330 sportolónk halt meg a háborúban, még jó, hogy nem akarunk az oroszok mellett futni a pályán!

• A háború kezdete óta több mint 330 ukrán sportoló halt meg a fronton vagy az orosz támadásokban. A budapesti atlétikai vébén Ukrajna népes csapattal indul, míg az orosz versenyzőket kizárták.
• Az ukránok közül sokan külföldön próbálnak edzeni, de nekik honvágyuk van, és aggódnak a rokonaikért. Többen emiatt hazatértek, de ott lerombolt infrastruktúrán és a rendszeres légiriadók közepette tudnak csak edzeni.
• Ezekről beszélgettünk a budapesti vébén részt vevő Anna Rizsikova gátfutóval, Olekszij Szergyucsenko edzővel és Natalija Dobrinszkával, az ukrán atlétikai szövetség alelnökével.

„Amikor kitört a háború, először nem akartuk elhinni, mi történik. Ültünk otthon, olvastuk a híreket, hívogattuk az ismerősöket, hogy kivel mi van, de még senki nem hitte el, hogy ez lesz. Fogalmunk sem volt, mit csináljunk” – kezdte a beszélgetést Anna Rizsikova, miután a budapesti városházán fogadta őket Karácsony Gergely főpolgármester és Sebastian Coe, a Nemzetközi Atlétikai Szövetség elnöke. Szerinte később sokan elmenekültek, volt, aki külföldre, mások az országon belül. Megint mások otthon maradtak, vagy csatlakoztak a hadsereghez.

Rizsikova specialitása a négyszáz méteres gátfutás, de a 2012-es olimpián 4x400 méteres síkfutó váltóban végeztek harmadik helyen. Gátfutásban versenyez most Budapesten is. Elmondása szerint a háború kitörése után a nyugati országokból rengeteg versenytársa írt neki, sokan hívták, hogy azonnal menjen el hozzájuk. Azt ígérték, segíteni fognak, és lehetőséget biztosítanak, hogy sportoljon, fel tudjon készülni a versenyeire.

Rizsikova a háború kitörése után hosszú időt töltött külföldön, de sokat volt Ukrajnában is. Neki naponta legalább egy, általában két órán át tartó futóedzése van. Ezt viszont Ukrajnában nagyon nehéz lebonyolítani, mert ha kimennek a pályára, sokszor még az edzések közben légiriadót hirdetnek, ami miatt azonnal óvóhelyre kell menekülniük. Így van, hogy egy edzést többször is meg kell szakítani, és az alapból kétórás elfoglaltság a többszörösére nyúlik.

Bahmutban volt az egyik legnagyobb sportközpont, semmi nem maradt belőle

Olekszij Szergyucsenko az ukrán atlétikai csapat menedzsereként és vezetőedzőjeként érkezett Budapestre. Ő arról beszélt, hogy a sportszövetség a háború kitörése után egy időre szétesett, mert rengetegen külföldre menekültek. Emiatt

mostanra szinte minden európai országban van ukrán sportolóközösség, nagyon sok helyen annyian vannak, hogy már saját edzéseket tudnak szervezni maguknak.

Az otthon maradóknak viszont sokkal nehezebb dolguk van. Az orosz rakétatámadásokban az ország sportinfrastruktúrájának nagy része elpusztult. Miután az oroszok 2014-ben elfoglalták Donyecket, az ukránok az ország egyik legjobb sportközpontját építették fel Bahmutban. A tavaly (újra)kezdődő háborúban viszont Bahmut fontos csatatérré vált, és a harcokban porig rombolták a várost a sportközponttal együtt.

Szergyucsenko szerint időre volt szükség ahhoz, amíg a háború kitörése után újra tudták szervezni az ukrán sportot, és ehhez nagy segítséget adtak a nemzetközi és a nyugati sportszövetségek. Az idei atlétikai vébé előtt például a német sportminiszter felajánlására az egész válogatott Németországban tudott edzőtáborozni.

A sportolók is önként mennek a frontra

Natalija Dobrinszka ma az Ukrán Atlétikai Szövetség alelnöke, akit nemrég választottak be az Atlétikai Világszövetség elnökségébe. Előtte hosszú sportkarrierje volt, 2008-ban aranyérmet szerzett a pekingi olimpián hétpróbában. Beszélgetésünket azzal kezdte, hogy a háborúban mostanra már több mint 330 profi sportoló halt meg vagy a fronton, vagy a rakétatámadásokban.

Megkérdeztük tőle, hogy az élsportolók kapnak-e felmentést a sorozás alól. Szerinte ilyen nincs, de Ukrajnában amúgy sem kényszerítik az embereket arra, hogy harcoljanak: a legtöbben önként mennek a frontra, és így tesz nagyon sok sportoló is.

Dobrinszka most már Cipruson él, mert három kicsi gyereke van, de a férje Ukrajnában dolgozik. Szerinte nagyon nehéz a külföldön élő ukránoknak, mert mindennap az országukra és a rokonaikra gondolnak, az ő gyerekei is mindennap megkérdezik, hogy mikor tudnak hazamenni. Ezért nem csodálkozik, hogy sok sportoló mára hazatért.

Dobrinszka szerint most veszélyes Ukrajnában, ezért rengeteg gyerek és fiatal külföldön van. Őket mindenhol segítik, hogy tanulni és edzeni tudjanak, és addig se a háborúra gondoljanak. Azt mondta, nagyon nehéz lesz a most felnövő generációt Ukrajnában tartani, de ezen dolgoznak.

Az oroszokból nem kérnek

Mindhárom beszélgetőtársunk egyetértett abban, hogy nem lehet hagyni az oroszokat elindulni a nemzetközi sportversenyeken. Szerintük az orosz sportolók egy része katonaként részt vett az országuk lerohanásában, sokan ráadásul a hadseregtől is kapnak fizetést.

Másrészt az orosz állami propaganda fontos része, hogy a sportolóik sikereket érnek el a nemzetközi versenyeken, ezt pedig szerintük meg kell akadályozni. Dobrinszka szerint a Nemzetközi Atlétikai Szövetség és az azt vezető Sebastian Coe kifejezetten támogató: a többi sportágéhoz képest talán az egyik legjobb szövetség, nem véletlen, hogy a budapesti atlétikai vébéről kizárták az oroszokat.

A harmadik szempont a beszélgetőpartnereink szerint az orosz sportolók egyéni felelőssége. Az ő álláspontjuk az, hogy aki nem mond semmit, az hallgatólagosan támogatja Putyint és a háborút. Márpedig az orosz sportolók többsége vagy nyíltan kiállt Ukrajna lerohanása mellett, vagy a háború kezdete óta nem mondott semmit.

Rizsikova erről azt meséli, hogy a háború első napjaiban sok orosz sportoló ismerősére ráírt, akikkel korábban jó kapcsolatot ápoltak. Arra kérte őket, hogy terjesszék a saját környezetükben, hogy a háborúnak nincs értelme, és azt minél hamarabb le kell állítani. Csak elutasító választ kapott, az orosz sportolók mind a háború szükségessége mellett érveltek.

Volt olyan is, aki egy hosszú veszekedés után azt mondta: Ukrajna egy nem létező ország, és örül, ha orosz rakéták csapódnak az ukrán házakba.

A budapesti atlétikai vébéről szóló híreink itt olvashatók, az orosz–ukrán háborúról szóló híreink pedig ezen a linken.