Nagy veréssel tették helyre Trump MMA-influenszerét

Nem újítjuk meg a szerződésedet. Nem tetszik a karaktered. Nem tetszik a küzdőstílusod.

A UFC háeresének fanyalgó megjegyzése hidegzuhanyként érte Colby Covingtont. Pedig a 29 éves, ereje teljében lévő amerikai 2017-re már 12-1-es mérleget bunyózott össze, és a váltósúlyú (77 kilós) ranglista hatodik helyére sorolták. Azonban tempója és energiája ellenére meccsei unalmasak voltak, az egykori birkózó állóharcában óriási lyukak tátongtak, földreviteleiből képtelen volt Habib-szerű pusztítást felépíteni.

Covington a fenyegetésre a 2010-es évek jellemző válaszát húzta elő: gyűlölet-influenszerré vált. Meccsei médiakampányaiban, a gálák előtt és után egyszerű, keményen dolgozó sportolóból főgonosszá vált: São Paulóban gyalázta a „mocskos állat” brazilokat, a nigáriai származású, nyolc éves kora óta az Egyesült Államokban élő Kamaru Usman elleni meccsei előtt a migránsokat, most vasárnapi meccse előtt pedig az angol gyarmatosítókat. A „gyarmatosító”, akire a fikázást kalibrálta, egyébként egy Birminghamben élő másodgenerációs jamaikai bevándorló, Leon Edwards.

Nem meglepő, hogy Covington a Trump-vonatra is felpattant, és kizárólag trumpista frázisokban hajlandó beszélni. Volt olyan interjú, amit végiggesztikulált egy Trump-babával, egyik sajtótájékoztatóján pedig tüntetően Donald Trump Jr. „Triggered” című könyvét lapozgatta (alcím: „Hogyan élősködik a baloldal a gyűlöleten, és hogyan akar elhallgattatni minket”). Eltúlzott gesztusai, művigyora és eltúlzottan műanyag életérzés-videói már-már iróniaszámba mennek.

Covington mindenesetre kemény és aljas munkával elérte, hogy a UFC-vel évtizedek óta kapcsolatban álló Donald Trump is felfigyeljen rá – az exelnök a vasárnapi gálán is az első sorban ült –, és ne csak Trump-rajongók, hanem a Covingtont szánalmasnak és/vagy undorítónak tartók is előszeretettel kapcsoljanak meccseire. És hiába kapott ki kétszer is – igaz, ami igaz: két óriási meccsen – Kamaru Usman ellen, a nyugdíj előtt álló Jorge Masvidal elleni, még 2022 márciusában aratott egyetlen győzelem is elég volt ahhoz, hogy újabb esélyt kapjon a világbajnoki címre. A UFC engedékenységét a számok nem magyarázzák, Covington ugyanis egyáltalán nem számít olyan, az MMA-szférán kívül is óriási eléréssel rendelkező sztárnak, mint mondjuk Conor McGregor.

Covington ellenfele, Leon Edwards nem épp a szószátyárságáról ismert. Az amerikai piacon brit akcentusa is hendikepnek számít, mivel az amerikaiak egyszerűen nem értik, mit mond, azonban az eredményei önmagukért beszélnek. 2015 óta veretlen, ráadásul egyszer egy utolsó esélyként eleresztett fejrúgással, majd a visszavágón egy alaposabb verést bemutatva is le tudta győzni a váltósúly addigi uralkodóját, Kamaru Usmant.

Nem tudott tetteket pakolni a szájalás mögé

Covington az elmúlt években masszív boksztudással és köríves rúgásokkal kerekítette ki mindig is kiválónak számító birkózását, de egyik legnagyobb erénye az általa diktált eszement tempó, melyet kevesen képesek követni. Nos, Edwards nem is követte, hanem széttördelte a tempót, az első menettől kezdve ő volt az, aki előre ment. És már ekkor látszott, hogy Covington ezúttal képtelen lesz tetteket pakolni a szavai mögé, mert szokatlanul bátortalannak tűnt.

