Magyar családba került Kanada történelmi olimpiai aranya

A pekingi téli olimpia keddi versenynapján nagy meglepetésre olimpiai bajnok lett a női gyorskorcsolya üldöző csapatversenyében Kanada. A versenyszám lényege: hárman teljesítik egyszerre a 3000 méteres távot, és az utolsó célba érkező versenyző ideje számít. Két csapat egyszerre van a pályán, csak az ellentétes oldalról indulnak, így folyamatosan láthatják egymást, ki vezet éppen a versenyben. Kanada a negyeddöntőben Kínát múlta felül az előzetes esélylatolgatásoknak megfelelően, az elődöntőben aztán Hollandiát búcsúztatta, ez már egy kisebb meglepetés volt. A döntőben Japán volt a toronymagas favorit, a csapat olimpiai csúccsal érkezett a fináléba, de aztán az utolsó körben Takagi elcsúszott. Nagyon szoros befutó lett volna, mert Kanada folyamatosan dolgozta le a hátrányát, Takagi hibájával azonban eldőlt a verseny az utolsó kanyarban.

• A győztes csapat: Ivanie Blondin-Nagy, Valerie Maltais és Isabelle Weidemann.

Blondin 2020. decemberben ment férjhez a magyar olimpikon Nagy Konrádhoz, aki most is harcban állt az olimpiai kvalifikációért, még az utolsó versenyeken volt is reménye a kijutásra, de nem tudta beverekedni magát a legjobb 30 közé. Négy éve még 36-an nevezhettek, akkor könnyebb dolga volt, most a második számú tartalék pozíciójáig jutott, és Kanadából, Calgaryból nézte az aranyfutamot. Elsőként azt kérdeztük tőle: ha nincs a japánok hibája, akkor is nyerni tudott volna-e Kanada?

„Nagyon közel voltak már, a nyolctizedes hátrány három tizedre olvadt az utolsó körre, és a japánok ólmosan mozogtak, Kanada frissebben. A szívem nyilván azt mondatja, hogy Kanada nyert volna, de elfogult vagyok. Felugrottam a kanapéról, nagyon örültem, el sem tudom mondani, mennyire, amikor Ivanie célba ért. Megdolgozott ezért az aranyéremért. A döntő közben volt, amikor iramot ment, és szépen váltott, megvolt a sebessége, hogy húzza a társait. Volt, amikor ő volt a sorban a harmadik ember, és onnan űzte a csapatot, tudta tartani a tempójukat.

Azért is volt jó látni ezt, mert az egyéni után panaszkodott, egy kicsit megingott az önbizalma, többre számított az elért helyezéseknél. Érezte ő is a nyomást, hogy egy olimpia hangulata egészen más, mint egy világbajnokságé. Próbáltam hatni rá, hogy ne hagyja el a hite, mert lelkiismeretesen megcsinálta a felkészülést, és képes nagy eredményre. Erősítettem őt. Beszélgettünk, amennyit csak lehet egy ilyen helyzetben, hiszen ő mégis csak a világ másik felén van. A kanadaiak nem hagyták, mert veszélyesnek találták, hogy kivigye a telefonját, így egy másikat kellett vásárolnia. Még az elutazás előtt beszerzett egy Ipadet, és egy új profilon keresztül érintkeztünk”

– kezdte a Telexnek a sokszoros magyar bajnok Nagy.

Nemcsak Kanada, de az Egyesült Államok is azt kérte a sportolóitól, hagyják otthon a telefonjaikat, mert kémprogramot rakhatnak rá Kínában, esetleg vírussal fertőzhetik meg. A holland küldöttség valamennyi tagja elővigyázatosságból új készüléket kapott a helyi olimpiai bizottságtól.

A házaspár az előző szezon vége után Magyarországon tartózkodott, itt kezdték meg a felkészülést a mostani idényre. A városligeti pályát nagyon szeretik, mert ugyan kint vannak a szabadban, és a jég minősége nem a legjobb, a környezet azonban mindenért kárpótol, a panoráma felülmúlhatatlan.

Májusban visszatértek Kanadába, aztán Németországban és Ausztriában is edzőtáboroztak, illetve megint Észak-Amerikában. Blondin szívesen segített a magyar junior válogatott tagjainak a technikájuk csiszolásukban, taktikai tanácsokat is adott nekik.

„Úgy láttam, örültek neki, hogy foglalkozott velük. Nekem most egy kevés hiányzott, hogy kijussak az olimpiára, dühös is voltam magamra, mert nem tudtam az utolsó lépéseket megtenni, néhány tized másodperc hiányzott ezer méteren. Azóta megbékéltem a helyzettel. Az pedig az első pillanattól nyilvánvaló volt, hogy a családban van egy jobb és eredményesebb korcsolyázó nálam, és nekem segíteni kell Ivanie-t.”

A 31 éves Blondin először 2006-ban járt Budapesten, akkor még rövidpályán versenyzett, később állt át a normál gyorskorcsolyára, amiben sikeresebb is lett, világkupafutamokat nyert, világbajnoki aranyérmeket is szerzett a tömegrajtos versenyben (2015 és 2020), amiben az egyik legjobb most is.

Kanadában jár állami jutalom az aranyérem után, de ennek az összegét Nagy nem tudta megmondani, nem is érdekelte nagyon. Biztosan nem olyan jelentős, mint Magyarországon, ahol 50 millió forint. Kanadában egyébként is az egyéni szponzoráció a fontosabb, ami viszont itthon alig ismert.

„Sokan mondták már, hogy a családban marad az arany, sok üzenetet kaptam otthontól, az olimpiai bajnok Knoch Viktor is az elsők között örült Ivanie sikerének. Egy kicsi részem talán nekem is van ebben az aranyban, hiszen együtt készültünk. Arra nem mernék vállalkozni, hogy mondjak egy számot, mekkora szelet jutna nekem belőle, és hát nem is lenne szerencsés.”

A 29 éves Nagy abban bízik, hogy a tömegrajtos versenyben akár még egy érmet nyerhet a felesége, az biztos, hogy ő lesz a holland Irene Schouten nagy kihívója. Négy éve Blondin elesett egy ártalmatlan helyzetben, akkor is az érmekért állt csatában. Most azt remélik, nagyobb szerencséje lesz.

Nagy Konrád azt még nem tudja, mit hoz a jövője, egyelőre a hátralévő két világkupafutamon szeretne rajthoz állni, hogy ne legyen torzó az idei szezonja. A folytatásról még egyeztet a szövetséggel, ha hazatérnek, azt már nem hiszi, hogy célba veszi a következő olimpiát. A villamosmérnöki diplomáját viszont szeretné megszerezni. Az is előfordulhat, hogy szülővárosában, Debrecenben élnek majd, de Budapest vagy Calgary is lehet opció.