Szoboszlai kulcsfigura lehet Slot Liverpooljában, egyelőre lubickol az új szerepben

Ugyan a leigazolásakor még nem tudhattuk, de végül is az ikonikus Jürgen Klopp-éra búcsúszezonjában kulcsszerep hárult Szoboszlai Dominikra. Az idényt afféle új Jordan Hendersonként, sőt egyesek szerint már Steven Gerrard-szinten kezdő magyar sztár alapvetően a Klopp-, majd a Pep Lijnders-futballt meghatározó gegenpressing és intenzitás terén teljesített remekül, főleg a szezon első felében, erről írtunk január végi Szoboszlai- és Liverpool-elemzésünkben:

„Mert természetesen bár mindenki mindenért felel, Klopp gondolatvilágának alfája és omegája az intenzitáson alapuló, átmenetekben mindenkinél jobb heavy metal futball.

Ha a középpályáskontroll és -kreativitás mintája Trent Alexander Arnold, akkor a káosz ura, jó barátja nem más, mint Szoboszlai Dominik.

Cikkünk elején is említettük, és az Athletic belinkelt ábráján is láthatjuk, hogy mekkora mértékben alapul minden a direkt támadásokon a Liverpoolnál. Ahogy még júliusban vizsgáltuk a transzfert, sokadik Bundesliga-igazolásként Szoboszlai Dominik a nem labdás játékszakaszban végzett munkája a non plusz ultra Klopp számára, elsősorban ezért igazolta le. Miközben talán joggal volt arról szó, hogy a szenzációs első három hónap után kicsit amerikai sportosan szólva nekiment a rookie wallnak, vagyis meglátszott rajta a ligaújoncok elfáradása néhány hónap magasabb intenzitású teljesítmény után, ebben azért mentálisan és fizikailag hatalmas szerepet játszhatott a válogatottbeli emberfeletti teljesítménye, főleg ősszel.”

Április végére a Liverpool egyértelműen elfáradt és el is fogyott: a kerettervezés, sérülések, a taktika (labdás fázis) és a helyzetkihasználás (Darwin Núñez) – mind-mind kívánnivalót hagyott maga után, amit az Atalanta elleni, Európa-liga-nyolcaddöntős kiesés remekül mutatott. Szoboszlai a sérülése után messze nem tudott úgy teljesíteni, mint novemberig, és – blaszfémia terhe mellett megjegyezve – mintha talán mindenkinek kicsit sok lett volna a Klopp-búcsúparti.

Slotball: a klasszikus holland 4-3-3 helyett négyemberes középpálya

„Csak” ezt a Kloppot kellett követnie Arne Slotnak, aki kétszáznál is több Eredivisie-meccs után – magyar szempontból a NAC Bredánál Babos Gáborral, Fehér Csabával és Pető Tamással eltöltött közös évek lehetnek érdekesek – edzői karrierjét 2013-ban kezdte a nevelőklubjánál, a PEC Zwollénél, az U14-es csapatban. Egy év után azonban máris saját vezetőedzői ambíciókat mutatott és továbbállt, előbb asszisztensedzőnek a Cambuurba, majd 2016 októberében Rob Maas (ő Peter Bosz híres jobbkeze) kirúgása után Slot és Sipke Hulshoff átvették az akkor másodosztályú csapat irányítását.

„Egy idegenbeli mérkőzésen jobbhátvédet játszottam, és a dolgok nem mentek olyan jól az építkezés szempontjából. Egyszer Arne azt mondta: »Csak sétálj fel a középpályára, aztán majd meglátjuk, mit fog csinálni az ellenfél.« Ez a nagyon apró kiigazítás sokat változtatott, és képesek voltunk futballozni”- mondja egy korábbi Cambuur-játékos.

Ezután Alkmaarban lett az ottani vezetőedző John van den Brom másodedzője. Van de Brom egyébként több mint kétszáz meccsen át vezette az AZ-et, miután a Juhász Roland féle Anderlechttel bajnokságot (2012 júliusában a bajnoki döntő volt az első meccse) és két szuperkupát is nyert, így két év alatt bőven volt mit tanulnia az akkor 39 éves Slotnak, többet között padtársával, a most a Fradit irányító Pascal Jansennel együtt. Egy egész komoly kis önképzőkör alakult ki az akkor a liverpooli másodedző szerepet Nijmegenben vezetőedző posztra cserélő Pep Lijndersszel, külön adatbázissal és ötletekkel, Pep Guardiolától Marcelo Bielsán át Jürgen Klopp futballjáig:

„Számomra az volt a jó, hogy mindig támadó módon gondolkodott, Arne fókusza az volt, hogyan tudjuk a játékosok számára világossá tenni, hogyan akarunk játszani? Mindig különböző ötleteket kerestünk”- mondja már Van den Brom az Athleticnek.

