Kieső helyről az elitbe – őrült sebességgel igázza le a Bundesligát a Leverkusen

Még márciusban, a Fradi elleni Európa Liga-párharc során taglaltuk, miképp stabilizálta a Leverkusen helyét a tavaly októberben kinevezett Xabi Alonso. A játékosként is zseniális baszk edző az idényt is majdnem El-döntővel zárta – egy kiegyenlített egygólos római vereség után, 23–1-es kapuralövési-mutató ellenére, Mourinhóék jutottak a budapesti döntőbe.

Azóta történt egy s más: a nyáron nyolcvan millióból euróból négy tökéletes igazolással – Alejandro Grimaldo, Granit Xhaka, Jonas Hoffmann, Victor Boniface – először is felelősségteljesen alakították át a keretet. A kiváló játékosmegfigyelés (scouting), a nagyszerű kerettervezés, az éles stílusváltáson alapuló, mutatós játék és a jó eredmények ritka egyvelegét láthatjuk a Leverkusentől az idei szezonban. Xabi Alonso csapata ugyanis 18 meccsből 17-et megnyert (a Bayern elleni 2–2 a „kakukktojás”), és teljességgel átváltozott.

„Tavaly nem voltunk egy labdabirtokló csapat, egy átmenetekből vagy kontratámadásokkal játszó csapat voltunk, és ez teljesen más volt, mint az idei szezonban” – mondta Alonso, amikor arról kérdezték, hogyan változott a felfogása, mióta a klubhoz érkezett. „Nem vagyok fundamentalista, aki megköveteli, hogy egy bizonyos módon kell játszanunk, vagy hogy ez az egyetlen módja annak, ahogyan valaha is hagyom játszani a csapatom.”

Még mielőtt végigmennénk a minden csapategységet alapjaiban feljavító és stílusteremtő kulcsigazolásokon és azok taktikai részletein, nézzük meg a MarkStats adatelemzői platform segítségével a változást. A tavalyi, már Alonso-időszakbeli csapathoz képest – mely szinte minden teljesítménymutatóban a negyedik legjobb volt – látványos a javulás:

• Az 1,25-ös meccsenkénti xG-vel (a gólhelyzetek mennyiségén és minőségén alapuló mutató) tavaly a topligák közepébe, míg 1,99-cel idén is tavaly is az első ötbe lehet kerülni: mindkét évben a Bayern, a Manchester City, a PSG és a Barcelona, illetve tavaly a Real Madrid és a Dortmund, idén a Stuttgart és a Liverpool tudott ilyet produkálni.
• A labdabirtoklás 8 százalékot, a játék dominanciáját mérő field tilt (azaz a labdabirtoklás százalékos aránya csak az utolsó harmadban végrehajtott labdaérintéseket számítva) majd 15 százalékot javult. A csapat építkezési hatékonysága 82-ről 90 százalékra javult, négy százalékkal nőtt a támadóharmadbeli labdabirtoklásból való részesedés, öttel az utolsó 20 méteren belüli sikeres passzok száma. Ezek mind-mind olyan teljesítményjavulást indikálnak, amit a fentebb említett abszolút bajnokesélyes domináns csapatok szoktak produkálni.
• Mindez nem ment a védekezés rovására, hiszen az engedett xG (1,09 vs. 1) csak 9 százalékkal nőtt, míg az engedett veszély (xThreat allowed) 1,32-ről 1,17-re csökkent, és az ellenfelek a Leverkusen kapuja elé passzokkal odaérni idén alig 7-szer tudnak, szemben a tavalyi Alonso-csapat elleni 11-gyel meccsenként. Szintén jól látható, hogy a csapat átlagosan majd öt méterrel magasabban kezd védekezni (és közelít az elitnek számító ötvenhez) és négy méterrel magasabban avatkozik közbe. Ugyan az ellenfelek a tavalyival megegyező 82 százalékos sikerességgel építkeznek, nem jön lényegesen nagyobb mennyiségű kísérlet: 11,3 kapura lövésből négy találta el Lukas Hradecky kapuját tavaly, idén viszont csak 9,2 és 3,75.

Nézzük is meg csapatrészenként, néhány képpel megsegítve, a változást, illetve az azt létrehozó főszereplőket.

