Tíz nap, négy pokolian nehéz meccs – mi vár Marco Rossira és a futballválogatottra?

A rekordmennyiségű találkozót hozó 2021-es évet vegyes teljesítménnyel zárta labdarúgó válogatottunk: a 15 mérkőzésből hatot nyert meg a csapat, öt lett döntetlen, négyszer pedig kikaptak. Az év eleji veretlenségi sorozat, a sikeres világbajnoki-selejtezők, valamint az Európa-bajnokságon Franciaország és Németország ellen elért hősies döntetlenek felemelték a szurkolókat, az Anglia elleni kijózanító pofon és az albánok elleni oda-vissza vereség a földbe döngölte őket.

Vissza a realitás talajára

A válogatott teljesítménye Rossi alatt a 2021 őszihez hasonlóan hullámzó volt. 2019-ben (most a barátságos meccseket is pontszerzőnek számolva) a maximálisan megszerezhető 30 pontból 12 lett meg, ami 40 százalékos teljesítmény. A koronavírus-járvány miatt csonka 2020-as évben ehhez képest nagy ugrás jött: egyetlen vereséggel 70,83 százalékos eredményt jelentő pontgyűjtés. Tavaly viszont hiába volt a jó kezdés, a végére visszatértünk a magyar válogatottat évek óta jellemző középútra, 51,11 százalék lett az eredmény. Természetesen egy csapat eredményességét nagy mértékben befolyásolja az útjába kerülő válogatottak ereje, tavaly pedig hétszer is a világranglista-helyezés alapján nálunk erősebb csapattal kellett játszani a válogatottnak. Ezeken a mérkőzéseken összesen egyszer sikerült nyerni, az ellenfél Lengyelország számára téttel már nem bíró világbajnoki selejtezőn.

Az Európa-bajnokságon mutatott, vitathatatlanul erőn felüli teljesítmény eltakart pár problémát 2021-ben, például azt, hogy az említett, tét nélküli lengyelek elleni meccsen kívül csak Andorrát és San Marinót tudtuk megverni. És ha nem számoljuk a két miniállam válogatottja elleni mérkőzést, akkor azt látjuk, hogy 2021-ben mérkőzésenként hét helyzet és alig három kaput eltaláló lövés volt az átlagunk.

Persze ehhez fontos hozzátenni, hogy az Eb-n mutatott játék és az ott megszerzett két pont kiemelkedő volt. Kiderült, hogy bármelyik topcsapatnak el tudjuk rontani a játékát, hogy sokat lépett előre a labdakihozatalunk, és hogy a csapat jobb játékra képes, mint a keret összereje mutatja.

De visszatérve a 2021-es mutatókra, ha el is fogadjuk azt a tényt, hogy válogatott estében mások az átlagmutatók, mint a klubfutballban, a már említett magyar számok akkor is nagyon alacsonyak.

A 2021-es teljesítmény így néz ki egyébként:

Új év – régi emlékek

2022-t hasonló számokkal és a jól ismert problémákkal kezdte a válogatott. Szervezettség, akarat, taktika szempontjából nem lehet kritikával élni, leginkább a támadásban mutatottak hagytak ismét kívánnivalót maguk után. Az egyénileg jobb játékospotenciállal rendelkező Szerbia elleni márciusi mérkőzésen csak hét gólszerzési kísérletig jutott a csapatunk hazai pályán, a vége egy öngól miatti vereség lett. Ennél is szomorúbb tény, hogy kaput eltaláló lövés nélkül zártuk a találkozót. De a világranglistán 14 hellyel mögöttünk álló északír válogatott ellen sem sikerült hét kísérlet fölé jutnunk. Szerencsére Dibusz Dénes jó napot fogott ki Belfastban, többször is óriásit védett, Sallai Roland pedig egy hatalmas hazai megingás és egy hazaadás lefülelése után betalált, így lett 1-0 a vége.

A két tavaszi barátságos mérkőzés után a nagy kérdés: merre vezet tovább válogatottunk útja? Marco Rossi többször is bizonyította már, hogy erőn és képességeken felüli teljesítményt is ki tud hozni a játékosaiból, de azt is látni kell mindenkinek, hogy ehhez a magyar futball utánpótlása nem nyújt igazán segítséget. Az elkövetkező két hétben pedig minden erejére, tudására szüksége lesz a világranglista 40. helyen álló válogatottunknak, ami a világranglistán 5. Angliával, a 12. Németországgal és az Eb-győztes, a ranglista 6. pozícióját elfoglaló olasz csapattal méri össze az erejét.

