Liu Shaoang az olimpiai aranyról: Láttam a többieken, hogy beparáztak

A vasárnapi, 500 méteren elért győzelme után a dobogó tetejére egyszer már szólították Liu Shaoangot, az aranyérmet és a Himnuszt hétfőn kapta meg a rövidpályás gyorskorcsolya magyar olimpiai bajnoka. Még előtte osztotta meg az érzéseit a médiával.

Liu Shaoang a Tigris évében született 1998. március 13-án, és a kínai naptár szerint februártól ismét a Tigris éve van, erre jó előjelként tekintett még az elutazás előtt. Még akkor is, ha egy héttel később tudott csak elutazni itthonról, mert a január 20-i koronavírustesztje pozitív lett. A szabályok kimondták, öt egymás követő napon kell negatívnak lennie, csak akkor szállhat fel a repülőre. Emiatt február elsején repülhetett el itthonról, a tökéletes akklimatizációra így esélye sem volt, mert a hétórás időeltolódáshoz hét nap kellett volna.

Mivel nem voltak tünetei itthon, szigorú orvosi felügyelet mellett edzhetett. Egyedül persze lélekromboló lett volna a köröket róni a jégcsarnokban, ezért Burján Csaba és a már orvosi diplomával rendelkező Oláh Bence azonnal jelezte, számíthat rá partnerként. Mindketten ott voltak négy éve a phjongcshangi olimpián, Burján vele együtt lett olimpiai bajnok, Oláh volt az aranyérmes váltó tartalékja.

A 23 éves rövidpályás gyorskorcsolyázó érzése szerint 2018-ban jött el a mérföldkő az életében, onnan lett ugrásszerű a fejlődése, még ha voltak is kisebb sérülései – erről már az aranyérme után beszélt magyar idő szerint hétfő reggel a magyar sajtónak.

A váltó történelmi aranyérme nagy siker volt, de őt kifejezetten zavarta, hogy az egyéniben nem ment jól. Sokszor halljuk, hogy az olimpiának semmihez sem fogható légköre van, ezt Shaoang is megtapasztalhatta négy éve Dél-Koreában. Mindhárom egyéni számában kizárták, türelmetlen volt az előzéseknél, beleugrott olyan helyzetekbe, amikbe nem lett volna szabad. Mondta is a testvérének, hogy ez valamiért nagyon más, mint egy világbajnokság vagy egy világkupa, noha ugyanazok az ellenfelek. Akkor átesett a tűzkeresztségen, ezért tudott ilyen magasságokba emelkedni most. A kardvívó Szilágyi Áronnak is volt egy olimpiája még 17 évesen, amikor gyorsan kiesett, és sok szakember állítja, ha az nincs, akkor nincs utána a mesterhármas (London 2012, Rió 2016, Tokió 2021) sem. Mert utána már egyetlen asszót sem veszített.

Shaoang a juniorok között is már óriási eredményeket ért el, mert az innsbrucki világbajnokságon mindegyik távon (500, 1000, 1500) junior világbajnok lett, a juniorok közt az övé volt a világcsúcs is 500-on. Ez a bravúr a testvérének nem sikerült. „Most lett igazán felnőtt, a benne rejlő képességeket most tudta a világ elé tárni, és egy csapásra legenda lett” – jellemezte őt egy magyar szakember.

Hogy miért lehet már most legendáról beszélni? Íme néhány adalék:

• Ő az első téli egyéni magyar olimpiai bajnok.
• Neki van csak két téli aranyérme a magyar sportolók közül, ezenkívül van még két bronza is.
• Az úszó Szőke Kató után ő a második, aki a váltó mellett egyéniben is aranyérmes lett.
• Emellett ő volt az egyetlen Pekingben, aki mindhárom (500, 1000, 1500) távon bejutott az olimpiai döntőbe.

Shaoang az egyes rajtszámmal versenyzett az olimpián, de ezt nem ő választotta, hanem járt neki, mert ő volt az összetett világbajnok, amit a 2021-es dordrechti világbajnokságon harcolt ki. Az olimpiát követő montreali világbajnokságon védheti meg ezt a címét.