Az innentől azért már jobban ismert sikersztori időrendje gyors áttekintésben: 2019-ben átvette az AZ irányítását, és az első idényben máris az Európa-liga csoportkörében bizonyíthattak, ott az Ole Gunnar Solksjaer vezette Manchester United négy góllal megverte őket, így lettek csoportmásodikok. 2020 februárjában aztán a LASK jelentette a végállomást az El-ben. Odahaza közben olyan, Slot által tulajdonképpen „felhozott” játékosok segítségével, mint a most már Juventus- vagy Milan-sztár Teun Koopmeiners és Tijjani Reijnders, néhány héttel később megverték és ezzel pontszámban beérték az Ajaxot, ám a Covid miatt végül hivatalosan nem hirdettek bajnokot.

Ez tulajdonképpen meg is határozta a következő idényét, hiszen a Dinamo Kijev elleni egymeccses Bajnokok Ligája-selejtező kiesés és a hetedik hely a bajnokságban talán inkább annak is volt betudható, hogy Slot nem is annyira titokban a Feyenoorddal tárgyalt. Az AZ-nél Pascal Jansen váltotta, míg Slotra nem kisebb feladat, mint az évek óta szenvedő Feyenoord újjáépítése várt.

Ezt, mint ismeretes zseniálisan oldotta meg: húsz év után először érte meg az európai tavaszt a nagy múltú rotterdami csapat az első Slot-idényben, és egyből a Konferencia-liga-döntőig menetelt. José Mourinho Romája ott is, majd a következő évben az Európa-liga negyeddöntőjében is legyőzte őket. A legutóbbi, 2023-24-es kiírásban is összefutott a Feyenoord és a Roma, utóbbit akkor már Daniele De Rossi vezette, ekkor is az olaszok nyertek, de csak büntetőkkel, ráadásul úgy, hogy Slot csapatából mindössze egy játékos maradt a két évvel azelőtti tiranai döntőhöz képest. A bajnokságban pedig egy teljesen újjáépített csapattal 2017 óta először lett bajnok a Feyenoord 2023-ban, míg 2023-24-ben egy kupagyőzelmet hozott össze Slot. Ha csak a tízmillió feletti játékoseladásokat nézzük, akkor 3 év alatt közel 135 milliónyi játékost tudtak eladni Orkun Kökçütől Mats Wiefferen át Lutsharel Geertruidáig – ebből hiányzik a Newcastle-játékos Yankuba Minteh, aki kicsivel több mint félszezonnyi rotterdami játékperc miatt egyből 35 millióért ment a Brightonba.

Látványos, élvezetes stílus, hatalmas eredmények, nagy kupabravúrok, bajnoki cím és elképesztő játékoskinevelés-fejlesztésből keletkező üzleti nyereség, vagyis egy szó mint száz, nem nagyon volt Slotnál kapósabb és ideálisabb jelölt a piacon a Liverpool számára.

Miben más Slot, mint Jürgen Klopp?

Nagyvonalakban úgy lehetne összefoglalni, hogy míg a játék labda elleni részében kevés az eltérés, és Klopp abszolút inspirációt jelent Slot számára (feltétel nélküli magas intenzitású presszing és a helyzeteket generáló visszatámadás, azaz a Gegenpressing), Slot azért gyakrabban kerül a csapataival közepes blokkba, a jelentős eltérés a labdás fázisban található.

Az Analytics FC fenti, stílusjegyeket mérő adatai megmutatják Arne Slot futballját a Feyenoordnál: jól látható a mélységi labdabiztosság rövid passzokkal, közepes mennyiségű átmenetekkel, inkább az erősebb csapatok ellen. A beadások itt inkább a cutback (visszatett labdák) opciókban merülnek ki, de Rotterdamban gyakran alkalmazta őket Slot. A szélek úgymint a mély védékezés kisebb fókuszt kapnak, előbbiről a kiváló holland futballszakértő Marc Lamberts így vélekedik:

„A támadás szempontjából van néhány kulcsfontosságú alapelve Arne Slotnak a két szezont nézve. Az egyik első dolog, hogy mindkét oldalt egy-egy játékossal akarja lefedni. Sok edző szeret számbeli fölényt kialakítani a széleken, de Slot nem ezt akarja, és talán ez ellenkezik a hagyományos holland futballiskolával. Azzal érvel, hogy nagyon kicsi az esélye annak, hogy egy keresztlabdát gólra váltsanak, ezért egy játékossal akarja korlátozni a szélen.”