Mindhárom csapat tömve van a világ elitjével

A magyar válogatott 27 fős keretében 16 légiós található, közülük öt szerepel az öt európai topbajnokság valamelyikében. Ellenfeleink leginkább a hazai bajnokságokra építenek, igaz, ez esetben mindhárom ellenfél tagja ennek a bizonyos top ötnek. Az angol keretet három, az olaszt és a németet hat-hat légiós segíti, emellett pedig mondani sem kell, hogy mindhárom keret összes játékosa a topbajnokságok egyikében játszik.

A tudás nem, a motiváció viszont már kérdés lehet az esetükben, akár csak a belga világsztár, Kevin de Bruyne azon nyilatkozatát figyelembe véve, amiben „felfújt barátságos mérkőzéseknek” nevezte a Nemzetek Ligája találkozóit.

Azt egyelőre nem tudjuk, hogy a klubcsapataikban túlhajszolt játékosok mennyire veszik majd komolyan ezeket a mérkőzéseket, de valamilyen szinten azért minden válogatott számára presztízs elhódítani a második legrangosabb európai trófeát. Eközben lehetőséget is adnak ezek a meccsek arra, hogy kísérletezgessenek a szakvezetők, új felállásokat, új játékosokat próbáljanak ki tétmérkőzéseken. Azonban bármilyen összeállításban is lépnek ellenünk pályára ezek a válogatottak, hatalmas fegyvertény lenne ellenük akár egy döntetlen kiharcolása is.

Bombaformában lévő, minden ellenfelét ledomináló Németország

Amióta Hansi Flick átvette a német válogatottat az 15 éven át irányító Joachim Löwtől, lényegében verhetetlennek tűnnek. Kilenc mérkőzést játszottak Flick irányítása alatt, nyolcszor nyertek, csak Hollandia tudott döntetlent játszani ellenük, az is egy barátságos meccsen volt most márciusban. A kilenc találkozóból haton még gólt sem kaptak, így a sikertelenebb 2020-as év után tavaly meredeken felfelé ívelő pályára állt a négyszeres világ- és háromszoros Európa-bajnok német válogatott.

Ami külön kiemelendő a németekkel kapcsolatban, hogy a tavalyi év kezdete óta kivétel nélkül brutális nyomás alá helyezik ellenfeleiket: egyszer sem fordult elő, hogy bármely válogatott többet birtokolta volna náluk a labdát. A tavalyi átlaguk 67% feletti volt, és a 19 helyzetkialakítás mellett 7,5 a kaput eltaláló lövéseik száma átlagosan, ami nemzetközileg igencsak kiugró szám.

Hiba nélkül játszó, hatékony Anglia

A jó teljesítmény szempontjából Anglia sem panaszkodhat. Utoljára több mint másfél éve, 2020. november 15-én kapott ki Gareth Southgate csapata (rendes játékidőben), akkor Belgium nyert ellenük 2-0-ra a Nemzetek Ligájában. Azóta 22 mérkőzésből négy lett döntetlen (90 perc után, hiszen ebben benne van az Olaszország ellen büntetőkkel elvesztett Eb-döntő is), ezek egyike ellenünk volt októberben, vb-selejtezőn. Az angol válogatottat 2016 szeptembere óta irányító Southgate egyébként eddig 70 mérkőzésen volt szövetségi kapitány, ezeken bámulatos, 2,21-es pont/mérkőzés átlagot ért el.

Tavaly kiugróan sok, 19 meccsük volt, ebből 15-öt megnyertek, 14-en még gólt sem kaptak. Az idei évet pedig ott folytatták, ahol a tavalyit abbahagyták: márciusban, felkészülési mérkőzésen győzelem Svájc ellen a Wembleyben, majd ugyanott egy sima 3-0 Elefántcsontpart legjobbjait fogadva. Bár Anglia támadásban jóval szerényebb mutatókat produkál, mint Németország, hatékonyságuk bámulatra méltó, köszönhetően a számtalan, mérkőzéseket egyénileg is eldönteni tudó világklasszisnak. De védekezésben is remekelnek, 2021-től nézve 21 meccsen összesen hat gólt szereztek ellenük, ami betonbiztos védekezésről és fegyelemről tanúskodik.

