48 csapattal vb-t rendezni rémálom – ez vár ránk négy év múlva

Argentína és Lionel Messi csúcsra jutásával véget ért a 2022-es katari futball-világbajnokság, a döntőben őrült 3-3-as döntetlen után tizenegyesekkel nyertek. Négy év múlva már egy egészen más világbajnokságot látunk, mint az idei, illetve 1998 óta az összes többi volt.

Harminckét csapat helyett ugyanis már negyvennyolccal rendezik a vb-t, először lesz egyszerre három ország a házigazda, és mivel egyelőre meglehetősen kevés az információ arról, pontosan hogyan is tervezik magát a vb-t, elég sok kérdés és aggály merül fel.

A több egyértelműen jobb?

Az egyik kérdés, amire már most tudjuk a választ, az az, hogy ki lesz a bővülés nyertese: Afrika és Ázsia. Az egyes kontinentális tagszervezetek által megszerezhető indulási helyek ugyanis úgy alakulnak, hogy

• Európa (UEFA) az eddigi 13 helyett 16 helyett kap (ezzel továbbra is messze a legtöbb indulási helyhez jut);
• Afrika (CAF) 5-ről 9-re, vagy kisebb szerencsével akár 10-re is nőhet (erről mindjárt picit bővebben);
• Ázsia (AFC) az eddigi 5 vagy 6 hely helyett 8+1-re pályázik;
• Észak- és Közép-Amerika (CONCACAF) rendezőként 6 mellé akár két helyhez is juthat, de ebben benne van már a három rendező ország, a 2022-es katari vb-re amúgy simán kijutó Kanada, Mexikó és USA;
• Dél-Amerika (CONMEBOL) hat plusz egy helyre pályázik;
• Óceánia (OFC) pedig az eddigiekkel ellentétben kap egy garantált helyet, és még egyet megszerezhet.

A plusz helyek egy interkontinentális minitornán múlnak. Ilyen már most is volt, a Ázsiába betagozódó Ausztrália a dél-amerikai Peru, a óceániai Új-Zéland pedig az Észak- és Közép-Amerikát képviselő Costa Rica ellen meccselt a vb-kijutásért, így lett résztvevő az alapkvótákon felül Ausztrália és Costa Rica.

Ez a 2026-os vb-től kezdve úgy változik, hogy a hat kontinentális szervezet közül Európa nem kap plusz kijutási jogot, a másik öt szervezet kap egyet-egyet, a hatodik csapatot pedig a rendező ország fölötti szövetség adja, ezért lehet, hogy a CONCACAF-ból akár 6+2 csapat is kijuthat, ha sikerrel járnak.

A kvótanöveléssel viszont némileg elértéktelenednek a selejtezők. A tíztagú CONMEBOL (Dél-Amerika) több mint fele, hat csapat ott lesz a vb-n, az eddig sem túl sokat aggódó Argentína és Brazília lényegében bérelt hellyel bír majd. Észak-Amerikából a 2026-os vb-t rendező három nagycsapat elbukására is kicsi az esély, de például Japán, Dél-Korea és Ausztrália ázsiai kvalifikációja is csak formaság lesz ezentúl.

A 48 csapatra bővítés és Ázsia, illetve Afrika megerősítése teljesen egyértelműen piaci döntés a FIFA részéről, már csak azért is, mert a FIFA bevételeinek 90%-át a négyévenkénti vb-ből szerzi. A bővítéssel olyan országok juthatnak ki a vb-re, akik eddig nem, vagy csak nagyon ritkán, amelyek fontos új piacot jelenthetnek a FIFA és a vb főszponzorai számára. Azt sem kell nagyon magyarázni, hogy a több csapat és a több meccs is nagyobb tévés bevételt jelent.

Mindez persze a jelenlegi FIFA-elnöknek, Gianni Infantinónak is fontos szempont: ha nőnek a bevételek és 16-tal több ország jut ki, komolyabb botrány nélkül még több szavazatra számíthat. (Mindez egyébként erősen hajaz arra a politikára, amivel Sepp Blatter vezette hosszú ideig a FIFA-t, ő is gyakran az afrikai és ázsiai szövetségek felkarolásával szerzett kellő támogatást, bár a pontos leosztást nem ismerni, hiszen az elnöki cím sorsa titkos szavazáson dől el.)