A legmarkánsabb különbség azonban a labdabirtoklásban mutatkozik.

„Kloppnak a futballról vallott nézeteiből kifolyólag mindig is kihívás domináns klubokat edzenie. Hiszen ő a visszarendeződés helyett a visszatámadás pápája, aki labdabirtoklásban a direkt, vertikális, dinamikus játékot játssza lassan két évtizede hatalmas sikerrel, megváltoztatva az egyetemes futballt. Miután a Szalah–Firmino–Mané trió letámadása csúcsra vitte őket, a világ öt-hat legjobb csapata közé tartozó Liverpool ellen egyre többen álltak be mélyebben, ami ellen labdával Thiago Alcântara egyetlen zseniális idénye segített” – olvasható korábbi elemzésünkben.

Klopp zsenialitásának egyik jelentős aspektusa, hogy míg a pozíciós játékstílusáról ismert Pep Guardiola és Mikel Arteta képesek meccseket kontroll alatt tartani akár labdabirtoklással, vagy akár utóbbi években mondjuk pont Klopptól eltanult módszerekkel mesteri szintre fejlesztett labda elleni munkával, addig a Liverpool nem. Arra a kérdésre, hogy egy újratervezett középpályával a tempó és ezáltal a variancia növelése – emlékezzünk csak a tavalyi fordításokra – meddig lehetett elég, az ilyen zseniális játékosminőség, edzői tudás és fanatizmus mellett mindig is a nagyon sokáig volt a válasz. Egészen talán március középéig, majd az Atalanta, illetve Manchester United elleni duplameccsekig és az Everton, majd Palace elleni vereségig, ahol hol a helyzetkihasználás, hol az ötletek fogytak el.

„37, 38, 42 – ezek nem lottószámok, hanem a Liverpool beadáskísérletei az Everton, a Sheffield United és a Crystal Palace elleni meccsen. Talán több puszta véletlennél, hogy a szezon három legmagasabb mutatóját ezeken a többnyire mély blokkban bunkerező ellenfelek ellen hozták össze, egyfajta ötlettelenséget mutatva” – írtuk akkor.

Noha a másodedző Lijnders hatására, illetve korábban Thiagóval Klopp is fejlődött az irányításban, és van is hasonlóság, Arne Slot azért jóval több időt és nagyobb hangsúlyt fektet erre. A hasonlóság tetten érhető például a liverpooli beforgatott, kvázi irányító középpályás, jobbhátvéd Trent Alexander-Arnold és Slot korábbi feyenoordi játékosa, a közben már az RB Leipzighez igazolt Lutsharel Geertruida között.

De alapvetően több a hasonlóság a Roberto de Zerbi által a Premier League-be is nagy sikerrel importált futballkoncepcióval. Ennek a legfontosabb eleme a türelmes, az ellenfél presszingjét kicsalogató, végtelenül provokatív építkezés, ami tulajdonképpen egyfajta előre legyártott átmenetekbe torkollik. Ennek az ellenfélfárasztásnak kissé leegyszerűsítve annyi a célja, hogy elérjen egy 4 a 4 elleni szituációt, lendületből, labdával és lehetőleg minél nagyobb területen. Slotnál is jól megfigyelhető, ahogy ezt a többnyire emberező Ipswich ellen a Mohamed Szalah, Szoboszlai Dominik, Diogo Jota, Luis Díaz négyessel igyekezett megcsinálni.

Szoboszlai új szerepe Arne Slotnál: nem Henderson/Gerrard, hanem tízes vagy negyedik támadó

Slot nem annyira dogmatikusan és mindenáron akarja kipasszolni az ellenfelet, mint De Zerbi (egyébként ez egy, az idei szezonban megfigyelhető trend, lásd mondjuk De Zerbi korábbi csapatát, a Brightont már Fabian Hürzelerrel), hanem teljes joggal gondolja úgy, hogy kombinatív, folyamatos helycserékkel és dinamikus váltásokkal operáló első négyese bármelyik védőnégyes ellen favorit.

Szoboszlai ebben a szisztémában – főleg az Ipswich elleni első félidőben volt látványos ez – rengeteg visszamozgást (kihúzva a belső védőt, néha a hatost, ha hátul plusz egyben volt az Ipswich) és akár légi párharcot vállalt fel.