Az Ádónak becézett versenyzőnek háromszor kellett futnia vasárnap, az elsőt, a negyeddöntőt tudta fejben modellezni, mert akkor ismerte az ellenfeleit, és tudta, mit kell tennie a hármas pályáról rajtolva. Tudta, hogy a kanadai Dubois jól rajtol, nem szabad vele kakaskodni, mert 300 méter körül jön majd el az ő ideje, akkor lehet visszaelőzni. Azt is tudta, hogy az előzés után ha fokozza a tempót, egy remek idővel az egyes pályára kerülhet az elődöntőben, ami a legkedvezőbb, ahonnan nem veszített még futamot. Ráadásul elveheti ezt a pályát a kínai címvédő Vu Ta-csingtől az elődöntőben, aki erre alapozta négy évvel ezelőtti sikerét.

„Tudtam, hogy futamgyőztes leszek az elődöntőben, még ha döntő erősségű mezőny is állt össze. Láttam a többieken, hogy beparáztak, az arcuk, a tekintetük erről árulkodott, a bemelegítésnél a mozdulataik is. Nem is voltak olyan formában, amilyenben szerettek volna lenni, nem volt meg a stabilitásuk és a gyorsaságuk. Nemcsak a kínai Vu, hanem a koreai Hvang sem ment olyan jól. Tudtam, ha higgadt és nyugodt maradok, akkor legyőzöm őket. És én nem izgultam, megnyertem az elődöntőt. A döntőben már csak arra kellett figyelnem, hogy egy jó rajt után az orosz Ivlijev előtt tudjam tartani a pozíciómat. Akkor sem izgultam, talán látszott is rajtam, hogy nyugodt tudtam maradni. Két évvel fiatalabb nálam az orosz, éreztem, hogy neki az ezüst- vagy akár a bronzérem is nagy siker lehet, és nem fog megkockáztatni egy olyan rizikós előzést az utolsó kanyarban, ami esetleg nem sikerül, és kilök engem, egyúttal megfosztja magát egy éremtől” – mondta Shaoang.

Az, hogy ő lesz az olimpiai bajnok, már nem is a döntő reggelén, hanem még szombat este az érzései közé költözött, de nem beszélt róla senkivel sem. De ez határozottan ugyanaz az érzés volt, ami egy éve, a világbajnoki aranya előtt meglátogatta. Aztán felkelt a döntő reggelén, és még erősebb lett benne ez a hit:

„Magamban tartottam, pedig mondhattam volna a többieknek, hogy igazából nem kell izgulniuk, mert ez bennem van, és megcsinálom.”

A hazai olimpiatörténetben a sportlövő Takács Károly volt az, aki szintén azt mondta, biztos volt benne, hogy nyerni fog, ezért előre megírta a győzelmi beszédét még 1948-ban, majd 1952-ben is. (Takács egyébként jobb kezes volt, de mivel azt levitte egy gránát, ballal is megtanult célozni.)

A Liu testvérekre már a magyarországi felkészülés alatt is kíváncsi volt a kínai média, a nyilvános budapesti edzésükre is elment forgatni az állami tévé. A kínai sportszergyártó, a LiNing a személyes szponzoruk. Most mesélt egy olyan élményéről is, hogy megosztott a kínai fejlesztésű közösségi oldalon, a Weibón egy fényképet, amin egy szintén olimpiai bajnok kínai sportolóval, a síakrobatikában győztes Ku Aj-ling Eilennel szerepel, és 30 millióan látták, amiből arra következtet, szeretik őt az országban.

„Milánóig, vagyis a következő olimpiáig mindenképpen folytatjuk, utána jöhet majd egy hosszabb értékelés. Úgy gondolom, van még innen feljebb. Abban például bízom, hogy a következő alkalommal az is összejön, hogy ketten állunk a dobogón” – utalt a testvérére, Liu Shaolin Sándorra, aki első helyen végzett 1000 méteren, de kizárták egy előzés miatt. – „Mert az ötszázat megnyertem, Sanyi megcsinálta az ezret, igaz, csak pár percig örülhetett neki. Vasárnap este már aludt, amikor hazaértem az olimpiai faluba, akkor nem tudtunk komolyabban beszélgetni, most reggel egy kicsit igen, de majd még folytatjuk hosszabban is, lesz rá időnk.”

„Négy éve azt mondtam, hogy a csapatarany egy nagyon jó kezdet lehet, mostantól arra törekszünk, hogy ezt a magas szintet meg tudjuk tartani, ameddig csak lehet. Ez nem az én sikerem, hanem közös siker. Közös Sanyival, a minket felkészítő szakemberekkel, és nem utolsósorban Magyarország sikere is.”