A női kézisiker titka: megtalálták a kapcsolót, amivel váltani tudnak

A magyar női kézilabda-válogatott három győzelemmel jutott ki a párizsi olimpiára, ahol az első kalapból várja a keddi sorsolást, ahol az Európa-bajnok Norvégiát biztosan elkerüli. Arról, hogy mindez egy évvel ezelőtt mennyire távolinak tűnt, Golovin Vlagyimir szövetségi kapitánynál érzékletesebben senki sem beszélt a japánok elleni vasárnapi győztes meccs után a debreceni öltözőben:

„Nem úgy sikerült egy éve és 19 napja ilyenkor egy torna, és azt mondtuk, olyan messze vagyunk Párizstól, mint Makó Jeruzsálemtől.

De akkor mindenki megértette, hogy egyénileg mit kell tennie ahhoz, hogy ez ne így legyen. Ezt senki más nem csinálta, csak ti. Nehéz utunk volt idáig, eddig az ünneplésig. Örülök, hogy ennek a csapatnak az edzője lehetek”

– mondta a kapitány.

Golovin a juniorokkal sok sikert ért el, világbajnoki címig is eljutott, de felnőtt mezőnyben olykor még a koncepcióját sem lehetett felfedezni, most viszont olyan játékkal rukkolt elő a csapata, amire nehéz jelzőket találni.

A szövetség elnöke, Ilyés Ferenc is a játék minőségét emelte ki, nemcsak valahogy legyűrték Japánt, hanem minden figurát ismertek, tudták, mi következik az első tíz percben, nagyszerűen felkészített csapatot látott. Pedig Japán kellemetlen ellenfél, a tavalyi vb-n megverte a dánokat, a 2021-es olimpián pedig Montenegrót, pénteken a svédek ellen pedig szinte végig dominálni tudtak.

„Nehéz megmondani, mi történik egy csapattal, hogy régebben mentális blokkról beszéltünk, és valamiért nem állt össze a játék. A vezérek, de mások is felnőttek a rájuk szabott feladathoz. Annyit akartak vállalni, amennyit tudtak, semmivel sem többet. Míg korábban nagy hullámok voltak, most ráéreztek, mi kell a sikerhez, remélem, hogy ezáltal magabiztosabbak lesznek, meglesz a stabilitásuk, a nyugalmuk. Ha stabilan ott vagyunk a világ legjobb nyolc csapata között, akkor onnan vezethet út feljebb, a négy felé is. A szövetségben is fontos a nyugalom, hogy húsz év után ismét mindkét csapat olimpián játszhat” – mondta.

„A svédek ellen sem izgultam, mert annyira látszott a koncentráltság, hogy éreztem, nemcsak bizonyos szakaszokban, hanem a teljes meccsen fel tudjuk venni velük a versenyt – így értékelt Juhász István szakmai igazgató. – Nyilvánvaló, a győzelemből sokkal könnyebb építkezni a következő meccsre, ennek ékes bizonyítékát láthattuk. Tudom, hogy sokan legyintettek az utánpótlássikerekre, hogy nem lesz belőlük felnőtt szinten semmi, de ez még mindig a jövő csapata. A válogatottságok átlagszáma nem éri el az ötvenet, míg mondjuk ez a szám a norvégoknál 120. Be kell érni a felnőtt szintre, ez nem egy rövid folyamat. A norvégok, franciák kiemelkednek a mezőnyből, egy kicsit a dánok is, de a többi csapattal szemben már versenyképesek vagyunk. Ez egy részcél volt, érdemjegyet majd az olimpián kell kapnia a csapatnak. Ezen a tornán mindenesetre jól vizsgáztak. Az is örömteli, hogy a vb-negyedik svédekkel szemben fizikálisan, dinamikában is fel tudták venni a versenyt, ez is a fejlődés felé mutat.”