2022 novemberében Infantino arról beszélt a 211 FIFA-tagszervezetnek, hogy a katari vb előtti négyéves pénzügyi időszakban 7,5 milliárd dollár bevételük volt, egymilliárddal több, mint az oroszországi vb előtti négy évben. A 2026-os vb előtti, vagyis a következő négy évben viszont akár 10 milliárd dollárig is növekedhetnek – egyszerű tehát a matek.

A 32-ről 48-ra hízó mezőny mellett és ellen is könnyű érvelni. Egyfelől megnőhet az olyan kisebb-nagyobb meglepetések száma, mint amilyen az volt, amikor az idei vb-n Szaúd-Arábia legyőzte Argentínát, Japán a csoportkörben Németország és Spanyolország ellen is nyert, vagy amikor Marokkó a (vesztes) bronzmeccsig menetelt. Ezek a sztorik teszik különlegessé az egyes vb-ket.

De minden szaúdi, japán és marokkói siker mellé oda kell tenni azt is, amikor Anglia 6-2-re verte Iránt, a Japántól kikapó Spanyolország korábban 7-0-ra verte Costa Ricát, ahogy Franciaország 4-1-re átgázolt Ausztrálián. Képzeljük el, mennyi hasonló eredmény születhet majd, ha plusz ázsiai helyekkel az Egyesült Arab Emírségek, Irak vagy Omán jut ki, vagy stabil résztvevővé válik Salvador.

Kisebb káosz van még a bővülés miatt

Az sem világos még, hogy egyáltalán hogyan alakítanák át a világbajnokság lebonyolítását a plusz 16 csapattal. A FIFA egy dolgot mond biztosra: ugyanúgy nagyjából 30 nap alatt rendeznék meg a vb-t, mint eddig (Oroszországban 31 nap alatt ment le a vb, Katarban 29 napig tartott a torna). Ez elég nagy kihívás lesz, tekintve, hogy a több csapat miatt biztosan jóval több meccs lesz: a mostani 64 helyett akár 80 is, ugyanannyi időbe sűrítve.

Hogy miért a bizonytalanság a meccsek számáról? Azért, mert nem tudni, pontosan milyen lebonyolítást tervez a FIFA, még a mostani vb alatt is ment az ötletelés, számolgatás, mi lenne a legjobb.

A terv egyébként az, hogy elhagynák az eddig használt rendszert, amiben minden csoportot négy csapat alkot, ehelyett összesen 16 darab háromfős csoport jöhetne, amiben hat helyett elég lenne csak 3 meccset játszani (az is már 48 meccs kapásból, a csoportkör végéig). Ezzel több gond is van. Kezdjük ott, hogy épp akkor változtatnának, amikor maga a FIFA-elnök Gianni Infantino is az eddigi vb-k legjobbjaként aposztrofálta az idei csoportkört.

Ha három csapat között rendeznek három meccset, az biztos, hogy valaki helyzeti előnyben lesz, főleg, hogy a háromból két csapat továbbjutna. Nem lehet ugyanis a csoport végső sorrendjéről döntő meccseket párhuzamosan rendezni, hiszen egy meccset mindenképp később játszanak, így tehát simán jöhetnek tét nélküli kézfogók adott esetben. Elég csak a botrányos 1982-es osztrák–nyugatnémet meccsre gondolni, aminek kezdetekor tudni lehetett, hogy egy 1-0-s nyugatnémet győzelem a két csapat továbbjutását jelenti. Ez a gól a 10. percben meg is született, a maradék 80 percben pedig nyomokban sem tartalmazott futballt a játék. A meccset közvetítő osztrák tévé kommentátora élő adásban arra kérte a nézőket, kapcsolják ki a tévéjüket, majd felhagyott a közvetítéssel. A „gijóni szégyen” gúnynevet kapó meccsről még az Indexen írtunk bővebben.

