Sorra állnak be az ukrán profi sportolók katonának

Valószínűleg egyetlen gólja után sem kapott olyan dübörgő tapsot a 26 éves Roman Jaremcsuk, mint vasárnap este, amikor csapata, a Benfica már 3-0-ra vezetett a Guimaraes ellen. A tavaly a portugál klubhoz igazoló ukrán csatár a 61. percben állt be, és láthatóan meghatódott a szűnni nem akaró ovációtól, noha még egyszer sem ért a labdához a lisszaboni stadionban. A Lvivben született Jaremcsuk becserélésekor megkapta a csapatkapitányi karszalagot is, ami óriási gesztus. A lelátón feltűntek a háborúellenes feliratok. Jaremcsuk annak ellenére vállalta a meccset, hogy közben a családja Ukrajnában maradt.

Az ukrán futballsztárok az előző hétvégén 16 millió hrivnyát utaltak hazájuk hadseregének, állította az ukrán hírügynökség. Az Everton játékosa, a Kijevtől délre fekvő Cserkasziban született 22 éves Mikolenko keményen nekiment az orosz válogatott kapitányának, Artyom Dzjubának. „Lapul, mint szar a fűben, ahelyett, hogy kiállna a háború ellen, amiben ártatlan civilek esnek áldozatául az orosz agressziónak” – mondta.

Zincsenko tévériporter feleségével részt vett a manchesteri virrasztáson is. A játékos 17 éves volt, amikor el kellett menekülnie a Sahtar Donyecktől, mert 2014-ben fegyveres harcok robbantak ki a térségben. Akkor nem látták benne a tehetséget, fél évig amatőr bajnokságokban játszott, alig volt pénze. Onnan az orosz Ufa csapatához szerződött, a City figyelt fel a képességeire, és igazolta le, most pedig a csapat egyik alapembere.

A West Ham United ukrán légiósa, Andrij Jarmolenko 75 ezer fontot utalt át a katonáknak a hétvégén, és még Mikolenkóénál is erősebb üzenettel jelentkezett, amit az orosz futballistákhoz intézett. „Mi történne, ha egységesen kiállnátok, és elmondanátok az embereknek, mi történik valójában az országomban? Gyerekeket ölnek! Mindannyian azt mondtátok nekem, ennek nem így kellene lennie. Elmondtátok, az elnökötök nem helyes dolgot tesz. Srácok, ti hatással vagytok az emberekre. Mutassátok meg ezt, erre kérlek titeket!”

A legjobb ukrán teniszezőnő, az Odesszában született, francia férjével, Gael Monfilsszal Londonban élő Elina Szvitolina jelezte, nem hajlandó kiállni orosz vagy belarusz játékos ellen, aztán meggondolta magát, és az orosz Potapova ellen 6:2, 6:1-es győzelemmel lépett tovább Mexikóban. Rögtön úgy nyilatkozott, hogy a nyert pénzdíját a hadseregnek utalja át.

Akik nem elégedtek meg a pénzügyi támogatással

Nemcsak az Angliában játszók hoztak áldozatot, hanem az Odesszában született, de Kanadában nevelkedő kapus, Szvjatik Artyemenko is, aki nemcsak büszke ukrán származására, hanem egyenesen fegyveres szolgálatra jelentkezett.

„A büszkeség és a felelősség érzése felülmúlja a félelmet. Sokan voltak velem együtt, akik vállalták, hogy az életüket kockáztatva is belépnek a seregbe”

– jelentette ki.

Az ország ikonja, Volodimir Klicsko már február elején belépett a hadseregbe, amikor az első hírek érkeztek afelől, hogy az oroszok mozgósítanak, és az orosz hadsereget az ukrán határhoz közel állomásoztatják. Szimbolikus volt, hogy a belépésekor odaszólt a németeknek, miért csak olyan lagymatagon segítik Ukrajnát. Klicsko a hamburgi Universum bokszklub sportolója volt a 90-es évek végén, amikor profi karrierjébe kezdett. Előtte megnyerte az amatőrök közt 1996-ban az olimpiai aranyat nehézsúlyban.

