Egy csapatfőnök szerint muszáj tenni valamit, különben valaki meghal a Touron

A Tour de France szinte minden évben elég kaotikusan kezdődik, az első napok rázósak, gyakoriak a bukások, míg nem csillapodik a feszültség, az idei kiadás viszont minden idők egyik legzűrösebbje eddig. Már az első szakaszon is két tömegbukás tizedelte a mezőnyt, majd a harmadik etapon is estek-keltek a versenyzők. Néhány bukás egyszerű figyelmetlenségből eredt, de versenyzők és csapatvezetők szerint is sok múlt azon, hogy milyen utakon jelölték ki a pályát.

„A Tour az év egyetlen versenye, ahol senki nem használja a féket”

– mondta Jonathan Vaughters, az EF Education-Nippo csapatfőnöke arra utalva, hogy az óriási presztízs miatt mindenki sokkal több kockázatot bevállal. És ebben van is valami, a Tour jóval túlfűtöttebb a másik két háromheteshez képest. Tavaly kivételesen a Tour is meglehetősen nyugodt volt, de Vaughters szerint most visszatértek a megszokott ügymenethez.

Úgy tűnt, hogy a harmadik szakasz nagy vesztese a 2018-as győztes Geraint Thomas lesz, aki elég korán bukott, és egy időre le is maradt a mezőnyről, de az utolsó 10 kilométer őrülete elhomályosította ezt az epizódot.

A sík, a végén enyhén lejtős szakasz a sprintereknek kedvezett, ezért óriási vetélkedés ment azért, hogy a legjobbak elöl legyenek, és az összetett menők is a boly elején akartak menni, hogy ne veszítsenek értékes másodperceket a Tour legelején. Bretagne szűk, kanyargós útjain azonban elég komplikált volt a helyezkedés a hatalmas tempó mellett, ez vezetett aztán több összeakadáshoz és bukáshoz is. Nagyjából tíz kilométerre a céltól, az egyik nagy favorit, a tavalyi második Primož Roglič bukott többekkel, a szlovén szakadt mezben és csúnya horzsolásokkal kezdte meg az üldözést, hogy limitálja hátrányát. Néhány kilométer után aztán a címvédő Tadej Pogačar is a földre került egy kisebb csoporttal. Az ausztrál Jack Haig sokáig mozdulatlanul feküdt a földön, kulcscsonttörése miatt fel is adta a Tourt. A szakasz utolsó métereire is maradt egy durva bukás, az utolsó kanyarban Peter Sagan és Caleb Ewan ütötte ki egymást, Ewant mentőautóba tették, ő is kulcscsonttörés miatt szállt ki, pedig sprinterként ő is jó eséllyel pályázott szakaszgyőzelemre.

„Az út szűk és kátyús volt, nagyon kaotikus lett. Egy csapattársam bukott előttem. Bezáródtam, de aztán sikerült kikerülnöm, miközben előttem sokan a földön feküdt. Szörnyű volt, mint egy csatatér” – mondta Pogačar.

A versenyzők érezték, hogy problémás lehet a szakasz fináléja, ezért felvetették a szervezőknek, hogy a céltól 8 kilométerre neutralizálják a szakaszt, és így elkerülhető a nagyobb tumultus a végén.Eszerint az összetett álláshoz 8 kilométernél mérték volna az időkülönbségeket, az eredeti célban pedig csak a szakaszgyőzelemért küzdöttek volna a bringások, ahol az összetett menők már nem erőlködtek volna. A kérésre nem érkezett válasz, utólag pedig már csak mérgelődni lehet.

„Akárki is tervezte a mai Tour-szakaszt, annak végig kellene tekernie 180 bringással a kanyargós, öt méter széles úton, miközben a legnagyobb tempót nyomja. Persze mi, kerékpárosok versenyzünk, de mi voltunk azok is, akik kértük, hogy 5 kilométerrel korábban mérjék az időket, amit megtagadtak” – írta Twitterén André Greipel, a mezőny egyik legtapasztaltabb versenyzője.

A francia Guillaume Martin azt írta, hogy a szakaszon szlalomoznia kellett a bukások között, míg mások a Nemzetközi Kerékpáros Szövetségnek (UCI) üzentek, ami újabb és újabb szabályokat talál ki, de valahogy sosem jön össze a biztonságos versenyzés. Simon Geschke a nemrég betiltott üléspozíciókat hozta fel, a német bringás nem érti, hogy ha azokkal a tiltásokkal a biztonságukra figyelnek, akkor hogy engedhetnek meg olyan befutókat, mint a hétfői volt a Touron. Julien Bernand pedig azzal poénkodott, hogy UCI-nak bezzeg arra van figyelme, hogy azt méregessék, milyen magasra húzza fel a zokniját egy bringás.

„Srácok, azt fogják mondani, hogy nem tudtok biciklizni, hogy felfuvalkodottak vagytok, hogy szar a felszerelésetek, hogy a városok fizettek, de a show-nak menni kell tovább” – méltatlankodott William Bonet, hogy mindig találnak kifogást.

„Nem öröm kommentálni egy olyan Tour de France-szakaszt, amely tele van csúnya sérülésekkel, összetört reményekkel és a versenyből kiesett kerékpárosokkal. Felelőtlen pályatervezést, a biztonság teljes figyelmen kívül hagyását, a sportolók iránti tisztelet hiányát láttuk” – írta Robbie McEwen, korábbi háromszoros zöld trikós.

A mindig is szabad szájú Marc Madiot, aki egyébként Valter Attila csapatfőnöke is a Groupama-FDJ-nél, még keményebben fogalmazott. „Családapa is vagyok, és még sok apa és anya nézi a Tourt a gyerekeikkel, most meg tudnám érteni, miért nem szeretnék ezek a szülők, hogy profi bringás legyen a gyerekükből.

Valamit tennünk kell, különben meghal valaki, és én nem akarom valamelyik kerékpárosom családját felhívni, hogy elmondjam nekik, mi történt vele. Ez így nem mehet tovább. Ez már nem kerékpárversenyzés”

– mondta az egyik francia tévének, amit a Cyclingnews idézett.

Madiot szerint azonban nemcsak a szervezőknek van szerepük abban, hogy ilyen veszélyes egy szakasz, hanem a bringásoknak és a szövetségnek is felelősséget kell vállalniuk, csak közösen lehetnek képesek változtatni a helyzeten. Hasonló véleményen van a Tourra most visszatérő Mark Cavendish is, szerinte is van lehetőségük a kerékpárosoknak biztonságosabbá tenni egy versenyt, bármilyen is a pálya.