Tizenkét éve várt győzelem, a franciákat verve Eb-bronzérmes a női kézilabda-válogatott

Tizenkét év után játszott ismét éremért a magyar női kézilabda-válogatott, és az a Franciaország volt az ellenfél, amelyik kedden még Debrecenben legyőzte a csapatot az utolsó csoportmeccsen, most azonban Bécsben sikerült a visszavágás. Fontos győzelem volt több ezer lelkes magyar drukker előtt, de haladjunk sorjában, hogy született meg.

A találkozó előtt átadták az európai szövetség (EHF) elismeréseit. Simon Petra volt a legjobb 20 év alatti játékos az előző évben, a torna álomcsapatába bekerült Klujber Katrin és Győri-Lukács Viktória is.

Szemerey Zsófi a kisebb sérülése és az elődöntő kihagyása után visszatérhetett – a csapatkapitány, Böde-Bíró Blanka maradt ki –, és jól is kezdett a kapuban. Öt perc után 2–2 volt az állás, Kuczora Csenge tíz méterről lőtte ki a bal felsőt, Klujber Katrin visszahúzott lövésével is tehetetlen volt Glauser.

A tizedik perc végére 5–3 lett oda – Nze Minko kétszer vitte végig zavartalanul a labdát a középkezdés után –, a magyar helyzetek megvoltak, de vagy a kapufa, vagy Glauser hárított a szélsők lövéseinél. A 11. percben Golovin Vlagyimir időt kért.

Klujber pontos hetese után Szöllősi-Schatzl Nadine bevágta kétszer egymás után a szélről, ezzel újra nálunk volt az előny, Flippes azonban megtalálta a rést a falon, és Szemerey felett a kapuba ejtett, így az első negyedóra végére döntetlen lett. (6–6)

A következő öt percben a kapusok percei jöttek, a francia szélsők már kifejezetten tartottak Szemereytől, aki olvasta a gondolataikat. Lukács, majd Kuczora 100 km/h-val süvítő bombája a kapufáról most bement, aztán az átlövő következő kísérlete úgy pattant meg a blokkon, hogy beszédült a kapuba. A 22. percben 9–7 volt ide. A francia kapitány, az ezen a tornán bemutatkozó Sebastien Gardillou időt kért, de a támadásukat elhamarkodták.

Vámos a túloldalon kiharcolt egy kiállítást, Lukács a szélről könyörtelen volt. A háromgólos vezetés egyre olvadt el a szünetre, de pozitívum volt, hogy Csíkos Luca bátran és eredményesen állt be Kuczora helyére – a duplája nagyon jókor jött –, 13–12-re vezetett Magyarország. Kedden egyébként 13–13 volt a szünetben, de akkor elsősorban loholtunk a franciák után, míg most többször is vezettünk hárommal. Védekezésben nagy munkát rakott bele a csapat a beálló kikapcsolásába.

A francia Metz kapusa, Szemerey nyolc védéssel zárta a félidőt, 19-szer próbálkoztak a franciák.

A térfélcsere után Kuczora álompasszát Lukács a szélről a felsőbe helyezte, Nze Minko rögtön válaszolt rá, de Klujber is tudta, mit kell csinálnia. Jó védekezés után Kuczora jobb alsóba bombázott, erre Zaadi felelt. (16–14)

A 41. percben egyenlítettek ki a franciák, Kanor az utolsó passzból átlőtte az előtte tornyosuló hármas sáncot, de Klujber értékesítette a hetesét. Grandveau szerencsés gólja után ismét Klujber volt eredményes, majd Foppa válaszolt erre, ami azt jelentette, hogy az utolsó negyedóra 18–18-cal kezdődött. Klujber belőtte a következő hetesét – ez volt a hetedik találata –, Szemerey pedig kivédte Zaadiét. Újra kettő volt ide.

Az utolsó tíz perc egyenlővel indult, Granier a szélről most megtalálta, hogy laposan több esélye lesz a magyar kapussal szemben. 21–21 után haladjunk támadásonként, mi történt az izgalmas végjátékban.

• Zaadi kilőtte a felsőt – újra vezetnek, de nem sokáig –, Vámost lebirkózták, a kiállítás után Klujber hetese most hibátlan.
• Szemerey megfogta a szélső lövését, Simon Petra betörésből 23–22-re módosította az állást
• Szemerey lekapta Nze Minko próbálkozását, Vámos passza nem jó.
• Bordás Rékát kiállították, Granier a szélről ismét az alsóba lőtt. (23–23)
• Klujber ritka fontos helyzetben blokkolt, amikor üres volt a kapu. Szemereynek a másik szélről nem tudtak gólt lőni. Simont csak hetes árán tudták megfékezni, Klujber nem hibázott. Ez volt a kilencedik gólja.
• Valentini a szélről belőtte, Lukács is. (25–24) Klujber háttal állt neki, mégis ki tudott fordítani neki egy veszni látszó labdát. Egy perc sem volt hátra. A franciák időt kértek. Flippes nem jutott el lövésig, feldöntött két védőt, miénk a labda. Golovin időt kért. A folytatásban már nem történt semmi, és kezdődhetett az ünneplés.