A csapatkapitány, a svédek és a japánok ellen bravúrok sorát bemutató Böde-Bíró Blanka úgy nyilatkozott, hogy kevésszer tudták ezt az arcukat mutatni, de az időzítés most telitalálat volt. A játékosok rajta kívül is rendre az egységet, egymás segítését nevezték a kulcsnak, és nagyon sokszor előkerült az a horvátok elleni meccs a tavalyi vb-n, amikor mínusz hatról felállva sikerült fordítani, amivel megszerezték a kilencedik helyet, és eljutottak az olimpiai selejtezőre. A kapitány az utolsó 16 percet levetítette a csapatnak a mostani felkészülés első napján, hogy merítsenek erőt belőle. Annak a fordításnak az egyik fontos játékosa Debreczeni-Klivinyi Kinga volt.

„Amikor láttam a fiúk sikerét, akkor ábrándoztam róla, mennyire szeretnék én is olyan pólót, ami rajtuk volt, hogy van jegyem az olimpiára. Itt van rajtam, egy kicsit szűk, de majd a kislányomnak biztos jó lesz. Az biztos, hogy az a horvát meccs életem egyik fontos és meghatározó tíz perce volt, örülök, hogy hozzájárulhattam a sikerhez.”

Klivinyi három éve szült, és csak tévén nézhette a 2021-re halasztott olimpiát, akkor nem gondolt arra, hogy még egyáltalán válogatott lehet, nemhogy vb-n szerepel, majd pedig sikerrel vív meg egy olimpiai selejtezőt.

„Nekem már a koromból adódóan nem lett volna több esélyem, csak ez, ezt kellett megragadni, köszönöm a társaknak, hogy segítettek ebben. Hétéves korom óta, amikor először fogtam kézilabdát a kezembe, az az álmom, hogy olimpiára menjek, huszonöt év kemény munkája van ebben, remélem, ott lehetek az utazó csapatban.”

Klivinyi az egyetlen a jelenlegi társulatból, akinek már van érme nagy tornáról: a 2012-es Eb-n robbant be, húszévesen fontos gólokat szerzett, de azt a bronzot sem tudja összemérni azzal, hogy most egy olimpiára mehet, mert olimpia négyévente van.

Az egész remek teljesítményt nyújtó szélső, Lukács Viktória kulcsmondata az volt, hogy egymást húzták ki a gödörből, ha bajban voltak – korábban ez nem sikerült, most igen. Amikor a svédek felzárkóztak, egyenlítettek, akkor ők nem bizonytalanodtak el, nem engedték, hogy átvegyék a vezetést, hanem ismét ők kerültek előnybe, és szerinte ebben fejlődtek nagyon sokat.

Kuczora Csenge a svédek ellen a meccs embere volt, de Japánnak is három gólt lőtt. Amikor gyerekként tévén nézte az olimpiai meccseket, akkor arról álmodozott, milyen jó lenne, ha egyszer ő is ott lehetne, és ettől most karnyújtásnyira van, nem is tudta szavakba önteni, hogy milyen érzés és lehetőség ez.

„Papíron erősebb csapattal szemben nem mindig jött ki a tudásunk, most megtaláltuk azt a kapcsolót, amivel tudunk váltani, és nagyon remélem, hogy az olimpián is ott lesz a kezünkben, nem szeretnénk elengedni. Jó volt felébredni a svédek legyőzése után, de hétfőn még jobb lesz, amikor azzal szembesülünk, hogy csoportelsőként mentünk tovább” – értékelt. Kuczora a svédekkel nagyon szívesen játszana Párizsban is.

A beszélgetések alatt előkerült egy másik város neve is, ez pedig Lille. A fővárostól kétszáz kilométerre – vonattal csak egy óra ez a távolság – rendezik ugyanis a sportág negyeddöntőit, egy olyan csarnokban, ahol húszezren is elférnek. Oda kell eljutni. Ha már szóba került, hogy utoljára húsz éve jutott ki mindkét csapatunk az olimpiára: akkor mindkét válogatott negyeddöntőt játszhatott.