„Ukrán vagyok, és harcos. A legnagyobb erőnk, hogy szabad országban szeretnénk élni, és senki dönthesse el, hogyan szeretnénk élni. Kijevet utoljára a nácik bombázták, még 1941-ben. Meg kell védeni a hazánkat!” – nyilatkozta Klicsko.

A most 45 éves Klicsko ugyan kazah területen született, édesapja ukrán származású és a légierő tisztje volt, a csernobili atomkatasztrófa utáni mentésben is részt vett, és 2011-ben daganatos megbetegedésben hunyt el. Volodimir felesége egy amerikai színésznő volt, Kaliforniában éltek, de 2018-as válásuk után Ukrajnában él a lányával. Hat évvel idősebb testvére, a szintén nehézsúlyú bokszbajnok, Vitalij jelenleg Kijev polgármestere.

Egy másik olimpiai bajnok öklöző Vaszilij Lomacsenko sem sokáig tétlenkedett, ő is beállt a hadseregbe, mégpedig Bilhorod-Dnyisztrovszkih térségében, ahol született 34 éve. A Fekete-tenger-parti város Odesszától 85 kilométerre található. Lomacsenko 2008-ban pehelysúlyban, 2012-ben könnyűsúlyban lett aranyérmes, most alapesetben az ausztrál Kambosos ellen készülne a június elején rendezendő profi címmeccsére.

Egy harmadik olimpiai bajnok öklöző, Olekszandr Uszik szenvedélyes üzenetet küldött az orosz népnek, amiben arról beszélt, ha testvéreknek, ortodoxoknak tartják egymást, akkor nem küldhetik a katonáikat az ukránok elpusztítására. Felszólította Putyint, hogy azonnal hagyja abba a háborút, és tárgyaljanak.

„Talán szentimentálisan hangzik, de a lelkem az Úré, a testem és a becsületem pedig a hazámé, a családomé. Nincs bennem félelem. Egyáltalán nincs”

– mondta a CNN-nek a profik között is világbajnoki címig jutó nehézsúlyú klasszis.

Uszik Szimferopolban, a Krímben született, de édesanyja Csernyihivben, ami Kijevtől északra található. Édesapja Szumiban szolgált, ahol heves harcok voltak szinte az első naptól, mert ez az első nagyobb város az orosz határhoz közel.

Még egy küzdősportos klasszissal, Jaroszlav Amosovval is erősödött az ukrán sereg, aki miután biztonságba helyezte a családját, Ukrajna felé vette az irányt, hogy harcoljon. Május 13-án a Bellator londoni gálán lenne jelenése, akkor kellene megőriznie veretlen mérlegét (26-szor nyert). Eszébe sem jutott elbújni, vagy megszökni, amikor a hazájának szüksége van rá. „Ahogy csak tudom, megvédem az országomat. Igazi háborúban élünk, el sem hiszem, hogy ez megtörténhetett, de az is hihetetlen, hogy sokan még most sem hiszik ezt el a harcokat, miközben szörnyű dolgok történnek, és sokan haldokolnak” – nyilatkozta hétfőn. A tokiói olimpián bronzérmes karatés, Sztanyiszlav Horuna is kérte a besorozását.

Budapestről is kapott megerősítést az ukrán hadsereg, a 37 éves teniszező, Szerhij Sztahovszkij is beállt katonának. 2013-ban a wimbledoni tenisztornán ő verte meg Roger Federert a második fordulóban, emellett négy ATP-tornán győzött. Feleségével, Anfisa Bulgakovával az év egy részét nálunk töltik, három gyerekük van.

„Nincs katonai tapasztalatom, de a magánéletben bántam már fegyverrel. Apám és a bátyám orvosok, stresszes napokat élnek, gyakran beszélek velük, esténként a pincében alszanak” – magyarázta a Skynak.

Sztahovszkij karrierje befejezése után belevágott a borászatba, saját terméke is van már, a kétéves kora óta Magyarországon élő felesége szerepelt a Viasaton futó Feleségek luxuskivitelben című műsorban.