A Journal of Sports Analytics 2021-es tanulmánya rámutatott, hogy a 16x3-as formátum kimagaslóan nagy lehetőséget ad arra, hogy hasonló fordulhasson elő, vagyis hogy a csoport utolsó (jelen esetben harmadik) meccsét játszó két csapat összejátsszon. „Természetesen nem minden csapat játszana össze, ha lehetőséget kapna rá, de már csak a bundázás kockázata is komolyan beárnyékolhatja a világbajnokságot, mivel a végeredmény kiszámíthatatlansága alapvető fontosságú a népszerűségének, és általában a sport népszerűségének szempontjából” – írja a tanulmány vezető szerzője, Julien Guyon, a New York-i Columbia Egyetem matematikusa.

A FIFA felvetette emiatt, hogy a döntetlennel végződő csoportmeccsek végén jöhetne egy tizenegyespárbaj, ami plusz egy pontot érne, de ez nem oldaná meg azt a problémát, ha két csapat szándékosan a döntetlenre játszik.

A 16x3-as formátum egyértelmű előnye a legtöbb érintett számára, hogy a FIFA/Infantino megkapja a plusz meccseit, a közvetítő tévécsatornák a több tartalmat, az elődöntőt elérő csapatokra pedig a teljes torna alatt ugyanúgy maximum hét meccs várna, mint a mostani rendszerben. Vagyis az európai topligák, azok csapatai, játékosai, illetve a nagyobb kontinentális szervezetek sem panaszkodnának a plusz terhelés miatt.

A katari vb alatt felmerült az is, hogy maradna a négycsapatos csoportrendszer, ami 12 csoportot jelentene – így viszont csak a csoportkör 72, a teljes torna pedig 104 meccsből állna –, ezekből pedig a megszokott első két helyezett mellett a legjobb csoportharmadikok is továbbmennének, úgy, ahogy az elmúlt két Európa-bajnokságon is láttuk. Ez viszont megint csak csökkenthetné a játékkedvet, ráadásul így a 48 csapatból 32 továbbjutna, ami még hosszabb vb-t eredményezne.

Némileg csökkenthető az őrülten soknak hangzó, négy helyett minimum csak öt hét alatt lezavarható 104 meccs száma azzal, ha kihagynák az egyenes kieséses szakasz legjobb 32 csapattal rendezendő fordulóját. A négy legjobb csoportelső a négy legjobb második ellen játszhatna, a maradék nyolc csoportgyőztes pedig egymás között rendezné le a továbbjutást egy alaposan megkavart nyolcaddöntőben – de az ilyen jellegű számolgatás sem túl szurkolóbarát.

Felmerült az is, hogy a 48 csapatos mezőnyt kapásból két, egyenként 24 csapatból álló részre bontanák, ahol egy, a mostani Eb-k rendjét követő két különbajnokság zajlana le hat darab négyfős csoporttal indulva. Ezeknek a minitornáknak a győztesei játszanák aztán egymás ellen a döntőt.

Van egy ennél bonyolultabb forgatókönyv is: 16 csapat alapból bejutna egy csoportkörbe, a másik 32 csapat pedig előselejtezőt játszana a továbbjutásért, vagyis lenne, akinek egyetlen meccsig tartana a vb. A többi 32, életben maradó válogatott a mostani rendszerben folytatná a világbajnokságot, vagyis nyolc darab négyfős csoporttal.

A probléma mindegyiknél ugyanaz: hogyan lesz a 48 csapatból 32, amivel már egy értelmes, egyenes kieséses szakasz megrendezhető. Hogy melyik verzió nyer, arról a FIFA Tanácsa dönt, várhatóan 2023-ban.

A távolság és éghajlat is megkavarhat

Már a 2021-es (eredetileg 2020-ra tervezett) összeurópai Európa-bajnokságnál is figyelni kellett arra, hogy az egyes válogatottak ne utazzanak túl sokat, de így is voltak egyenlőtlenségek. Hat válogatott – Olaszország, Dánia, Hollandia, Anglia, Spanyolország és Németország – mindhárom csoportmeccsét otthon játszotta, tehát egy km-t sem kellett repülniük a csoportban, miközben például Svájcra 10 012 km-es, Lengyelországra 9 457 km-es, Belgiumra pedig 9 157 km-es út várt, és összesen 10 csapatnak kellett 5000 km fölötti távot megtenni három meccs miatt.