Bár a nyitómeccs első félidejében aktivitása miatt ki lehetett emelni az Ipswich védekezése ellen szenvedő Liverpoolból Szoboszlait, igazából ahogy a Liverpool, úgy a magyar középpályás is inkább a második félidőben tudott kiteljesedni:

„Nagyot változtattunk a félidőben, mert teljesen másképp jöttünk ki, mint ahogyan az első félidőben. Elismerés jár az Ipswichnek is, mert szerintem agresszívak voltak, nem féltek, egy az egy ellen játszottak az egész pályán, hogy levédekezzenek bennünket. Persze nagyban a párharcok megnyerése és a második labdák megszerzése számít. Szerintem többet nyertek, mint mi, és ezért volt abszolút kiegyenlített a játék az első félidőben. A második félidőben több párharcot nyertünk, több második labdát nyertünk, és több labdát játszottunk hátra, mert ha a másik csapat vállalja a kockázatot, hogy egy az egy ellen játszik, és olyan játékosok vannak nálad, mint Luis Díaz, Mohamed Szalah és Diogo Jota, akkor használd őket, játszd hátra a labdákat. Ezt a második félidőben jobban csináltuk, és onnantól kezdve megnyíltak a rések, és láthattad, hogy milyen jól és jól tudunk labdabirtoklásban játszani” – értékelt Slot első liverpooli bajnoki meccse után.

A türelmes, ámde veszélyes labdabirtoklást jól mutatta Ryan Gravenberch elszakadása Omari Hutchinsontól, majd Trent Alexander-Arnold pillanatnyi kiszabadulása. Miután Alexander-Arnold embere beváltott az üresen maradt Gravenberchre (Szoboszlai előbb az embere kicsalogatásával, utána terület nyitásával segít), Szalah lekészítése után a liverpooli játékmester-jobbhátvéd előtt megnyílt a lehetőség.

Szoboszlai remekül húzta ki a bal belső védő Jacob Greavest, így felbontva a lescsapdát, amivel a Leif Davis (ő volt az Ipswich kulcsjátékosa mindkét feljutást érő idényben előbb 14, majd 18 gólpasszal, viszont nem kifejezetten jól védekező szélsőhátvéd) ellen remeklő Szalah élni tudott, és Jotát hozta kihagyhatatlan helyzetbe.

Ugyancsak kiválóan igazolta Slot szavait a hatvanadik perctől elfáradó Ipswich elleni átmenetfesztivál, amiből Szoboszlai is szépen kivette a részét. A 63. percben még remek érkezésére nem kapott labdát, majd egy Virgil van Dijk-keresztlabda után ismét Szalah egy-egyezhetett Davis ellen. Az Ipswich (és Ed Sheeran, bár ő a félidőben elsietett az esti szerbiai koncertjére) balszerencséréjére megint nem Davis jött ki jól az egyiptomi szupersztár elleni párharcból: Szalah szépen megvárta a második hullámos Szoboszlai-érkezést, majd tulajdonképpen gólpasszt kapott a magyartól.

Hasonló átmeneti gólt láthattunk a hétvégén a Manchester United ellen, amikor is a Liverpool sokszor átengedte a kezdeményezést Erik ten Hag csapatának, hiszen az ellenfél többnyire csak André Onana hosszú indításaiban, Diogo Dalot beforgásaiban, vagy egy gyorsabb Bruno Fernandes–Marcus Rashford-átjátszásban bízott.

Slot meccsterve főleg a középen játszó Caserimóra kihegyezett és félterületes presszingcsapdákkal operált, és a támadó átmenetekre tette a hangsúlyt. Nagyjából Jota és Szoboszlai indította a nyomást, Alexis Mac Allister vagy Gravenberch szerezte a labdát és indította az átmenetet, amit Szalah (7 lövéselőkészítés és 2 gólpassz) végeztetett be Luis Díazzal.

Na és persze megjött hivatalosan az első Szoboszlai-gólpassz, ismét egy kemény, de szabályos centrális labdaszerzéssel (most nem Casemirót, hanem a par excellence nyomástűrő Kobbie Mainoot lökték fel), és egy mintaszerűen lejátszott négy a kettővel – Szalah gólja pedig minden felmerülő kérdést eldöntött. (A Liverpool harmadik gólja 1:15 után a videóban.)

