Siklósi az aranytusról: Ollózós gólt rúgni a meccs végén a legjobb

Legutóbb ötvenkét éve, az 1972-es olimpián nyert a magyar férfi párbajtőrcsapat, azóta kétszer jutott el a döntőig. Ezek a számok visszatükrözik, mekkora bravúrt vitt végbe az Andrásfi Tibor, Koch Máté, Nagy Dávid, Siklósi Gergely összetételű magyar válogatott a péntek esti aranyérmével a Grand Palais-ben.

A kazahok legyőzése már előrejelezte, hogy ez az ő napjuk lehet, de igazából a franciák elleni 45-30-as siker volt egészen kivételes az elődöntőben, mert a világranglista vezetőjét nem szokták ilyen arányban megverni. Pláne nem hazai pályán.

A kapitány, Boczkó Gábor azt emelte ki erről: a stratégiájuk része volt, hogy a nézőket elcsitítsák már az elejétől,

mert már sokszor láthattuk, micsoda erőt képes adni egy hullámvölgyben lévő versenyzőnek, extázisba kerülhet, miközben a másik pánikba eshet, és semmi sem sikerül neki.

„Négy-öt tus könnyen, pillanatok alatt eltűnhet, aki úgy látszott, hogy gödörben van, hirtelen érinthetetlenné válik, ezt kellett csírájában elfojtani. A srácok végig fókuszáltak maradtak, folyamatosan nyomás alatt tartották a riválist. Mivel három és fél órás szünet jött utána, egyfelől jó volt, mert tudtak pihenni, hiszen pszichésen sokat kivett belőlük a csata, másfelől viszont megtörhet a lendület. Ezalatt átbeszéltünk egy csomó mindent, és tudjuk, a sport nem igazságos, most mégis az igazságos arcát mutatta, amihez kellett nagyon Siklósi Geri idegrendszere, és gyönyörű találata a ráadásban. Nagyon megdolgoztak ezért az aranyért mindannyian, és nagyon megérdemelték” – értékelt a versenyzőként olimpiai ezüstérmes Boczkó, akinek kezdő edzőként rögtön aranyérmes tanítványa lett, hiszen Koch Mátét ő készítette fel.

Koch két év alatt elérte, ami a sportágban lehetett, hiszen Európa-, világ-, és most már olimpiai bajnok is lett. Egyéniben és csapatban is vezette a világranglistát, a csapatversenyben pedig kilenc asszójában egyet veszített el.

„Végre meg tudtam mutatni a magyaroknak, hogy nem véletlenül vagyok itt az olimpián. Az a görcs, ami velem volt az egyéni versenyben, feloldódott. Egész nap koncentrált voltam, büszke vagyok arra, hogy ezt a címert viselhetem a szívem felett. Mindenkinek köszönöm a támogatást, akik segítettek abban, hogy ezt elérhettem. A dobogó tetején végigzongoráztam magamban, honnan hová jutottam, mert voltunk mi a tizenegyedik helyen is. Aztán igyekeztem megélni ezt a pillanatot, és most már nem lehet más cél, minthogy megvédjük a címünket négy év múlva” – magyarázta Koch Máté.

Nagy Dávid kapta a legnehezebb feladatot, mert a döntőben állt csak be, ő az egyéni versenyben nem indulhatott, neki ez volt az egyetlen esélye, amibe bele is kapaszkodott. Az első asszójában 2-2-es döntetlenre végzett, a másodikat 3-2-re megnyerte Jamada ellen, és így vezetéssel állhatott a pástra a befejező ember, Siklósi.

„Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem izgultam, itt vagyunk már több mint egy hete, a völgyből más volt nézni ezt a két pástot, a tömött lelátókat.

Szívesebben vívtam volna többet, de nem volt szükség a cserére, olyan jól vívtak a többiek, bedaráltak mindenkit. Tibi egy kicsit elfáradt a döntőben, én pedig nagyon örültem, hogy nemcsak formalitás volt a beállásom. Taktikus meccs volt, minden tus számított, hiszen huszonhattal már meg lehetett nyerni. Geri egész évben ezt játszotta velünk, hogy a hosszabbításban döntött, és majdnem kivétel nélkül megnyerte” – értékelte bemutatkozását Nagy.

Andrásfi Tibor onnan indított, hogy most már az egyéni miatt sem lehet csalódott – úgy lett negyedik, hogy az elődöntőt és a bronzmeccset aranytussal veszítette el –, mindenért kárpótolta a péntek este. Úgy tervezik, hogy hétfőn ott lesznek a Bajnokok Parkjában, és indulhat az olimpia azon része számukra, amikor megnézhetnek más eseményeket is, és szurkolhatnak a magyaroknak.

A mindig nyugodt Siklósi Gergelynek ezúttal sem ment fel a pulzusa, amikor be kellett adnia a mindent eldöntő találatot, és mint utalt rá, pontosan tudta, hogy egy tus lesz a döntő, és hogy ilyen kiélezett körülmények közt dől majd el a csata.

„Amikor két perc volt hátra, amikor egy perc volt hátra, akkor is azt mantráztam, egy tus lesz, egy tus lesz. Nem tudom, milyen idegeim vannak, de örülök, hogy ilyen kedvesek velem. Nem akartuk, hogy ennyire szoros legyen, de nem tudtunk ellépni, és ők nagyon jól dolgozták le a hátrányukat, erős csapat, nem véletlenül nyerte meg három éve az olimpiát. Nem remegtek meg, nagyon bátran elvállalták a támadásaikat.

Azt sulykoltam a többieknek, hogy ez a mi napunk, a mi pillanataink, és az utolsó pillanat is a mi pillanatunk volt.”

Amikor az olimpia előtt beszélgettünk, szóba került, hogyan lehet Párizsból ollózós góllal hazatérni. „Ez volt az én ollózós gólom. A meccs végén a legjobb ollózós gólt rúgni szerintem. Benne volt minden, ami ennek a sportágnak a szépsége, és nagy feszültségnél tényleg minden mozdulatnak nagy jelentősége van.”

Arra kértem még, hogy jellemezze röviden a társait, és természetesen önmagát is.

„Koch Máté a kemence, akitől tüzet kapunk, ha éppen a bennünk lévő belső tűz kihunyóban van. A benne lévő vibrálás könnyen átragadhat a többiekre. Andrásfi Tibi a munka hőse, óriási szerepe van a kvalifikációban, hogy egyáltalán eljutottunk ide. Stabil versenyző, a csapat statisztikusa, mindent tud, és mindent kiszámol. Nagy Dávid a mi szép fiúnk és extra vívónk is egyben. Sajnálom, hogy ilyen kevés szerep jutott neki. Tudatosan készült arra az előző két hétben, bár mondhatnék három hónapot is, hogy jól akarjon beállni, és hát gyönyörűen állt be. Én magam a csapatot igyekszem demokratikusan vezetni. Ha pedig jön egy aranytus, akkor nem szaladok el mellette.”