Állásváltásaival csak az első menetben tudta elkerülni a thai-boksz-alapokra építkező Edwards combrúgásait, a második menettől lába nyershússzínben kezdett el tündökölni. A brit az amerikai minden próbálkozására tökéletesen reagált, a rúgásokon kívül kemény kontraütésekkel is büntette. Amikor pedig Covington a harmadik menetben végre földre tudta vinni őt, pillanatok alatt felállt, és egy fejrúgással, majd egy „Ilyet én is tudok, haver!-alapon előadott földrevitellel válaszolt.

Azonban a negyedik menetben előjött Edwards korábbi meccseken – például Nate Diaz ellen – is tapasztalható hibája, hogy sokszor képtelen lezárni egy küzdelmet, ráül az addig sikeres tempójára, technikáira, és nem keresi a mattot. Covington is össze tudta magát szedni, és az ötödik menetet már ő fejezte be jobban – igaz, ez csak annyit jelentett, hogy meg tudott tartani egy nulla sebzést okozó leszorítást.

A negyedik menet gyönyörű átfordításokkal tűzdelt szekvenciáját leszámítva nem túl látványos meccsen a brit úgy küldte haza nagyszájú ellenfelét egy egyhangú pontozással, mint Olaf Scholz az uniós vétóval fenyegető Orbán „Európa Erős Embere” Viktort.

Covington természetesen nem ismerte el a vereségét.

Karácsonyi ajándékcsomagolás világbajnoki szinten

A sok érdekes párosítással előrukkoló UFC 296 egy másik címmeccset is tartogatott; méghozzá az évek óta őrült bajnoki keringőt produkáló légsúlyban (57 kilóban). Itt a brazil Deiveson Figureido elleni tetralógiáját abszolváló mexikói Brandon Morenót júliusban legyűrő, szintén brazil Alexandre Pantoja fogadta az amerikai Brandon Royvalt – akit alig két éve egyszer már lefojtott.

Pantoja szokása szerint nagy iramban kezdett, főleg test- és combrúgásokkal klopfolta Royvalt, aki felocsúdva hosszú egyenesekkel igyekezett válaszolni. A brazil azután ütéseiből elkezdett lábra-csípőre is lenyúlni, majd második próbálkozásra meglett a földrevitel is. Royval azonban hátáról is nagyon aktív maradt, igyekezett a földről fejbe taposni pozíciót kereső ellenfelét, amivel sokszor elvette Pantoja kedvét a földharctól.

Pantoja mintha a harmadik menet közepére megszüttyedt volna, Royval viszont elkezdett kézzel és lábbal is rendszeresebben találni – Pantoja bele is hajolt egy különösen csúf térdrúgásba. A brazil karjai a földharcban teljesen besavasodtak, a hajrára már csak tolni tudta ütéseit – mondjuk sokszor így is bele tudta tolni öklét Royval arcába. Az amerikai sokkal lazábban, magabiztosabban szórta az ütéseket, viszont igazán megrendítő találatot képtelen volt Pantojára mérni – mondjuk a brazil pályafutása során irreális találatokon is fapofával képes keresztülgázolni.

Azután Pantoja az ötödik menet felénél megint ki tudott csikarni egy földrevitelt, és Royval hiába próbálta utolsó tartalékait bevetve kihámozni magát a brazil alól, Pantoja a rá jellemző pozícióváltásokkal taktikusan lent tudta tartani ellenfelét, és így egy irtózatosan pörgős, ámde nem túl drámai meccsen behúzta a pontozásos győzelmet.

Megvolt a következő címmeccs nulladik menete

A drámát egyébként a címmeccsek helyett inkább egy nézőtéri bunyó szolgáltatta: ezen a középsúly (84 kiló) januárban esedékes címmeccsének két résztvevője csattant egymásnak. Pontosabban Sean Strickland volt az, aki összeszólalkozott a néhány sorral mögötte ülő Dricus Du Plessis-szel, majd átugorva néhány széksort, elkezdte gyepálni riválisát. A nézők és a rendőrök gyorsan közbeavatkoztak, Stricklandet kivezették a T-Mobile Arénából. A UFC pedig kapott egy kis promóciós alapanyagot a UFC 297-hez: