volt célunk a továbbjutás, a célunk a folyamatos fejlesztés, hogy napról napra jobbak, egységesebbek legyünk. Csak ezt tudtam mondani eddig is, és ez után sem lesz másként” – értékelt Knutsen az Inter legyőzése utána a milánói San Siro stadiumban.

Egyelőre még nem tudjuk, ki lesz a norvég bajnok ellenfele a Bajnokok Ligája nyolcaddöntőjében, de abban, hogy az egész város ott akar lenni a Sporting vagy a Manchester City ellen, biztosak lehetünk. Egy éve, amikor a Tottenhammel szemben az Európa-liga elődöntőjébe jutottak, 40 ezer jegyigénylés érkezett – a 45 ezres városnak 10 ezres stadionja sincs, minden negyedik ember csalódott lehetett.