A 2026-os vb esetében a több meccs és a több csapat miatt több helyszín is kell a három rendező országtól: rekordszámú 16 stadion ad majd helyet a vb-nek (idén Katarban csak 8 stadiont használtak).

Csalás lenne persze azzal nyitni, hogy már Mexikó és Kanada területe nagyobb, mint Európáé, és akkor hol van még az egymagában majdnem Európa méretű USA, hiszen Kanadának csak a legdélebbi területeit érinti a vb-t. De így is látható, hogy óriási területen szóródnak szét a vb-stadionok. Hogy még véletlenül se jöhessen össze egy olyan horror, hogy valaki mondjuk Mexikóvárosban kezd, aztán elmegy Bostonba, onnan pedig Vancouverbe vagy Los Angelesbe, ezért a 16 stadiont három régióra (kelet, nyugat, közép) osztották, és vélhetően egy egy válogatott sem hagyja majd el a régióját a csoportkör alatt.

Így kiküszöbölhető például az időeltolódás jelentette probléma, a keleti és nyugati part közötti 3 órás eltérés nem tűnik soknak, tekintve, hogy az idei vb-n (magyar idő szerint) délelőtt 11-kor vagy este 8-kor is játszhatott egy csapat meccset, de nem mindegy, hogy mondjuk a keleti parti helyi idő szerint kora délutáni meccs után a nyugati parton már jócskán hajnalban játszik valaki adott esetben, vagy sem.

Más változók viszont bekavarhatnak. A 16 kijelölt stadion közül csak három rendelkezik behúzható tetővel, ezekben szabályozható a hőmérséklet, a többiben viszont nem. Június közepén Mexikóvárosban kellemes 24 Celsius-fok az átlaghőmérséklet, ugyanez Miamiban 28-29, Los Angelesben 27, Vancouverben viszont csak 21 fok, nem mindegy tehát, hogy ki hol játszik. Bár a katari hőség után valószínűleg nem sokat számít, igaz, ott minden csapatot ugyanannyira tikkasztotta ki a meleg.

Fontos tényező lehet a magaslat is, főleg két mexikói helyszín esetében. Monterrey még csak 540 méterrel van a tengerszint fölött, Guadalajara viszont már 1566, Mexikóváros pedig 2240 méterrel. Hogy ez mennyit számít, azt pont az 1986-os vb-n a Szovjetuniótól elszenvedett 6-0-s vereség miatt nem kell magyarázni, valószínűleg Mexikót leszámítva nem sokan szeretnének majd itt játszani önként és dalolva.

24 éve örültek a változásnak

Legutóbb az 1998-as világbajnokságnál volt mezőnybővítés, akkor növelték meg az induló csapatok számát 24-ről 32-re. Ez egyben azt is jelentette, hogy a korábbi gyakorlattal szemben a legjobb csoportharmadikoknak (a hat csoportból négy harmadik helyezettnek) már nem volt esélye továbbjutni, csoportonként csak két válogatott ment tovább, ez pedig kiélezettebbé, fontosabbá tette a csoportmérkőzéseket.

Magát a bővítést egyébként akkor is pénzügyi, politikai indíttatású lépésnek tartották, hiszen a plusz 12 meccs plusz bevételt jelentett. A Sports Illustrated idei cikkében olvasható visszatekintés, és hát a legtöbb futballszerető emlékei szerint is ennek ellenére az lett a konszenzus, hogy a 32-re bővítés bevált. A 32 csapat remek egyensúlyt jelentett a befogadás és a minőség között.

„Senki nem lógott ki. Mindenki odatartozott. Maga a torna formája is kerek, szimmetrikus és kielégítő volt: nyolc csoport, mindegyikben négy csapat, amik közül az első két helyezett jutott tovább a kieséses szakaszba. Nem voltak kiemeltek, nem kiemeltek vagy harmadik helyezéssel továbbjutók, és minden indulónak ugyanaz a hét mérkőzésből álló út vezetett a bajnoki címig. És igen, a csoportkörök döntőit egy időben játszották. Évtizedekig tartó barkácsolás után úgy tűnt, hogy a FIFA megtalálta az ideális formátumot” – írja az SI, és nehéz nem egyetérteni velük.

Négy év múlva elveszhet a szimmetrikusság, az egyenlőség és a fair verseny is.