A kapuban minimális a változás azzal, hogy a pozsonyi születésű finn kapus, Hradecky konkurenciát kapott. A mindig jókedvű és elképesztően emberi Hradecky az utóbbi öt évből négyszer negatív PSxG-vel (lövés utáni várható gólok) végzett, és talán nem véletlen, hogy idén némi nyomás miatt plusz 2,6-os mutatója van. A klubnál a Manchester Unitedből 5 millió euróért elhozott 23 éves cseh Matej Kovart leigazolva még arra is ügyeltek, hogy megértsék egymást, és a szlovákul jól beszélő Hradecky könnyűszerrel és szívvel ad tanácsokat a majdani utódjának.

1. Grimaldo, a Barcelonába nem kellő katalizátor

A valenciai születésű Alex Grimaldo 13 évesen csatlakozott a katalán sztárklubhoz, majd rekorderként, 15 évesen már a Barça B-ben játszott a másodosztályban – ezt a rekordot csak idén májusban döntötte meg Lamine Yamal. Grimaldo útját egy egyéves kihagyást okozó keresztszalag-szakadás és az első csapatban egyrészt Jordi Alba, másrészt Adriano blokkolta, így mivel Luis Enrique még beszélni sem beszélt vele, a Benficához csatlakozott, ahol több mint háromszáz tétmeccsen szerepelt és vált alapemberré.

Hasonlóan a Dortmundban évekig amolyan mélységi építkező balhátvéd és belső középpályás Raphaël Guerreróhoz, a termete és a védőmunkája Grimaldónak is hagy kívánnivalót maga után, de ezt egészen elképesztő technikai tudással, taktikai érettséggel és rugalmassággal kompenzálja. Sőt, a kapu előtti érzékenységével (9 gólja van 2,5 xG-re), pontrúgásaival, lövéseivel és gólpasszaival (18 meccsen 6), illetve gólt előkészítő akcióival is (ide a cselek is beleszámítanak, 11 ilyen akciója van, ezzel a top 5 ligában a 9. helyen áll balhátvédként).

Taktikailag hatalmas újítás, hogy míg tavaly Alonsónak a megbízhatatlan és egydimenziós Mitchel Bakkerrel vagy a belső védőből szélre kivitt Piero Hincapiéval nem voltak lehetőségei, Grimaldo képes mélységben felvenni a labdát, és kombinálni az építkezésnél, betagozódni középre, és így a nyomást passzopcióként kioltani, valamint a támadóharmadban a Wirtz-Boniface duóval kiszámíthatatlan pozícióváltásokkal helyzeteket kialakítani és be is fejezni azokat. Grimaldo 28 évesen nemzetközi rutinjával sokszor képes létfontosságú gólokkal meccseket nyerni – például a Wolfsburg vagy a Hoffenheim elleni ki-ki meccseken 3 gólt is vállalva.

2. Xhaka és a rutin mindenkit magasabb szintre emel

Nyilván nem meglepő, hogy egy Xabi Alonso vezette csapat labdabirtokló és progresszív játékot igyekszik játszani. Tavaly azonban a baszk zseni egykori játékához még csak megközelítőleg hasonlót tudó passzgép-mélységi irányító sem volt egyáltalán a csapatban (Andrich rombolóként német válogatott lett idén a padról, Demirbay tulajdonképpen az utóbbi évek legnagyobb melléfogása volt 32 millióért).

Idénre azonban a Kim Falkenberg vezette scoutingcsapat kiváló érzékkel hozta vissza a Bundesligába a svájci Granit Xhakát. Itt egyébként hasonló a helyzet a Marc Overmarsék által megvalósított Ajax-koncepcióhoz, hogy két-három, nemzetközi rutinnal rendelkező, harminc év körüli vezéregyéniséget (Blind, Tadic) kell visszaigazolni a többnyire fiatal és két-három éven belül majd komoly pénzért távozó játékos mellé, ha eredményt is akarsz elérni. Elképesztő, mekkora telitalálat lett a volt Arsenal-játékos, aki nemcsak Alonso meghosszabbított keze, de a topligák egyik legtöbbet és legpontosabban passzoló játékosa – 127-tel övé a legtöbb progresszív passz, míg 138-cal ő az első a támadóharmadba érkező átadásoknál.

