15 éve nyert nagy tornát Szávay Ági, aki ma már örül, ha fel sem ismerik

2022. szeptember 23. – 11:26

frissítve

15 éve nyert nagy tornát Szávay Ági, aki ma már örül, ha fel sem ismerik
Szávay Ágnes a győzelemért járó trófeával, nemzeti színű hajgumival – Frederic J. Brown / AFP

Másolás

Vágólapra másolva

2007-ben az év sportolónőjévé választották itthon Szávay Ágit, a nemzetközi teniszben az év felfedezettje címet kapta meg. Állt a 13. helyen a világranglistán, egy makacs sérülése megakadályozta, hogy még előrébb jusson. 24 évesen hagyta abba, és most sem tudja tiszta szívből azt mondani, hogy megérte.

2007. szeptember 23-án, vagyis 15 éve érte el élete legnagyobb sikerét Szávay Ágnes, amikor a világranglista harmadik helyén álló szerb Jelena Jankovićot meccslabdákat hárítva verte meg a pekingi tenisztorna döntőjében. A 2000-es évek magyar teniszének a legszebb pillanatait láthattuk a 2 óra 55 percen át tartó, fordulatos fináléban. Amikor már úgy látszott, hogy a második szettben könnyedén nyer Janković, akkor Ági valahonnan erőt merített, és 1:5 után már nem veszített gémet, a döntőt szettben pedig 6:2-re nyert, szebbnél szebb pontokat ütött, akkor már uralta a meccset, és széles mosollyal játszott.

Szávay édesanyja hatására 6 évesen kezdett el teniszezni Soltvadkerten, és mindjárt a 10 évesek fiúkat is legyőzte. Kecskemét volt a következő állomás, majd 13 évesen Budapestre költözött – a család áldozatot hozott, mert két részre szakadt, édesanyja és a egyik testvére vele tartott a fővárosba –, ahol töretlenül fejlődött, és 2005-ben megnyerte a juniorok között a Roland Garrost, a román Raluca Olarut győzte le két szettben a döntőben.

2006-ban sokat kihagyott, mononukleózisa miatt nemhogy terhelni nem lehetett, még abban is elfáradt, ha fel kellett mennie a lépcsőn. A betegsége után elszántan tért vissza az akkor 18 éves versenyző, és 2007-ben sikert sikerre halmozott.

Palermóban júliusban megnyert egy kisebb WTA-tornát, augusztusban New Havenben úgy került a döntőbe, hogy a selejtezőből indult. A US Openen a nyolc közé jutott, akkor is az az orosz Szvetlana Kuznyecova állította meg, aki New Havenben. Az amerikai városban drámai döntőt játszottak, mert egy megnyert szett után adta fel Ági, miután becsípődött a dereka.

Erre a teljesítményére tette fel a koronát a 600 ezer dollár összdíjazású pekingi torna megnyerésével. A világranglista 20. helyére jött előre, a sportág ikonját, Martina Navratilovát is lenyűgözte a játéka.

„Sokoldalú játékos, és a hálóhoz is előszeretettel lép be, hogy röptézzen. Ambiciózus, jó felépítésű teniszező, ráadásul az adogatásai is erőteljesek és pontosak.”

Amikor ezt a dicséretet szóba hoztam a most 33 éves egykori versenyzőnek, nem váltott ki különösebb hatást belőle, nem is emlékezett rá. Amikor elhangzott, valószínűleg olvasta. Arra büszkébb volt, hogy az amerikai tenisz magazinban azzal foglalkoztak egy tanulmányban, milyen jól és hatékonyan üti a fonákot. „Ennyi év távlatából már bevallhatom, hogy a fonákom volt a jobb, nem a tenyeresem – viccelődött. – Hallottam én is, amikor úgy értékelték, mindkét oldalról tudok pontot ütni, de a fonák volt az igazi.”

Szávay Ágnes Jelena Janković ellen teniszezik 2007. szeptember 23-án Pekingben – Fotó: Andrew Wong / Getty Images
Szávay Ágnes Jelena Janković ellen teniszezik 2007. szeptember 23-án Pekingben – Fotó: Andrew Wong / Getty Images

De mi is történt Pekingben?

Az első fordulóban Marina Erakovicot verte, aztán a szlovák Dominika Cibulkovát, majd az argentin María Emilia Salernit, az elődöntőben szinte tökéletes játékkal, mindössze három gémet veszítve lépett át azon a kínai Peng Suajon, aki előzőleg a két korábbi világelsőt: Martina Hingist és Amélie Mauresmót is búcsúztatta. Peng nagy formában volt, élvezte a hazai nézők biztatását, de nem talált fogást Szávayn. Játszmaveszteség nélkül került a döntőbe, ahol 6:6 után következett a rövidítés, és a legrosszabb pillanatban hibázott, amivel elveszítette a szettet.

„Önmagamtól eszembe sem jutna, hogy szeptemberben volt ez a sikerem. A 15 évről is elsősorban az jut eszembe, mennyire rohan az idő. Álmodni nem szoktam róla, hirtelen azt sem tudnám megmondani, szám szerint, mennyi lett a végeredmény. Arra emlékszem, hogy túlzottan okoltam magam, amiért az első szettet nem tudtam megnyerni, mert a rövidítésben hiába vezettem nagyon, szettlabdáim is voltak, de végül mégis Jelenáé lett a szett. Az volt a fejemben, hogy egy ilyen nagy tornán, egy ilyen nagy lehetőség kapujában, sokkal jobban kellett volna összpontosítanom a szettlabdáknál. A második szett elejére nem kis hatással volt rám, hogy még nem rendeztem a gondolataimat, gyorsan el is húzott Jelena. Aztán úgy voltam vele, hogy már csak szeretném kiélvezni azt a pár gémet, ami hátra van, és akkor hirtelen megváltozott valami.

Meccslabdánál második szervából ütöttem egy ászt középre neki, na, azt sosem fogom elfelejteni. És aztán váratlanul visszakapaszkodtam a meccsbe 1:5-ről, és kiegyenlítettem. A harmadik játszma már simábban az enyém lett”

– idézte vissza a múltat.

Mák Tibor kísérte el erre a tornára, vele osztotta meg az örömét. Nem volt még ilyen szintű a közösségi média szerepe, ahol meg tudta volna köszönni, hogy mennyien szorítottak érte. Hullafáradtan ment vissza a szállodába, mert sokat kivett belőle ez a győzelem, és kapott ugyan egy üveg pezsgőt, tortát is, de nem tudott ünnepelni, mert másnap már mennie kellett tovább, Szöulban várt rá egy újabb torna, majd onnan Tokióba repült. Hogy milyen hatást váltott ki akkoriban, jól szimbolizálja, egy beteg japán kislány édesapja várta a szállodában, utazott vagy ezer kilométert, hogy találkozhasson vele. A kislány kedvelte a játékát, ezért elküldte neki a mackóját, Szávay pedig viszonzásul az egyik ütőjét, és a cipőjét ajándékozta oda. Japánban nem versenyzett, mert már mindene fájt, teljesen kimerült a szervezete.

A mostani fejével már jobban, hosszabban, tartalmasabban kiélvezné a sikert, megállna egy kis számvetésre, beülne a barátaival egy teaházba beszélgetni egy jót, de akkor ez fel sem merült benne, esélye sem volt arra, hogy kiszálljon a mókuskerékből.

Hogy ismert és népszerű lett, nem töltötte el igazán örömmel, mert nem tudhatta, hogy kik azok, akik őszinte gondolatokkal közelednek hozzá, kik pedig a sikerrel járó pénzt látják benne. Pillanatnyilag nagyon örül annak, ha elmegy egy közösségbe, ahol például a gyógyfüvekről van szó, már nem ismerik meg, ha bemutatkozik, és nem vált ki semmit a neve.

