Vajda Attila: Többet jelent nekem a vb-győzelmem, mint az olimpiai aranyérmem

2021. október 23. – 11:41

Másolás

Vágólapra másolva

Negyven éves a szegedi kajak-kenu pálya, lánykori nevén Maty-ér, a mostani hivatalos nevén a Szegedi Nemzeti Kajak-kenu és Evezős központ. Az évforduló apropóján fotókiállítás nyílt a pálya VIP-termében, az első földmunkákról is vannak korabeli képek, az egyiken még Wichmann Tamás is feltűnik. Ez a pálya olyan a sportágnak, mint a tenisznek Wimbledon, a sportolók nagyon szeretnek ide jönni

Ez a pálya nagyban hozzájárult a sportág hazai felíveléséhez, elég csak Vajda Attila nevét említeni, mert ő volt az első, aki szegedi születésű versenyzőként, szegedi klubban lett olimpiai bajnok.

„Abszolút home made volt az én aranyérmem, mert a pálya minden centijét ismertem. Most már máshogy néz ki, szerencsére sokat fejlesztettek rajta az utóbbi időben, mi még a fapados változatát is jól ismertük. Amikor még versenyeztem, név szerint ismertem a bójákat. Csak az utolsónak nem adtam nevet, az a célbója volt, annak be kellett érni annyival.

Az utolsó előttit Zsuzsinak neveztem el. Nem tudnám megmondani, miért, de mindig nagyon vártam, hogy Zsuzsi jöjjön már végre, mert onnan már tudtam, csak egy vagy két húzás van hátra, azt valahogy már megcsinálom, és utána beeshetek a célba. Lehet, hogy az ábécé utolsó betűjére asszociáltam, és azért lett Zsuzsi, nem tudom. Nagyon sokszor kipróbáltam ezen a pályán az olimpián is győztes technikát, rengeteget gyakoroltam, hogy Pekingben minden flottul menjen”

– mondta Vajda a Telexnek.

Vajda az ezer méteres távot négy azonos 250 méterre bontotta, és ha úgy is tűnt, nagyon megindult alatta a hajó a táv második felében, az csak a látszat volt, mert négy egyenként 57,6-os etapot evezett. Nem zökkentette ki, hogy Menkov nagyon meglógott az elején, csak önmagára figyelt, és a 2008-as pekingi olimpián ez az erőbeosztás hozta meg neki a sikert. Tizennégy napon át akkor nem volt aranyérme a magyar küldöttségnek, Vajda törte meg a rossz sorozatot.

Az emlékezetes kép Vajda Attila 2011-es világbajnoki győzelmekor – Fotó: Kisbenedek Attila/AFP
Az emlékezetes kép Vajda Attila 2011-es világbajnoki győzelmekor – Fotó: Kisbenedek Attila/AFP

„A gyakorlás volt a lényeg, ugyanazt a sebességet teljesíteni, ha esik, ha fúj. Negyven fokban is ugyanaz a tempó kellett, mint ha négy fokos a víz. A hajóban nincs óra, nem lehetett ahhoz viszonyítani.

Hogy olyan ünneplős kép készülhessen rólam, mint ami a 2011-es világbajnoki célba éréskor, ahhoz nagyon sok szenvedős pillanatképre is szükség volt. Ezerből edzésképből 999 szenvedős lett volna, mert tényleg kifulladásig hajtottam magam, alig kaptam levegőt, szakadt rólam a víz.

Amikor hazai pályán világbajnok lettem, nagyobb élmény, többre tartom, mint az olimpiai aranyérmem. Mert ezt itthon nyertem, a városomban, a szüleim, a barátok előtt. Kézzel foghatóan nekik is nyertem, míg az olimpia messze volt. Szerencsés voltam, hogy nekem megadatott egy világbajnokság hazai pályán, belefért a pályafutásomba, sokaknak ez hiányzik az életéből. Ide mindig haza jövök, 11 éves koromban voltam itt először, és most 38 évesen jól esik végignézni a vízen, a parton, pláne, mert már csak lazán kötődöm Szegedhez, alapvetően nem itt élek.”

Vajda egyesületet alapított Makádon, kis gyerekekkel foglalkozik, három fiúval és három lánnyal, teljesen kezdők. Felnőttekkel nem akart dolgozni, mert sokkal jobban tisztelte a versenyzőit, minthogy megbántsa őket. Dolgozott, Hongkongban, Japánban, utána találta meg a számítását itthon. A dunaújvárosi női vízilabda csapat erőnléti edzője is egyben, élvezi a munkáját, a szárazföldi felkészítés teljes egészében hozzá tartozik.

A háromszoros olimpiai bajnok Kovács Katalin már az első szegedi világbajnokságon is versenyzett, 1998-ban, amikor az esőben nyerték az aranyakat. 2006-ban mind a kilenc női számban magyar győzelem született, hat aranyérem került a nyakába.

„Nekem nagyon fontos verseny volt a 2002-es Európa-bajnokság is, mert akkor versenyezhettem először egyéniben. Nyilván a 2006-os vb a csúcs, különösen így utólag visszagondolva, mert amíg a sportágban éltünk nekünk annyira természetes volt, hogy edzünk, versenyzünk, nyerünk, és azzal a lendülettel megyünk is tovább. Egy kicsit ünnepeltünk, de már jött a következő cél. Ahogy telnek az évek, úgy tudatosul egyre inkább bennem, hogy nemcsak magunknak, hanem másoknak is mennyi örömet szereztünk. Mert ilyen közönségünk, mint itt Szegeden, sehol máshol nem volt.”

A 31-szeres világbajnok Kovács nevét hamarosan egy akadémia viseli, még ezt is szoknia kell.