Miután például a Dortmund sajnálta az érte kiadandó ötvenmilliós csomagot (15 millió az átigazolásra, plusz ötéves szerződés 31 évesen), a Leverkusen bombaüzletet kötött. Xhaka a vezetői kvalitásai mellett több problémát is megoldott, hiszen képes visszalépni a hármas védővonalba, így megoldani a mélységi építkezést – itt nélküle eddig csak Edmond Tapsoba jöhetett szóba a belsővédők közül, hiába van nekik a Bayerntől kölcsönvett Josip Stanišićcsal együtt öt komoly nemzetközi szintet képviselő játékosuk is erre a pozícióra.

Ugyanakkor Xhaka a védekezésből sokat tehermentesül általuk és a társa, Exequiel Palacios által, aki tavalyi árvaságát lerázva idén már ott van a top tízben a progresszív passzokban, és 5 százalékot javult passzbiztonságban, miközben hozza a 2,5 körüli lövéskialakításait meccsenként, és továbbra is odaér a kapu elé. Csak érintőlegesen, de Xhaka progresszív passzainak másik nagy haszonélvezője a holland Jeremie Frimpong, akinek a top 5 ligában a legtöbb progresszív labdás futása van, és a top tízben van a tizenhatoson belüli érintések tekintetében is, 6 góllal és 6 assziszttal. Frimpong magasan, gyakorlatilag jobbszélsőként játszhat, hiszen a ballábas Xhaka visszalépése és a beforgó Grimaldo betagozódása miatt a Leverkusen egy aszimmetrikus négyvédős, rugalmas rendszerrel operál.

Itt lehetőség nyílik Palacios vagy Xhaka által a második vonal mögött helyezkedő Grimaldót megjátszani (vagy Florian Wirtzet, attól függően, hogy melyikük jön be átlósan, de például Boniface is előszeretettel kerül szélre), vagy a gyenge oldalon hosszú passzal a beinduló mélységi támadó Hoffmannt vagy az egy-egyező Frimpongot megtalálni.

A nyári rekordigazolásnak számító, 23 milliós Nathan Tella az Európa-bajnokság után távozó Bundesliga-sebességrekorder Frimpong helyettese lesz, akit 40 millióért lehet majd elvinni, lévén, hogy a Leverkusen októberben így hosszabbított vele 3 évre, 2028-ig.

A leverkuseniek (hasonlóan a Dortmundhoz vagy mostanság a Lipcséhez) remek karriertervet kínálnak azoknak a fiatal, leginkább 23 év alatti játékosoknak, akiknek a segítségével rövid távon eredményt (például BL-be kerülést) érnek el, de két-három éven belül értékesítik őket. Őket alapvetően háromféle módon szerzik meg:

• A kisebb csapatokból szemezgetnek: André Schürrle 14 millióért érkezett Mainzból, 22 millióért adták el a Chelsea-nek; a HSV nehéz pénzügyi helyzetét kihasználva szerezték meg, majd adták tovább a Milannak Hakan Çalhanoğlut (15,5→23) és a Tottenhamnak Szon Hungmint (12,5→30). Ide sorolható a Stuttgartból érkező, Arsenalba távozó Bernd Leno (8→25), ahogy a brémai nevelés, de Wolfsburgból 500 ezer euróért megszerzett Julian Brandt is, aki 25 millióért lépett tovább Dortmundba.
• A külföldi scoutingból Moussa Diaby (15→55, Aston Villa) Leon Bailey (16,7→32, Aston Villa) után könnyen lehet, hogy a nigériai nehézbombázó Victor Boniface (20,5) vagy a Toulouse-t elhagyó Amine Adli (7,5) lehet a következő, mindketten legalább a két-háromszorosát érik a vételáruknak. Mivel a támadók piaca már réges-rég elszabadult, nem meglepő, hogy a leverkuseniek még a kiegyensúlyozatlan teljesítmények ellenére is hatalmas pénzeket csináltak, és ez a több poszton is bevethető középső védőik, Hincapié (6,5) Tapsoba (20) vagy Koussounou (23) esetében is igaz lehet.
• Noha a klubnak mindig is jelentős volt a saját nevelése, egyelőre két jelentősebb, talán a Bundesligán túl kicsit csalódást jelentő, de nagy bevételt hozó eladása volt, Benjamin Henrichs (20) és Kai Havertz (80) személyében.

