A margitszigeti futókör nagyon tetszett Ronnie O'Sullivannek, aki nem akar egyetlen rekordot sem örökké tartani

„A margitszigeti volt a kedvencem” – mondta Ronnie O’Sullivan a Margitsziget futópályájáról, amit szombaton délelőtt próbált ki. A ranglistát vezető és hétszeres világbajnok snookerjátékos vasárnap a budai hegyekbe is kiment futni, és arról is beszélt, hogy a futást egyfajta városnézésként, felfedezésként is fogja fel, amikor először jár valahol, mint most Budapesten.

A snooker legnagyobb világsztárja és a három tornagyőzelemmel az elmúlt időszak aktuális legjobbjának számító északír Mark Allen a hétvégén csapott össze az OMV VI. Magyar Snooker Gálán. Itt olvashatják beszámolónkat a rendezvényről, amelyen láthatóan a játékosok és a nézők is jól érezték magukat. Ronnie O'Sullivannel a gála vasárnapi zárónapján interjúztunk röviden.

A 47 éves angol az első versenyét még harminc évvel ezelőtt nyerte, tavaly beállította Stephen Hendry rekordját, amikor hetedszer is győzött a sheffieldi snookervébén, a legtöbb, 39 pontszerző versenyt nyerte eddig, magasan ő tartja a legtöbb százas brék rekordját, és ő lökte a leggyorsabban, mindössze 5 perc 8 másodperc alatt a maximumpontos, 147-es bréket még 1997-ben. Hullámvölgyektől sem mentes magánéletével egybefonódó profi karrierje pedig sok fiatal snookeresnek és nézőnek inspirációt jelent.

Úgy gondolta, hogy a gála felvonásai közül főként a szombat délutánin ment neki a játék, de utána is jól érezte magát. Azt a hétvége folyamán is sokszor elmondta, hogy csak élvezni akarja a játékot, és ezt üzenné a most profivá váló fiatal játékosoknak is. Persze, tudja, hogy ez nehéz kérdés: „Amikor fiatal voltam, akkor én sem élveztem, mindent meg akartam nyerni.” Most viszont már nem aggódik azon, hogy nyer-e egy meccsen vagy veszít.

A snooker a játékon túl lehetőséget ad neki arra is, hogy utazzon, embereket ismerjen meg, de emellé különböző üzleti lehetőségeket is jelent. Arról is beszélt, hogy ha viszont éppen otthon van, akkor 8-15 órát gyakorol hetente, változó, hogy mennyire arányosan elosztva. Vannak játékosok, akik még a tornákon a pihenők közben is gyakorolnak, de ő ennek nem híve.

„Soha nem gyakorolok a meccsek előtt, alatt és után” – mondta. A meccsek közbe iktatott szünetekben is inkább tévét néz – más sportokat is szeret, például az atlétikát, a bokszot, a teniszt és az F–1-et, amiből meg is nézte a bahreini időmérőt a gála szombati két része között –, átfutja a híreket, iszik egy csésze teát, vagy beszélget a többiekkel.

A snookerkarrierjét és a magánéletét átszövő nehézségekről, kihívásokról, addikciókról, elvárásokról is szól majd a májusban érkező önéletrajzi könyve, az Unbreakable. Ehhez azt mondta, hogy egyelőre újabb nincs tervben, de ez attól is függ, hogy ez a könyv mennyire lesz majd népszerű, vannak ugyanis olyan részek benne, amelyeket ki lehet még részletesebben fejteni. Megjelent már több, a snookerhez nem kötődő regénye is, és benne van, hogy valamikor lesz még következő.

„Nem akarok semmilyen rekordot örökké tartani, azt szeretném, ha valaki jönne, és megdöntené ezeket” – mondta, szerinte ez a snookernek is jót tenne. Viszont nem gondolja, hogy ez egyhamar megtörténhetne, csak abban biztos, hogy egyszer majd valaki képes lesz rá.

Nem annyira távolra tekintve, az április 15. és május 1. között következő világbajnokságon ő lesz a címvédő, de nincsenek ezzel kapcsolatban kifejezett várakozásai. „Ha nyerek, az fantasztikus, ha nem, akkor várom a következő tornát” – mondta, túlzottan nem izgul emiatt.