Az egyensúlyából kibillent Európa-bajnok

A Nemzetek Ligája-ellenfeleink között az elmúlt időben egyedül az olaszoknál találni nagyobb kilengéseket. A válogatottat 2018. május 14-e óta irányító Roberto Mancini 48 mérkőzésen hozott 2,29-es pont/mérkőzés átlaga szépen mutat, de az európa-bajnoki győzelem óta hagy némi kívánnivalót maga után a csapat teljesítménye. Az Eb-negyeddöntőben Belgium ellen aratott győzelemmel már sorozatban tíz megnyert találkozónál járt Olaszország 2021-ben, majd a spanyolok és az angolok elleni 1-1-es döntetlenek és megnyert 11-es párbajok 1968 után a második Eb-trófeát jelentették nekik.

Ezt a két döntetlent nyilván más szemmel nézik az olasz szurkolók, mint az ezek után, a vb-selejtezőben bekövetkezett botlásokat. Svájc ellen kétszer is döntetleneztek, majd Bulgáriában, sőt, a vb-selejtezők minden eldöntő utolsó körében Észak-Írországban is csak egy pontot szereztek, így végül nem ők, hanem Svájc jutott ki a világbajnokságra a csoportgyőztes jogán. Ez egy friss Európa-bajnok esetében elég nagy blama.

Olaszország pótselejtezőre kényszerült, és hiába támadta végig az Észak-Macedónia elleni márciusi találkozót (32 helyzetük és 16 szögletük volt), semmi nem vezetett eredményre, Alekszandar Trajkovszki pedig a vendégek szinte egyetlen ellentámadásából, a 92. percben megadta a kegyelemdöfést, az Európa-bajnok így nem lesz ott a világbajnokságon. Ezután a két szomorú, a pótselejtezőiket elveszítő csapat találkozóján az olaszok nyertek Törökország vendégeként 3-2-re.

Roberto Mancini a kudarc ellenére maradt a válogatott élén, de szerda este egy újabb jelet kapott a sorstól, hogy valamin változtatni kell. A 2022-es Finalissima-döntőjében, ahol a Copa América győztese és az aktuális Európa-bajnok méri össze tudását, 3-0-s vereséget szenvedtek Argentína csapatától a Wembleyben. Ettől függetlenül Olaszország ereje, játékosállománya, a közel 18 helyzetkialakítással tarkított mutatói, a tavalyi 11 kapott gól nélküli mérkőzés így is magasra teszi az átugrandó lécet a magyar válogatott számára.

A múlt sem mellettünk szól

Németországgal legutóbb a tavalyi Eb-csoportkör harmadik fordulójában találkoztunk, Angliával pedig kétszer is játszottunk rövid idő alatt az Európa-bajnokság után. Emlékezetes, hogy a németek elleni 2-2-es döntetlen úgy született, hogy egészen a 84. percig továbbjutásra állt Marco Rossi csapata a halálcsoportban.

Az angolok elleni szeptemberi kijózanító 0-4 Budapesten a gyorsan felejthető kategóriába került, amit az albánok elleni két 1-0-s vereség után elért londoni döntetlen, az egy kaput eltaláló lövésünkből szerzett egy gól sem tudott kozmetikázni. Angliát legutóbb 60 éve, 1962. május 31-én sikerült legyőzni, Tichy Lajos és Albert Flórián góljaival lett 2-1, az azóta lejátszott 15 mérkőzésen viszont csak három döntetlenre és hat rúgott gólra futotta az erőnkből.

Olaszország ellen legutóbb 2007-ben léptünk pályára és Juhász Roland, Gera Zoltán, valamint Feczesin Róbert találataival nyert is válogatottunk. A legutóbbi nyolc egymás elleni összecsapáson ez az egyetlen győzelmünk. Németország ellen sem sokkal jobb a mérleg, a legutóbbi tíz találkozóból egyszer sikerült győzni: a Lothar Matthaus által vezetett felforgatott válogatott, 2004. június 6-án nyert, Torghelle Sándor két találatának köszönhetően.

A magyar válogatott Nemzetek Ligája-programja júniusban

• Június 4., 18:00 – Magyarország-Anglia
• Június 7., 20:45 – Olaszország-Magyarország
• Június 11., 20:45 – Magyarország-Németország
• Június 14., 20:45 – Anglia-Magyarország