Ezzel nem azt akarjuk állítani, hogy a Leverkusennél tévedhetetlenek, hiszen csak az utóbbi időben a nagyobb igazolások – Kerem Demirbay (32), Kevin Volland (20), Aleksandar Dragović (21), Lucas Alario (19), Paulinho (18,5) Pana Retsos (17,5), Mitchell Weiser (12) vagy Nadiem Amiri (9) – szinte alig-alig váltak be. Elképzelhető, hogy a kicsit poszt nélküli Adam Hlozek (13) is erre a sorsra jut. Mindenesetre a nyári nyolvancmilliós költekezést Moussa Diaby 55 milliós eladása, Mitchell Bakker, Kerem Demirbay és a megspórolt fizetések fedezték, de talán még Simon Rolfes sportigazgató és csapata sem gondolta, hogy ezek egyből bajnoki versenyfutáshoz vezetnek.

3. Hoffmann és Wirtz, avagy kevesebb labdaelszívó többet ér

Jonas Hoffmann átigazolásánál sokan felkapták a fejüket – itt most még véletlenül sem akarnánk kipécézni senkit, mondjuk a Mönchengladbach a liga Mr. Beanjeként számon tartott szakmai vezetőjét, Roland Virkust. Történt ugyanis, hogy néhány remek Bundesliga-idény után a Hansi Flick válogatottjában is alapemberré váló, multifunkcionális Jonas Hoffmannt, egy általuk pontosan nem ismert záradéknak köszönhetően, potom tízmillióért kivásárolták a Gladbachtól. Noha nem vitás, hogy nincsenek olyan képességei a labdával, mint például Moussa Diabynak, Hoffmann egy elképesztően önzetlen és játékát a csapat érdekeinek alávető játékos, míg a rémisztő sebességű Diaby sokszor idegenül mozgott a jobboldali félterületben, túlcselezéseivel és rossz döntéseivel néha a csapat kárára volt.

A harmincéves Hoffmann azonban a Statsbomb adatelemző cég szerint már tavaly is az egyik leghasznosabb játékos volt a top 5 ligában (az OBV,vagyis on-ball value modell alapján). Csak három játékos (Leroy Sané, Federico Valverde, Ousmane Dembelé) tudott nála több lövést kialakítani a topligákban akcióból. Emellett képes a vonalak között kombinálni és támadni a mélységet indulásokkal, de kimozogni a szélre és megnyitni Frimpongnak az átlós beindulásokat is. Emellett szinte alig-alig veszíti el a labdát (lásd a fenti képen a radart), van 7 gólja és 5 gólpassza, és láthatóan Wirtzék imádnak vele együtt játszani.

4. Wirtz, Boniface és a keresztszalag-szakadás utáni futball

Apropó Wirtz: a Covid-szünetben az akkori edzőt, Peter Boszt és a csapatot mentalitásával és technikai tudásával is elvarázsoló, 16 éves tízes tavaly márciusban szenvedett keresztszalag-szakadást, amivel a Leverkusen szezonja és saját vb-je is elúszott. Idén tavasszal még látszott rajta a kihagyás, de az őszi szezonban a ligában 0,8 gólt és gólpasszt termel meccsenként, mindent összevetve már 16 kanadai pontja van (egyébként hat Leverkusen-játékosnak van tíznél több így november végén).

A kölni utánpótlás legnagyobb veszteségét csak a napolis Giovanni di Lorenzo előzi meg a topligákban a boxba beérkező passzokban (ebbe a beadások nem számítanak bele), top tízben van a várható és a megtörtént gólpasszokban, a sikeres egy-egyekben, a támadóharmadba labdával való beérkezésben, gól- és a lövéskialakításban. Egyszemélyes, Jude Bellinghamhez fogható támadóalakulat:

Végül térjünk rá a nigériai, 2000 decemberében született Victor Boniface-ra, akinek a története egyenesen csodás. Egy katonacsalád gyerekeként a barakkokban tanulta a játékot és került egy U20-as kiválasztócsapaton át Norvégiába, ahol 18 évesen a második edzéshéten elszakadt a keresztszalagja. Ebből majd egy év alatt újraépítve magát, a zseniális FK Bodø/Glimt meghatározó kilencesévé vált. Számos belga élcsapat vitte volna 2020 őszén, amikor ismét megtörtént a sérülés, ami ezúttal már egy évre tette őt harcképtelenné.

