„Biztatásul ötös alá” – értékelte a szakmai igazgató az Eb-bronzérmes női kéziválogatottat

A női kézilabda-válogatott az olimpiai ezüstérmes és világbajnoki címvédő Franciaország elől vitte el az Európa-bajnoki bronzérmet vasárnap délután. A bécsi mérkőzés fordulatos csatát hozott, 22–21-re még az esélyesebb franciák vezettek, de Klujber Katrin egészen kivételes passzából Győri-Lukács Viktória belőtte a 25–24-es győzelmet érő találatot. A siker értékét növelte, hogy a 13 védésig jutó Szemerey Zsófi sérülten, fájdalmak közt állt a kapuban, többen pedig betegen vállalták a játékot.

A szövetség szakmai igazgatója, Juhász István azzal kezdte az értékelését a Telexnek, hogy az elmúlt években sokan kérték számon a szövetségen (MKSZ) is, hogy az utánpótlás-világversenyeken elért kimagasló sikerek után a felnőtt válogatottnál miért maradoznak el a jó eredmények. Juhász négy tényezőben látja, hogy most eljutott a csapat a dobogóra.

„Az első a közös szakmai és koherens gondolkodás a klubok és a szövetség közt. A második az erőnléti fejlődés, a harmadik Golovin Vlagyimir és a csapat összeérése, a negyedik pedig a magyar bajnokság ereje.”

Részletesebben is kifejtette, mire gondolt. A szövetség készített egy kimutatást, hogy 1996 és 2021 között a junioroknál sikeres nők mikor jelentek meg a felnőtt válogatottban nagy tornán (Eb, vb, olimpia). Átlagosan három évet kellett várniuk a játékosoknak. Volt, aki azonnal berobbant a felnőttekhez, de volt, akinek hat vagy annál több évre volt szüksége, hogy ott lehessen a felnőtt mezőnyben egy rangos eseményen.

„Szuvorov orosz tábornokot tudnám csak idézni: a gyorsaság szükséges, a sietség káros. El kell fogadni, hogy nem mindegyik játékos személyisége alkalmas az azonnali szintugrásra. És akkor az erőltetés kifejezetten hátráltató lehet. Negatív példákat hadd ne soroljak most. Az általunk indított tehetséggondozási programok ezért is fontosak, és nem véletlenül monitorozzuk nagyon sok paraméterben, hogy egy játékossal a klubjában mi történik, hiszen a szezon java részét ott tölti, a válogatott csak néhány hét. A klub és a szövetség közti koherencia elengedhetetlen” – nyomatékosította.

Egy 2023. októberi szakmai konferencián mondta el Szűcs Martin erőnléti edző, hogy mindössze egy játékos van, aki a felméréseik alapján a legszűkebb nemzetközi élmezőnyhöz sorolható. Ezen a téren üdvözítő változás állt be, mert Juhász szerint már hat–nyolc játékosnak olyanok a teszteredményei – ugrás, sebesség, irányváltás –, amik megfelelőek a legmagasabb szintre, de mindenki más is jelentősen fejlődött.

„Dinamikusabbak lettek, ami jól jött a franciák elleni bronzmeccsen is. Biztosan lesznek még nehéz perceik ebben az olimpiai ciklusban, de most már vissza tudnak nyúlni felnőtt szinten egy olyan sikerhez, amire korábban nem volt példa. Ez egy olyan tapasztalat, ami előre fogja vinni őket. Eddig csak abból tudtak táplálkozni, ami junior szinten történt velük, ezen most már túlléphetnek, és ez egy fontos mérföldkő.”

Juhász kiugrónak nevezte a mostani eredményt, különösen, ha a két évvel ezelőtti Eb-tizedik és a tavalyi vb-tizedik pozíciót vesszük, mégis valahol vártak arra, hogy egyszer megindulnak felfelé, mert a tesztek is efelé mutattak. Arra azonban nem lehetett garancia, hogy ez most történik meg, és hogy ez mindjárt egy éremben is megmutatkozik.

Golovin Vlagyimir kapitány az utánpótlásból szinte mindegyik játékost ismeri, és bátran nyúlt a döntőben a 19 éves Csíkos Lucához, az elődöntőben Tóth Nikolettet is becserélte. Ez volt az ötödik nagy tornája a csapattal, mostanra alakultak ki azok az automatizmusok egymás közt, amikor mozdulatokból, félszavakból is megértik egymást, megvannak a figurák, ismerősek a mozgások. Juhász külön kiemelte, hogy a – kevésbé látványos – védekezésben Papp Nikolett és Füzi-Tóvízi Petra rengeteget lépett előre. Már elképzelhetetlen az, ami egy éve a vb-n, hogy Montenegró 17–9-re megnyeri a második félidőt, miközben a legjobbjuk, Jaukovics sérült.

„A negyedik pontban az erős magyar bajnokságot említettem. Noha a román ligából jöttek a legnagyobb számban az élcsapatok játékosai az Eb-re, a magyar bajnokság a franciával együtt a második–harmadik helyen áll. Meggyőződésem, hogy minőségi bajnokság nélkül nincs sikeres válogatott. Lehet vitatkozni azon, mennyi a külföldi, a norvégok szövetségi kapitánya is véleményt alkotott ez ügyben, bár a tiszteletre méltó és tekintélyes eredményei mellett vegyük figyelembe, hogy klubnál eddig nem dolgozott, és a magyar sportgazdasági viszonyokkal sem biztos, hogy tisztában van. Mivel Budapest a négyes döntő résztvevője, természetes folyamat, hogy a két nagy klub oda vágyik, és mindent megmozgat ezért, hiszen a szurkolóit szeretné kiszolgálni. Jó lenne, ha mint régen, csak egy-két klasszis légiós szerepelne, de a világ megváltozott.

Örök polémia indulhat, hogy Klujber gólkirálynő, egyben bronzérmes lehetne-e anélkül most, ha nincs versenyhelyzetben a Fradiban. Egy erős magyar bajnokság a sportdiplomáciára is jótékony hatással van.”

Juhász nem szomorkodott azon, hogy eredetileg az Eb utolsó meccseit Budapesten rendezték volna, mert el kell fogadni, hogy 2022 nyarán ilyen, részben lemondó döntés született. És mivel 2027-ben a világbajnokság Magyarországon lesz, ami késik, nem múlik, játszhat ez a csapat húszezer ember előtt az MVM Dome-ban.

Végezetül egy érdemjegyet kértünk a szakembertől a csapat teljesítményére. Egytől ötig osztályozhatott, mint az iskolában.

„Nem könnyű egész jegyet adni, mert szívem szerint a 4,5 felel meg a látottaknak, a több mint kéthetes produktumnak. De biztatásként mintha szoktak volna ötös alát adni a tanárok. Így most az én szívem is meglágyulhat, mert azért nagy élmény is volt ez az utazás a lányokkal. És bízom abban, hogy ez csak a kezdet, és nagy örömmel adok ötöst egy év múlva a vb után, de négy év múlva a Los Angeles-i olimpia után is.”