Nindzsás akadálypályán küzdöttek az öttusázók, hivatalosan tesztelték a lovaglást pótolható számot

Tavaly november 2-án derült ki, hogy a Nemzetközi Öttusa Szövetség kivezeti a lovaglást az öt tusa közül, és a 2028-as olimpián már egy új szám jelenik meg az úszás, a vívás és egy korábbi módosítás nyomán már egybeolvadó futás és pisztolylövészet (laser run/lézeres futás) mellett. Az biztos, hogy nem csinált jó reklámot a lovaglásnak a tokiói olimpián ellenszegülő Saint Boy, aki miatt a német Annika Schleu elbúcsúzhatott érmes álmaitól, de az öttusaversenyeken nem ez volt az első ilyen eset. Benne van a kalapban, hogy egy adott napon a szervezők által biztosított, kisorsolt ló és lovasa nem tud együttműködni, és emiatt születnek pocsék eredmények. Ezzel, ha időnként duzzogtak is, együtt tudtak élni a versenyzők.

Az az indoklás is helytálló, hogy a lovaglás törlésével a szerencsefaktor csökken a versenyben, de nem ez az igazi oka az újításnak. Az öttusa egész egyszerűen egyre kevésbé képernyőképes, alacsony a nézettsége, ez pedig az olimpiai programban való maradását is veszélyezteti. Nem véletlen, hogy az egykor öt napon át tartó versenyeket már 90 percbe sűrítik.

Az öttusa eleve csak egy szűk réteg számára hozzáférhető, nem túl sok olyan egyesület vagy akár város van, ahol az összes sportágat lehet gyakorolni, és az öt számból eddig is leginkább a lovaglás feltételeit volt a legnehezebb megteremteni. Több kis ország jelezte is, hogy emiatt szorultak ki a sportágból.

Amikor kiderült, hogy a lovaglásnak mennie kell, óriási volt a felháborodás, egyrészt a döntés miatt, másrészt amiatt, ahogyan a nemzetközi szövetség vezetői ezt kommunikálták a tagszervezetek, sportolók felé. A lovaglást helyettesítő sportág kiválasztása sem volt teljesen transzparens, csak kiszivárgott információk alapján lehetett következni arra, mi lehet az. Felmerült többek között a kerékpár is, de a javaslatok között állítólag olyanok is szerepeltek, mint a párnacsata vagy a drónversenyzés. Az esélyesek között rendre előkerült az akadályfutás is, ami alatt nem az atlétika gátas, vizes árkos számát kell érteni, hanem az olyan amatőrök között is népszerű akadálypályát, amelyben kúszni, mászni, csimpaszkodni, ugrálni, esetenként célba dobni kell. Hasonló akadálypályákat tévéshow-kban is láthatunk, például a Ninja Warriorban, amelyből kölcsönöztek is most az öttusázók.

A Magyar Öttusa Szövetség főtitkára, Gallai István szerint december 8-án a lovaglás sztorinak vége lett. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság elnöke, Thomas Bach ekkor mondta azt, hogy az öttusának véglegesítenie kell azt a számot, amellyel a lovaglást helyettesíthetik, ha az olimpián akar maradni. „Véleményem szerint a lovaglást semmi nem helyettesíti, de sikerülhet egy olyan új számot találni, ami a mostani kornak megfelelő, és a coubertini eszménybe is beleférjen” – mondta a főtitkár.

Kisebb meglepetésre az akadályversenyt egy lovaspályán rendezték meg. Ennek az volt az oka, hogy a pár nappal korábbi világkupafutamok is ott zajlottak, és a négy évszakos talaj az embereknek is előnyös volt, nem is történt sérülés az akadályozás közben.

Gallai arról számolt be, hogy az ankarai tesztversenyen jó hangulat uralkodott, de azt látni kell, hogy alapvetően azok vettek részt, akik nyitottak a változásra, még ha nem is szeretik azt, ami történik.

„Azt gondolom, hogy ha már megtörténik a változás, hasznos visszajelzéseket adhatnak az itt lévő versenyzők, edzők és megfigyelők, részt vehetünk abban, hogy milyen irányba fordulhat az öttusa” – mondta Gallai.

Az öttusázók egy hétfői edzésnappal kezdtek az akadálypályán, majd kedden már versenyeztek is egymással. Kilenc akadályt kellett leküzdeniük, először egy kötélen hintáztak át, aztán egy mászókán jutottak át, majd egy függeszkedés következett. A negyedik elemnél három palánkot kellett venni, egyet alul, egyet felül, egyet pedig átlendülve, majd a kerekeken függeszkedés jött. Egy keresztbe tett rudat kellett átugrani következőnek, és megint egy függeszkedés várt rájuk. Utána gerendán egyensúlyoztak, végül felfutottak a cunamifalra, ami nagyjából egy gördeszkapálya félcsövéhez hasonlít.

