Valter Attila: Egy élet története van ebben a negyedik helyben

„Egy élet története van ebben a negyedik helyben” – írta friss Facebook-bejegyzésében Valter Attila, aki múlt szombaton negyedik lett a párizsi olimpia országúti kerékpáros mezőnyversenyében. Noha nem szerzett érmet, így is az olimpia egyik legnagyobb magyar sikerét aratta ezzel a helyezéssel, világbajnokok és klasszis bringások sorát előzte meg a versenyen. Egy nappal később pedig Vas Kata Blanka ismételte meg Valter teljesítményét, a hajrában csak néhány centivel maradt le a dobogóról a nők mezőnyversenyében.

„Izgultam, nem is kicsit! Volt már rosszabb, de mindig azt hittem, hogy ez a fajta izgulás idővel elmúlik. A magyar mezben viszont mindig megfeszülnek az idegek. Nemcsak magamat, vagy a csapatomat, hanem egy egész nemzetet képviselek” – írta Valter, hozzátéve, hogy remekül érezte magát az olimpiai faluban, ahol életre szóló élményeket szerzett. A 26 éves magyar bringás emlékeztetett a három évvel ezelőtti tokiói olimpiára, amit a szervezők furcsa döntése miatt végül helyezetlenül zárt. Valter akkor egy nagyobb leszakadó csoportban tekert, amikor 24 kilométerrel a cél előtt a szervezők megállították őket, és közölték velük, hogy számukra itt véget ért a verseny, hiába érnek már célba, az ő helyezésük nem fog számítani.

Valter azóta a világ egyik legerősebb csapatába, a holland Visma–Lease a Bike-hoz igazolt, ahol az elmúlt két szezon során sokat fejlődött, és szép eredményeket ért el az egynapos versenyeken. Így joggal reménykedhetett egy jó olimpiai szereplésben.

„Motiváltan és készen álltam a rajtban. Tudtam, hogy mindent megtettem, azonban mentálisan sosem egyszerű készen állni. Előjöttek a három évvel ezelőtti emlékek, a csalódás, ami Tokióban ért, és egyből jöttek a negatívabb gondolatok. Egyedül versenyezni ekkora országok és versenyzők ellen talán sosem lesz egyszerű, de ez a nap nagyon jó emlékeztető lesz nekem örökre: fogd be agy, csak tekerj! Ezt a mondatot ismételgettem a táv első felében, aztán szépen beindultak a dolgok, és a lábak is!” – írta Valter a párizsi versenyről.

A posztban az utolsó kilométerek alakulásáról is beszámolt, amit a tévénézők nem nagyon láthattak a közvetítés hiányossága miatt:

„Tudtam, hogy a legnagyobb nevek mindenképp ott akarnak lenni a végjátékban, ezért próbáltam mindig őket magam előtt tudni. Ez egy ideig mindenképp jó taktika volt, viszont a favoritok elkezdték túlzottan is egymást figyelni. Sikerült megspórolni annyi energiát, hogy az utolsó körre maradjon elég. Tudtam, hogy már van egy pár csoport előttem, de az utolsó 15 kilométerben már mindent kiadhat az ember. Az utolsó előtti emelkedőn először Pedersennel céloztuk meg az előttünk tekerő párost, ide viszont valahogy már csak egyedül értem. Skujiņš és Vacek hármassal gyorsan az utolsó macskaköves emelkedőn találtuk magunk, ahol sikerült utolérni a következő csoportot, így már kezdhettem bízni egy top 10-es eredményben is.”

„Az utolsó 2 kilométerben utolértük az utolsó bolyt is, el sem hittem. Éremért sprintelünk! Talán van előttünk valaki más is. Nem számít, ki kell hozni a legjobbat ebből. Nem tudom mi súgta, hogy bízzak a sprintben, ami már annyiszor beugratott, most viszont bejött! Laporte-tal már nem tudtam felvenni a lépést, a többieket viszont megelőztem.”

„Nem, nem tudtam hányan vannak előttem. Láttam a második francia versenyzőt, majd az előttem lévőt is és nagyon bíztam a bronzban. Majd megláttam Remcót is. Szerencsére nem éltem teljesen bele magam az érembe, ezért nem éltem meg rosszul, hogy a nevem mellett a negyedik hely szerepel. A kezemet is emeltem a célban, nem tudva hányadik lettem.

A kézemelés magamnak szólt, a teljesítményemnek, annak, hogy meg tudtam mutatni, ami bennem van. Akkor is emeltem volna ha 5. vagyok, és akkor is, ha 10.

Mert végre teljesen büszke voltam magamra. Egy elképesztő nap volt, még mindig nem fogtam fel teljesen. Szerintem Blanka hasonlóan van ezzel” – írta Valter, aki szerint a vártnál sokkal többet adott neki és a kerékpársportnak is ez az olimpia.

Valter Attiláról júniusban jelent meg a portréfilmünk: