A világ legjobb úszóedzője hozta ki Kós Hubertből a maximumot

„Egy alvás lesz az ünneplés”

– mondta Kós Hubert a rá jellemző végtelen szerénységgel élete legnagyobb győzelme után csütörtök este. A magyar versenyző a 200 méteres hátúszás favoritjaként érkezett a párizsi olimpiára, az előfutamban a negyedik lett, az elődöntőben már a legjobb időt teljesítette. A döntőben 1:54,26-ot ért el, ami élete második legjobb úszása, és ha három méter mély az uszoda, valószínűleg belül kerül az 1:54-es határon.

Kós egy korábbi amerikai olimpiai bajnok, Aaron Peirsol szavait idézte, aki úgy tartja, hogy a 200 hát az érzésről szól.

„Úgy kell beosztani az erődet, ahogy egy adott napon érzed magad. Kicsit fáradtnak éreztem magam, de bíztam a második százban, mert egész évben azt gyakoroltuk. Azt tudtam, hogy ha az első százon megfelelő iramban kezdek, akkor a másodikon nem maradhat el a siker. A versenyből semmit sem láttam, nem tudtam, mennyivel vezet előttem Hrísztu. Ahogy benyúltam és felnéztem a táblára, akkor észleltem, hogy csak az én időm van kiírva – ugyanúgy, mint a világbajnokságon –, ami azt jelenti, hogy első lettem. De azért még a biztonság kedvéért megnéztem a villogót, ami megerősített. Akkor megnyugodtam” – magyarázta, hogyan építette fel a versenyt.

Kós kétévesen, anyja tanácsára és biztatására kezdett el úszni, négyévesen az apja munkája miatt Varsóba került a család, ahonnan a kétéves szerződés lejártával visszajöttek Budapestre. Ekkor, hatéves korában mondta neki Kós Kitti, ha nincs kedve hozzá, akkor abba is hagyhatja, mert már tökéletesen megtanulta az úszás elemeit. Addigra viszont már Hubert beleszeretett a sportágba, imádott vízben lenni nemcsak edzésen, hanem még nyaraláskor is.

Az első sikerek

14 évesen a gyorsúszást leszámítva minden távon ő lett a magyar bajnok. Pillangó, hát, mell, vegyes, neki nem számított. Már akkor, 2017-ben látszott a sokoldalúsága. Az Újpestben Magyarovits Zoltán volt az edzője, akivel az első sikereit érte el, és akitől nagyszerű alapokat kapott. A 2019-es európai ifjúsági olimpiáról (EYOF) négy ezüstéremmel tért haza.

Már kijutott a 2021-es olimpiára, ahol a példaképével, Cseh Lászlóval együtt úszhatott. Erről is kérdezték a sikere után.

„Nem, nem gondoltam még bele, hogy nekem meglett az az aranyérem, ami neki nem. Cseh Laci ettől még egy hihetetlenül nagy sportember, egy hatalmas bajnok.”

Kós azt is elárulta, hogy Gyurta Dániel is nagy hatással volt rá, a 2012-es olimpián a tévé előtt ülve (bár inkább őrjöngve) szurkolt neki, már csak emiatt is hihetetlen érzés kerítette a hatalmába, amikor ő gratulált neki a párizsi uszodában. Gyurta 2013-as aranyérmét a barcelonai uszodában nézte és szurkolta végig.

A 2022-es vb jelentette az életében a fordulópontot, ahol önmagát totál túlhajtva lett hatodik, és rosszul lett a medence szélén, alig bírt bemenni az öltözőbe. Ekkor kérdezte meg ugyanis tőle egy korábbi magyar tanítványán, Bohus Richárdon keresztül Bob Bowman, hogy lenne-e kedve Amerikában úsznia. Kós tudta, hogy itt van az élete nagy esélye. Bowman készítette fel Phelpst, a sportág legnagyobb tekintélyű edzője, ő csinált eddig háromszoros, de lehet, hogy péntek estére már négyszeres olimpiai bajnokot a francia Léon Marchand-ból is.

„Abban bízom, hogy Amerikában eljön majd az az áttörés, amit mindenki vár tőlem, és én is várok önmagamtól” – nyilatkozta 2022 nyarán Kós, amikor biztossá vált, hogy mehet.

A fejlődéséhez szükségszerű is volt az amerikai egyetemi versenyrendszer, mert itthon nem talált olyan partnert, akivel húzhatnák egymást a felkészülési időszakban, míg az egyetemen mindjárt több ilyen is volt. Elég, ha csak Marchand nevét említjük meg. Az amerikai edzések kisebb házi versenynek felelnek meg, amitől folyamatos javulást remélt. Nagyon nem mindegy, ha egy átlagos szürke hétköznapon egy világsztár mellett fordul Kós, vagy az ifiből kiöregedő magyar versenyző mellett.

Már fél év után meglett a közös munkájuk első gyümölcse, hiszen Kós 2023-ban világbajnok lett Fukuokában, az utolsó ötvene (29,27) már akkor is kivételes volt. Most még ezen is faragni tudott, és mivel 28,88-at repesztett az utolsó hosszon, eltüntette egy másodperces hátrányát. A görög Hrísztu is ennyivel vezetett előtte, miután 150-nél megfordultak. A vb-győztes és az olimpiai sikert hozó úszásának résztávjai kísértetiesen hasonlítanak egymásra.

Kós valamennyi interjújában elmondta, mennyire hálás Bob Bowmannak, aki nélkül most nem nyilatkozhatna aranyéremmel a nyakában. Egyszer sem hagyott kétséget benne, hogy a legjobbnak kell lennie, mert az a munka, amit a szürke hétköznapokon elvégez, a legjobbá teszi. Az amerikai edző arra érzett rá igazán, hogy a 200 hát lehet az a táv, ahol nagy sikert érhet el. Itthon inkább volt vegyesúszó, 400 vegyessel is próbálkozott még a 2021-es olimpia előtt.

Bowman érdeme az is, ahogy az utolsó ötvenre felkészítette. Marchand győzelme Milák ellen hasonló forgatókönyv szerint született meg, mint Kósé. A 21 éves versenyző kitért az önbizalomra, a mentális felkészítésre, és hogy azt kapta meg Amerikában.

„Nem néztem az öt karikára, nem gondoltam arra, hogy ez most az utolsó esély, mert abba bele lehet halni, bele lehet darálni magunkat abba az érzésbe. Az volt a lényeg, hogy ez is csak egy verseny, amiből már leúsztam egymilliót, és meg tudom csinálni.”

Kós szóba hozta Írországot is a győzelmi ünnepléskor, aminek nagyon egyszerű oka van. A nagyapja az 1956-os forradalom idején ment ki Budapestről Írországba, kint családot alapított. A fia, Nick egy nagy multi élén tért vissza Magyarországra, majd itt alapított családot, és született három gyereke. Olivér és Alison a két testvére a friss olimpiai bajnoknak.

Kós Hubert pénteken délelőtt már a 100 pillangó előfutamaiban volt érdekelt, ahonnan a tizennegyedik legjobb idővel jutott az esti középfutamba. Célja, hogy innen bejusson a szombati döntőbe.