Gallai azt mondta, folyamatosan formálódott az akadálypálya, az edzésnap után például kikerült egy olyan crossfites elem, ami a dinamikája miatt nem igazán illett bele a többi közé, és egy függeszkedés is feleslegessé vált. „Az a három, ami benne maradt, nekünk bőven elég a mostani felkészültségünknél, de az is kiderült, hogy ahol a láb a hangsúlyos, mint például az átugrások, vagy a végén a fölfutás, az senkinek sem okoz gondot” – mondta a főtitkár. Még az akadálypálya értékelése sem forrott ki, Ankarában az időt mérték, egy-egy akadálynál kétszer lehetett próbálkozni, akinek valamelyik nem sikerült, az tíz másodperces büntetést kapott.

A teszten az is kiderült, hogy vannak olyan nemzetek, amelyek már hónapok óta gyakorolnak ilyen pályákon, az egyik német öttusázó például csak 4 másodperccel maradt el az akadálypályás Európa-bajnok időeredményétől.

Az ankarai tesztet még legalább három követi idén. „Nem egy erős nindzsás pályára van szükségünk, hanem azt kell megtalálnunk, amelyik nálunk működik. Eddig sem úgy vívtunk, mint a vívók, vagy annyit és úgy úsztunk, mint az úszók, itt is a saját képünkre kell formálni egy számot” – mondta Gallai.

Úgy véli, az lehet a jövő, hogy egy nagyjából 20 akadályos katalógust adnak ki, amelyekből 9-et választanak majd ki egy adott versenyre.

Bárány Péter a tesztverseny előtt itthon párszor tréningezett egy akadályverseny-központban, és az ankaraihoz hasonló akadályokat próbált ki.

Törökországban kétszer is végigment élesben a pályán, és pozitívan élte meg, hogy mindkétszer meg tudta nyomni a célba érést jelző nagy piros gombot.

„Önmagában élvezetes szám, olyan fesztiválsport, amit mindenki ki tud próbálni. Én személy szerint elfáradtam. Rendkívüli fizikai erőnlétet kíván, eddig nem volt nagy szükségünk a felsőtest erő-állóképességére, de úgy néz ki, erre is dolgoznunk kell.

Ez a két nap intenzív volt így frissen belecsöppenve, sokunknak vérhólyagos lett a tenyerünk. Az én kezem is egy véres massza volt, így nem is bántam annyira, hogy lemaradtam az éremfutamról” – mondta Bárány, aki ötödik lett a juniorok között.

A magyar öttusázó szerint az a dolguk, hogy nyitottan és pozitívan álljanak az új számhoz, még ha az öttusa-társadalom még mindig gyászolja a lovaglást. „Amikor a mostani tesztversenyen győztes junior francia feltette az ötmillió forintos kérdést, hogy ez a szám jobb, vagy a lovaglás, egyöntetű volt a válasz” – idézte fel Bárány.

Ezzel együtt úgy gondolja, a versenyzők szerepe is fontos abban, miképpen tudják integrálni az új számot. Ő például azt javasolja, hogy az akadálypályán ugrós, mászós elemek legyenek hangsúlyosak.

Ankarában több akadálysportból ismert profi versenyző is segítette az öttusázókat, mint például a Spartan Race-es Harvey-Mitchell Divers, vagy a 2019-es Ninja-világbajnok Olivia Vivian. Bárány azt mondta, nagyon segítőkészek voltak, kapcsolatépítésre is ki tudták használni ezt a lehetőséget, és szerinte a későbbiekben is számíthatnak majd rájuk.

„Pozitív élmény volt, hogy azt mondták ezek az akadálysportolók, hogy mi, öttusázók rendelkezünk olyan képességekkel, hogy könnyen magunkévá tudjuk tenni ezt a számot néhány specifikus tréninggel.”

Hogy hol lesz a helye az öt számon belül az akadályozásnak, az még kérdéses, Gallai úgy véli, a jelenlegi zárószám, a laser run nagy sikernek örvend, abba kár lenne belenyúlni. Szerinte a következő évre még nem is fog kikristályosodni, pedig az előzetes tervek szerint a juniorok már csak lovaglás nélkül versenyeznének. Ugyanakkor rendeznek majd 2023-ban akadálypályás futamokat is a világversenyeken, de nem hivatalos számként.

A főtitkár azt mondta, az akadálypályás szám növelheti az öttusa nézettségét, van honnan elmozdulni, és ez a sportág új toborzási útvonalat is nyithat nekik. Körülbelül 20 millió akadálypályás versenyző van, ha csak töredékük próbálja ki magát, és tanulja meg a hiányzó számokat, az is sokat jelenthet az öttusának.