Említhetjük még Andrew Robertson helyzetét a Brentford elleni meccs második félidejéből, a Jota ollózása után jött lehetőség egyébként szintén egy Szoboszlai-átmenettel indult. Azon a meccsen is nagyon látszott az Alexander-Arnold, Szoboszlai, Szalah hármas kiváló játékkapcsolata, ami a tavalyi szezonban a sérülések és kevésbé megkomponált labdás játék miatt nem tudott a csúcsra érni. Ide érkezett az átigazolási időszak végén egyébként Federio Chiesa is, amolyan Szalah-helyettesnek, de persze őt a másik szélen Luis Díaz helyett is lehet játszatni, amennyiben visszaesnek az 1,2 és 1,03 gól/kilencven perces teljesítményből, és persze a BL-indulással brutálisan besűrűsödő versenynaptár miatt.

A vonalak között és a számok szerint

A másik szerepkör, amiben Szoboszlait kicsit másképpen küldi pályára Slot Klopphoz képest, az a felállt védelem ellen a vonalak között a labdát felvevő, lövéselőkészítő vagy beinduló támadó tízes.

Azzal, hogy Robertsont a labdás fázisban harmadik belső védőként játszatják, illetve egy negyedik középpályás is fellép (ez többnyire Alexander-Arnold vagy a bejövő szélső), Slot egy három-rombusz-hármat, vagy a 3-2-2-3 box középpályát játszatja.

Ahogy látható, ebben rengeteg a rugalmasság – a négy középpályán játszó személye tetszőleges, a pozíciók betöltöttsége a lényeg –, ám feltűnő, hogy Szoboszlai gyakorta a kapuhoz legközelebbi pozíciót veszi fel, szemben a tavalyi hatos vagy nyolcas, sokszor a biztosításra koncentráló poszthoz képest. Ennek tudható be, hogy a meccsenkénti 2 lefülelés és szerelés most 1,67-ra módosult.

Ezekből még egyelőre inkább lövéselőkészítések, mint gólok és gólpasszok jönnek, de ennek inkább a gyakoriság és a Liverpool stílusváltása, valamint a meccsképek (kétszer is korai vezetés a Brentford és a MU ellen) az okai. Számszerű okokat is találtunk: Szoboszlai összességében kevesebbszer ér labdába (most 62, tavaly 77, a lipcsei szezonokban 70), és jóval kevesebbet kell azt előrevinnie (33 vs. 44). Mégis a hatékonyságát mutatja, hogy a 90 percre vetített lövéselőkészítésekben (4,33) nem sokkal marad el a tavalyitól (4,9, a Lipcsében 5,5 és 4,62 volt ugyanez). Teszi ezt úgy, hogy sokkal kevesebb a rögzített labda utáni előkészítése, és karrierje eddig legjobbját hozza a nyílt játékhelyzetes lövéselőkészítésekben a meccsenkénti néggyel.

Attól is klasszis játékos Szoboszlai, hogy a tavalyi évben megcsillogtatott (védő-) skilljeit egy támadóbb szerepkörben is hozza. Jó példa erre a Brentford elleni meccsen két visszafutás Yoane Wissával szemben a hetedik perc elején vagy a 11. percben, ahol megmutatta, miért ő közel 37 km/h-s csúcssebességgel a Premier League egyik leggyorsabbja.

Szintén minden idei meccsen megfigyelhető, ahogy Szoboszlai sokszor a legmagasabban letámadó liverpooli, és többszöri és több embert is egyszerre nyomás alá helyező képessége és dinamikája továbbra is komoly fegyver.

A Liverpool pedig egyelőre hibátlanul rajtolt Arne Slottal – különösen imponáló a pragmatikus felfogása és a Klopp-féle futballhoz képest már-már szokatlan kapott gól nélküli meccsek. Noha egyelőre Luis Díaz és Mohamed Szalah repítik a klubot, Szoboszlai Dominik egy amolyan negyedik támadóként óriási erőssége ennek a csapatnak. Nemcsak, hogy eddig minden meccset végigjátszott (tavaly ugye 61%-át kapta a lejátszható perceknek), de a támadó átmenetekben jelentős szerepe van, kiválóan érkezik a kapu elé és ad gólpasszokat. Emellett a felállt védelem ellen nemcsak labdafelvevő és továbbadó, de jobban a védelem mögé beinduló szerepe is van, míg amikor kell, továbbra is hozza a világszínvonalú letámadást és a védekezésbeli átmenetben nyújtott teljesítményét tavalyról. A közeljövőben Szoboszlait a németek és a bosnyákok elleni Nemzetek Ligája-meccseken láthatjuk a hírek szerint kicsit újjászerveződő magyar válogatottban, majd az AC Milan elleni új lebonyolítású Bajnokok Ligájában követhetjük a liverpooli fejlődését.

A szerző egy top 10-es Premier League-csapat tanácsadója és az RTL Bajnokok Ligája -közvetítéseinek szakértője.