Ki tudná választani, melyik volt minden idők legfontosabb magyar kézimeccse?

A Magyar Kézilabda Szövetség (MKSZ) gondozásában megjelent az 580 oldalas, háromkilós Kézi-könyv, ami 1926 óta rendszerezi és dolgozza fel a sportág múltját. Nem volt kerek évforduló, a Ballai Attila–Liszkay Gábor szerzőpárost a hiánypótlás vezérelte. Illetve az, hogy a foci után a legnépszerűbb hazai csapatsportág, a kézilabda megérdemli, hogy gondozzák a múltját és ismertessék a jelenét.

A kézilabdás nők voltak a sikeresebbek, és a száraz adat mögött, hogy mindjárt az első világbajnokságon, 1957-ben ezüstérmes lett a válogatott, egy jó sztori lapul. A dánok ellen úgy jött össze a tornán egy döntetlen, hogy a bírók egyenlítettek. Pontosabban az ellenfeleink, a dánok, de miután a labda mindkét kapufát érintette, majd kigurult utána az alapvonalon, a játékvezető váratlanul gólt ítélt. Nem volt könnyű a tudósításokban megnevezni a dánok fantomgóljának szerzőjét.

1965-ben már az aranyérmet sikerült megszereznie a női válogatottnak, mind ez idáig ez a sportág legnagyobb sikere. Ezt a döntőt még nagy pályán játszották. Az olimpiai programba, 1972-ben, Münchenben már a sportág kispályás változata került be.

2000-ben a sydney-i olimpia ezüstérme és nehezen felejthető döntője után Mocsai Lajos csapata az Eb-n aranyéremmel vigasztalódott. Az elődöntő élményeit hűen visszaadja a könyv, ami felidézi, hogy fél órára lekapcsolták a villanyt Bukarestben, hátha sikerül kizökkenteni a magyar csapatot. A románok a kényszerszünet után sem tudtak nyerni.

Válogatottszinten több az elveszített döntőink száma, klubszinten a Győr javított a statisztikán, a férfiaknál a Veszprém nem tudott: négy döntőt bukott el eddig, a 2016-os Bajnokok Ligája-döntőt hihetetlen izgalmak között, büntetőkkel.

A könyv szerzői kiválasztották a harminc legfontosabb meccset a múltból. Nem könnyű ilyenkor meghúzni a határt, például a 2003-as női vb zágrábi elődöntője, amikor a hosszabbítás végére negyven gólt lőttünk Koreának, kimaradt belőle. A harminc meccs közül persze nehéz kiválasztani, melyik volt a legnagyobb, de az tény, hogy a londoni olimpián Izland legyőzése mindenkinek benne maradt a fejében: Fazekas Nándor megfogja a hetest, már tíz másodperc sincs hátra, a labda előrekerül Lékai Mátéhoz, ő pedig bedobja, és máris ott voltunk az elődöntőben.

Azt a pillanatot is nehéz feledni, amikor a norvég kapitány nem akar hinni a szemének a 2000-es olimpia női elődöntőjében, mert a magyar válogatott folyamatosan növeli az előnyét, a végén kiengedve 28-23-ra nyer. 2003-ban pedig a férfi csapat úgy verte az olimpiai kijutásról döntő meccsen a jugoszlávokat, hogy az ellenfél kapuját Sterbik Árpád és Dejan Perić védte. Mindkét név jól ismert Veszprémből.

Egy könyvben nem lehet szavazás, itt viszont most kiválaszthatja, melyik volt a legfontosabb, vagy mondjuk inkább úgy, hogy a legnagyobb győzelem, melyik pillanatra emlékszik a legszívesebben. A szerzők harmincas listáját szűkítettük hatosra, a vesztes döntőket most szándékosan nem emeltük be a szavazásba.

A könyv bemutat harminc legendát is, a közelmúltból Görbicz Anitát és Nagy Lászlót mindenki ismeri, Fenyő András neve viszont alig mond valakinek valamit, noha korszakának a legjobbja volt.