„Pekingben például fájt már a bokám, a combom, és a derekam is. A derékfájásom végigkísérte az egész felnőtt pályámat, és megkeseríti a mindennapjaimat a mai napig. Akkor még nem tudtuk, hogy az ötödik csigolyámban fáradásos törés van. Sok orvosnál megfordultam, megszámlálhatatlanul sok MR-vizsgálaton vettem részt, de csak 2011-ben egy madridi specialista vette észre, mekkora a baj. Ekkor küldtek el CT-re. Már ezzel a sérüléssel győztem le a világranglista harmadik helyén álló Venus Williams-t is a Roland Garroson 2009-ben, nem is akárhogyan: 6:0, 6:4-re. A lábaim sokszor zsibbadtak és fájtak, az edzőim eközben arra gondoltak, csak nincs kedvem dolgozni, fejembe szállt a dicsőség, lusta vagyok. Ez nagyon bántott engem, mert egyáltalán nem így volt. Amikor kiderült, hogy mi a problémám, össze kellett volna zuhanjak, mert egy sportolót egy ilyen diagnózis megingathat,

bennem viszont ellenkező hatást váltott ki, ünnepelni lett volna kedvem, mert kiderült, hogy nem csak kitaláltam az állandó derékfájást és végre kiderült a fájdalom forrása is.”

Venus Williams gratulál Szávaynak – Fotó: Lionel Bonaventure / AFP
Venus Williams gratulál Szávaynak – Fotó: Lionel Bonaventure / AFP

2011. júniusban jelentette be, hogy fél évig nem versenyez. A kezelések után megpróbált visszatérni, a londoni olimpián elindult, az első fordulóban nagy csatában maradt alul, majd 2013. február hatodikán tudatta, 24 évesen abbahagyja a profi teniszt.

„18 évesen nem mertem kimondani, hogy befejezem, pedig előfordulhat, hogy az lett volna a helyes lépés, igaz akkor most nem beszélnénk sok mindenről. Büszke lettem volna magamra, ha ezt a nagy horderejű döntést meg mertem volna hozni már akkor.

A versenyszerű tenisz nem volt jó a lelkemnek, és még rosszabb volt a testemnek.

Az egészség nagy kincs, nincs annál fontosabb, most látom igazán, amikor nem tudok sem háton, sem hason feküdni, nem tudok 20 métert futni, hármat ugrani, a sportmúltam korlátozza, szabályozza a jelenlegi életemet.”

Kecskeméten él, de Budapesten van tenisziskolája, a gyerekek mosolya sok mindent feledtet vele. A fájdalmai miatt a pályán nem láthatjuk, de lelkes edzőkkel vette körbe magát, akik oktatják a gyerekeket. Tervben volt, hogy megvalósít egy teniszakadémiát Kecskeméten, de ez egyelőre megragadt terv szintjén.

Végezetül azt kérdeztem tőle, hogy így visszanézve megérte-e? „Elsőre rávágnám, hogy nem. De ha jobban végiggondolom, akkor sem tudom azt mondani tiszta szívből, hogy megérte. Látom a terheit és a hasznát, ha nem csináltam volna végig, akkor ezt biztosan nem láthatnám. Minden nap emlékezik a testem a múltra, de sok élményt is kaptam, pályafutásom által lettem olyan ember, amilyen most vagyok. Viszont a gyerekkoromat adtam oda érte, amit nem kaphatok vissza. De egy biztos, a tenisz egy csodálatos sportág, és a játék öröméért érdemes azt játszani. Édesanyaként azt mondhatom, hogy a szülők legfontosabb feladata a sportolás lehetőségét biztosítani a gyermeküknek, és mindaddig támogatást nyújtani számukra, amíg az boldogságot okoz a családnak.”

Kedvenceink
Partnereinktől
Kövess minket Facebookon is!