Februárban a téli olimpián, márciusban a fronton

Bő egy hete még a pekingi olimpián versenyzett Dmitro Pidrucsnij, aki 2019-ben világbajnok lett sílövészetben. A február 27-i finnországi versenyen már nem állt rajthoz, mert az első adandó alkalommal belépett a hadseregbe. Elragadtatással beszélt róla a sportág egyik legnagyobb alakja, az olimpiai bajnok norvég biatlonos, Johannes Bø is.

„Óriási a kontraszt, hogy Dmitro nem egy versenyen, hanem a hazájában fogott most fegyvert. Nehezen tudom szavakba önteni, mit tett, mert az általunk ismert világ egyik pillanatról a másikra a feje tetejére állt. Ukrajna büszke lehet rá, és az ország összes polgárára is, akik szembemennek az oroszokkal.”

A 30 éves, Ternopilban született Pidrucsnij azt mondta, nem fél semmitől, és megvédik az országot az oroszoktól. Ternopil Lvivtől 150 kilométerre található, az ország azon részét még nem érte el a háború. Dmitro Mazurcsuk az északi összetettben versenyzett Pekingben, ő is csatlakozott hozzá és a hadsereghez, amint tudott.

A férfi párbajtőrözők a hétvégén Budapesten versenyeznek, de a világranglistát vezető Ihor Reizlin nem érkezik a magyar fővárosba, mert ő is katona.

Visszafogott és kőkemény futballedző

Oleh Luzsnij volt az első ukrán, aki megnyerte az angol bajnokságot, amikor az Arsenalban futballozott. Angliában is telepedett le, ott is szeretne edzősködni, de előtte határozottan kiállt a hazájáért, bár most éppen Lengyelországban tartózkodik. „A helyzet borzalmas, ártatlan emberek halnak meg, mert az útjában álltak egy nagyhatalomnak” – írta a Skynak.

A Londonban élő Andrij Sevcsenko is elítélte a történteket, és békét akar. A korábbi csatártársa, a most az arab világban dolgozó Szerhij Rebrov „szégyelld magad, Oroszország” üzenettel jelentkezett. Rebrov a nyáron ment el a Ferencvárostól.

Jurij Vernyidub messze nem olyan neves, mint a másik két edző, még akkor sem, ha a moldáv Sheriff Tiraspollal ősszel bejutott a Bajnokok Ligája csoportkörébe, és ott legyőzte idegenben a Real Madridot is. A csapata az Európa-ligában szerepelt a múlt héten, éppen a portugál Braga elleni meccsre készültek, amikor kitört a háború. A fia értesítette erről, nem akarta elhinni az offenzívát. A Sheriff 2-0-ra kikapott, és tizenegyesekkel elbúcsúzott, egy kicsit hibáztatja is magát emiatt, mert teljes sokkba került.

Ahogy visszatértek, elindult a családjához, Zaporizzsjába, és pár nappal később fel is mondott. A klubja felajánlotta neki, hogy költöztesse át a családját Moldovába, de nem ezt az utat választotta a menekültáradatot látva.

Azonnal tudta, hogy be fog lépni a katonaságba, és arra számított, hogy a klub grúz származású elnöke megérti őt, mert az oroszok 2008-ban estek neki Grúziának. Vernyidub úgy érezte, hogy nem a védelemben a helye, hanem a tüzérséghez kérte a felvételét. Nincs tapasztalata, de reméli, megállja a helyét.

„Putyin egy vadállat, egy korcs, egy vámpír. Helyesen mondják a kedvelt rigmusban: Putyin, baszd meg!" Putyin hiába akarja, soha nem lesz az egész világ császára, mert ő Adolf Hitler másolata. Azt a propagandát, amivel ő árasztja el az országot, még Göbbels sem engedte meg magának a világháborúban. 56 éves vagyok, mitől féljek? Már leéltem az életem javát. Ukrajna minden felett” – adott szenvedélyes nyilatkozatot az egyik ukrán sportlapnak.