Még nem volt 21 éves, de két ilyen sérülés után hiába jött vissza és lőtt gólokat a norvég ligában és a BL-selejtezőkben, szinte mindenkit elijesztett ez a háttér – noha a leverkuseniekhez hasonló kiváló scoutinggal rendelkező csapatok régóta figyelték. A belga meglepetéscsapat USG azonban 6 milliót adott érte, és kapott 37 bajnokin 9 gólt, igaz, aki látta az USG ultradefenzív stílusát, az valahol érti ezt.

Boniface viszont tíz El-meccsen 6 góllal gólkirály lett, és bolondot csinált a Braga, az Union Berlin, majd a Leverkusen védőiből, mint ahogy azt az idei szezonban a Bundesligában is meccsenként többször teszi. 11 gólja és 7 gólpassza van, és a topligákban összesen csak két ember van előtte a kilencven percre vetített xG tekintetében – már amennyiben emberi egyáltalán az amit Erling Haaland a Manchester Cityben évek óta vagy Harry Kane a Bayernben idén művel. Csak egy adalék arról, hogyan teljesített Boniface a szezon elején: az első hat tétmeccsén negyvenkét kapuralövése (7 gól, 3 gólpassz) volt.

Még ha az utóbbi meccseken a helyzetkihasználása cserben is hagyta, néha szinte nem fair, hogy

• egy 189 centis, 85 kilós ember – aki saját állítása szerint nem jár konditerembe – ilyen könnyedén lépjen ki a szélre;
• forduljon meg (már-már az interes Adrianót idézve) kis területen;
• cselezzen szemtelenül és lehetetlenül a tizenhatoson (a top 5 ligában az első 15-ben van közvetlenül a nápolyi Kvaradona mögött, magasan a legtöbb, 18 lövéskialakítása van csel után, egy bizonyos Mbappénak csak 12);
• miközben abszolút csapatjátékos, aki
• érkezik a kapu elé, rá lehet ívelni a labdákat megtartani,
• szorgalmasan dolgozik a labda ellen, és
• egy elképesztően médiaképes szórakoztató egyéniség.

Egyelőre hatalmas üzletnek tűnik a Leverkusentől, hogy két ilyen, tulajdonképpen végzetesnek tűnő sérülés után majdnem 21 milliót adtak érte. Ugyanakkor ez nem példa nélküli, hiszen az Eb-gólkirályságban és a 2021-22-es Bundesligában is ezüstcipős Patrik Schickért is – az általános vélekedéssel szembemenve, számos orvosi vélemény ellenére – a jó lipcsei szezonja után 26., milliót szurkoltak le. Az, hogy a három év alatt 92 meccset játszó, és 50 meccset kihagyó, januárban 28 éves Patrik Schick története intő vagy követendő példaként folytatódik-e, még nyitott kérdés.

Mint ahogy az is, hogy meddig tart ki a topligák legjobban túlteljesített helyzetkihasználása. Hiszen eddig tulajdonképpen többnyire minimum öt-hat szoros meccset megnyertek, és amikor a kezdeti elsöprő lendület például a Freiburg, a Wolfsburg vagy a Hoffenheim ellen már alábbhagyott, akkor a mentalitásbeli fejlődésről sokat mond, ahogy megnyerték ezeket, és imponáló volt, ahogy lelépték a kötelezően legyőzendőket.

Kérdés, hogyan reagál majd a veretlenség potenciális elvesztésére és az esetleges sérülésekre a csapat. Na és persze Xabi Alonso, aki egyelőre emberi és vezetői szinten (vagy éppen edzéseken belső védőként beszállva) tulajdonképpen hibátlanul teljesít. Őt jövőre minden bizonnyal egy abszolút elit klub kispadján láthatjuk (nem olyan nehéz kitalálni, melyik lehet az), de a csapatnál egyelőre nem foglalkoznak azzal, hogy kit és mikor veszítenek majd el, mert a Leverkusennél most a jelen megélése mindennél fontosabb.