Női kézi-vb: hatgólos hátrányból fordítva jutott el az olimpiai selejtezőre Magyarország

A női kézilabda-világbajnokság utolsó középdöntős napján a magyar válogatott előtt a feladat teljesen világos volt: egy győzelemmel biztosíthatja a helyét az olimpiai selejtezőn. A vereség viszont azt jelentette, hogy a 2024-es olimpia végleg elúszott. Azokat a horvátokat kellett legyőzni, akiket az előző két Eb-n nem sikerült. Most viszont hihetetlen küzdeni tudással igen.

Tíz perc után 4-2-re vezettek a horvátok, mindkét magyar gólt Lukács szerezte a szélről, középen nagyon nem ment a hatos fal megbontása. A harmadik magyar gólt középről helyezte el a horvát kapuban Lukács, egy átemelős csel után.

Válaszul Mičijevič talpról eresztett el egy felső sarkos bombát, majd Jezic beállóból volt eredményes, és máris 6-3 volt oda. A becserélt Klivinyi gólt lőtt, hetest harcolt ki, a 20. percre így is 9-5-re vezettek a horvátok, mert a támadásokat tanácstalanság jellemezte. A horvát kapustól, Pijevićtől joggal tartottak, igaz extra bravúrokat nem is kellett bemutatnia, úgy is ártalmatlanította Klujber, valamint Vámos olykor erőtlen, olykor helyezetlen és előkészítetlen labdáit.

Klivinyi, Lukács és a kapuban Böde-Bíró Blanka tartotta a csapatban a lelket a félidőig, amikor 11-8-as horvát vezetést mutatott az eredményjelző. A 30. percben Bíró hetest fogott, elöl Mártonra jött ki a szélső ziccer, és nem tudta belőni. Kilenc méterről kilencszer próbálkoztak a magyarok, gól nélkül.

A második félidő két horvát góllal kezdődött, és máris kialakult a legnagyobb különbség. (8-13) A 41. percben Barisič pattintása akadt be a kapuba, és már 11-17 volt. Blažević emberhátrányban is gólt lőtt, 13-19-nél Golovin az utolsó negyedóra előtt időt kért, mielőtt végleg elveszik minden. Ez az időkérés a legjobbkor, és még időben jött, mert meghozta a fordulópontot.

Innen ugyanis varázsütésre megváltozott a játék.

Schatzl a szélről, Albek átlövésből és Klujber labdaszerzés utáni félpályáról szerzett góljai egy perc alatt visszahozták a reményt, és pillanatok alatt sikerült megfelezni a hatgólos különbséget. Mičijevič mellélőtt, Simon viszont bepattintotta, erre azonnal reagált a horvát kapitány, és most ő kért időt. Pontosan érezte, hogy megingott a csapata. (Pijević a fordulás után már nem találkozott a labdával.)

A magyarok labdát szereztek, Simon belement, Milosavljevic hetese a kapuba ment, mínusz egy helyett ismét háromgólos lett a hátrány. De ezzel még nem volt vége! Még volt egy fordulat a meccsben. Az 55. percben Klujber hetese pontos volt – a Fradi játékosa zavaróban védekezett –, már csak 22-20-ra vezettek a horvátok. De azt már ekkor lehetett érezni, teljesen elbizonytalanodott az ellenfél. Már csak gyömöszölték a labdát, és elsősorban csak hetesekből tudtak veszélyesek lenni.

Az utolsó öt percet nézzük támadásonként:

• Blazevic mellélőtte, Pásztor hetest harcolt ki, Klujber belőtte (21-22).
• Schatzl jól védekezett, Klivinyivel szemben belül védekeztek, a hetest Klujber másodszorra értékesítette (22-22).
• Bíró védett egyet a szélről, ez is ziccer volt, Klivinyi belőtte kilenc méterről 23-22!
• Bíró hetest hárított, kirúgta a bal alsóból a labdát. A döntetlen nem lett volna elég, az a horvátoknak volt jó. Miloszavljevics először hibázott az egész 60 perc alatt. Golovin időt kért, a magyar támadás elhalt, de legalább jó hosszú volt, és már csak három másodperc maradt hátra. Ebből pedig nem tudtak a kapu elé kerülni. A horvát játékosok magukba roskadva zokogtak, komoly esély csúszott ki a kezükből

Magyarország ezzel a tizedik hellyel elérte az olimpiai selejtezőt, áprilisban játszhat a párizsi részvételért. Ami pedig jó hír: nem játszik európaival az olimpiai selejtezőben a válogatott.

„Az utolsó 20 perc meghatározta a mérkőzést. Egyszerre dobbant a csapat szíve. Amikor már nem volt mit veszíteni, akkor kezdtük el jól játszani. A taktikai az öltözőben maradt a hajrában”

– értékelt felülmúlhatatlan higgadtsággal Golovin Vlagyimir szövetségi kapitány az M4 Sportnak.

Bíró Blanka csapatkapitány úgy nyilatkozott, nagyon büszke a társaira, mert képesek voltak visszajönni. „Sokan leírtak már minket, de elértük azt, amiért ide kijöttünk. Sokszor hallottuk a magyar fóbiát, hogy nagy előnyről veszítünk, most megmutattuk az ellenkezőjét. Az utolsó védés nagyon kellett a lelkemnek, végig éreztem, nagyon meg kell rázni magam, hogy ezt az eredményt elérjük. Az utolsó hetesnél azt éreztem, egyszer már csak jön a rontás. Ez az utolsó meccs azt is bebizonyította, hogy csapatként felül tudunk kerekedni az ellenfélen. Az előző meccseken megfizettük a tanulópénzt.”

Klujber arról is beszélt, hogy ha így tudnak küzdeni, akkor máskor miért nem jön elő a csapatnak ez az arca. A heteseknél készült arra, hogy ne azt lője, amire a kapusok készültek belőle. Annak is örült, hogy a csibészség előjött mindenkiből. Azt a felejthetetlen boldogságot, amit látott a társai arcán, azt kell továbbvinni ebből a meccsből, a hibákból pedig tanulni.

Lukács Viktória szerint mindegy, ki volt az ellenfél az utolsó meccsen, mert tudták, nyerni kell, és mást is megvertek volna ilyen akarattal.

Magyarország–Horvátország 23-22 (8-11)
lövések/gólok: 38/23, illetve 41/22
Magyarország: Böde-Bíró – Győri-Lukács 5, Klujber 9, Papp, Bordás, Kuczora, Márton, cserék: Vámos 1, Füzi-Tóvizi, Debreczeni-Klivinyi 3, Albek 2, Szöllősi-Schatzl 1, Pásztor, Simon 2, Bukovszky