Az elmúlt évtized egyik legjobb országúti kerékpárosa a belga Philippe Gilbert, aki az öt legnagyobb egynaposból négyet már megnyert, az idei Tour de France első szakaszán bukott, eltörte a térdkalácsát, és feladni kényszerült a versenyt. A 38 éves bringás számára ezzel véget ért a szezon. A felépülése alatt a Lotto-Soudal csapat versenyzője egy új szerepkörben is kipróbálhatja magát. A 2013-ban világbajnoki címet szerző bringás az Eurosport szakkomentátori csapatához csatlakozott, ahol élőben kommentálja az őszi versenyeket, a Giro d'Italiát és a kedden kezdődő Vuelta a Españát is. Gilbert-rel az Eurosport és a GNC (Global Cycling Network) készített exkluzív interjút, amelyet a Telex megkapott a csatornától.
Mit gondolsz arról, hogy a Giro d'Italia a tervezettnél korábban befejeződhet a koronavírus-fertőzött versenyzők és csapattagok miatt?
Mindig nehéz úgy véleményt nyilvánítani, hogy nem vagy ott, de megértem a kerékpárosok és a csapatok aggodalmait. Tudom, hogy amikor versenyző vagy, akkor csak mész A-ból B-be, felugrasz a buszra, elmész a hoteledbe és nem igazán tudod, hogy mi történik. Azt hiszem, ezért tűnnek zavartnak a versenyzők, mert nem tudják a történések részleteit. Többnyire a családtagjaiktól és az újságokból értesülnek, hogy mi folyik körülöttük. A bringások szeretnének tisztán látni, ezért megértem, hogy ennyi kérdés merül fel bennük.
Milyen benyomást tett rád Arnaud Démare? A Groupama-FDJ sprintere már négy szakaszt nyert a Girón, ő viseli a ciklámen trikót is.
Nagyon meggyőző ebben az évben. A kijárási korlátozások után találta meg az igazi formáját, és még inkább lenyűgöző, hogy még egy szinttel feljebb is lépett. Abu-Dzabiban még karanténban is volt, aztán visszajött és eltörte a csuklóját, elég sok szerencsétlenség érte. Ezért is lehet most ilyen jó, nagyon friss és motivált. Sokszor előfordul, hogy egy sérült versenyző a következő hónapban vagy évben szárnyal, ez történt most Démare-ral is. Természetesen a csapat összeállítása és a körülötte lévő társak is hozzájárultak a győzelmeihez. Nagy támogatást élvez, tele van önbizalommal, ezért ilyen sikeresek.
Ki nyerheti idén a Vueltát?
Nehéz megmondani, de Primoz Roglicnak jó esélye van erre, különösen azután, hogy elveszítette a Tourt. Ha eléggé el is volt keseredve, még sok van benne. Tudom, hogy egy olyan nagy bajnok, mint ő, mindezt extra motivációként tudja felhasználni, és biztos vagyok benne, hogy visszatér, és első számú favoritként megvédi a címét. Még motiváltabban és agresszívebben fog versenyezni, mint amikor megpróbálta megnyerni a Tourt. Tudom, hogy törölt mindent a fejéből a Tour után. „Oké, elszalasztottam a lehetőséget, de most teljes gázon nyomom a Vueltáért, és újra Grand Tourt akarok nyerni.” Kicsit ismerem őt, és tudom, hogy így fog nekimenni.
Milyen lehet Chris Froome Vueltája?
Nem hiszem, hogy Froome készen áll arra, hogy az összetett győzelemre hajtson. Az emberek hajlamosak elfelejteni a 18 hónappal ezelőtti balesetét. Még mindig úgy hiszem, csoda, hogy már versenyez, és az is, ahol most tart. De őszintén szólva nehéz lesz neki, hogy a legjobbakkal küzdjön egy két- vagy háromhetes versenyen.
Mik a legjobb emlékeid a Vueltáról?
Szeretem ezt a versenyt, mert mindig a szezon vége felé van, és szeretem, amikor jó idő van. És többnyire jó idő van a Vueltán. Egy kicsit kevésbé stresszes, mint a Tour. Sokszor azért indultam rajta, hogy a világbajnokságra készüljek. Ahogy idén a Tournak volt ugyanilyen szerepe, a Tourról érkező srácok szerepeltek a legjobban a vb-n. Alaphelyzetben a Vuelta ugyanezt teszi velem. A legszebb pillanatom az volt, amikor világbajnoki trikóban nyertem egy szakaszt. (Ez 2013-ban, a 12. szakaszon volt.) Az egy mezőnyhajrá után volt, és azért az nem mindennapos, hogy meg tudok nyerni egy ilyen sprintet.
Vuelta a España
Kedden rajtol az év utolsó háromhetes kerékpáros körversenye, a spanyolországi Vuelta a España. Az idei verseny a szokásoktól eltérően nem 21, hanem 18 szakaszos lesz, mivel a szervezők a koronavírus-járvány miatt kénytelenek voltak törölni a korábban tervezett három hollandiai etapot. A baszkföldi Irun városából induló verseny így november 8-án fog véget érni Madridban. Az útvonal ezúttal is a spanyol körversenyre jellemző lesz, sok hegyi szakasszal és hegyibefutóval. A a több mint 2800 kilométeres össztávba a szervezők összesen 47 kategorizált emelkedőt terveztek.
A verseny legnagyobb esélye a címvédő Primoz Roglic (Team Jumbo-Visma), aki az idei Tour de France-t az utolsó előtti napon veszítette el, így extra motiváltan indulhat a Vueltán. A négyszeres Tour-győztes Chris Froome (Ineos Grenadiers) számára különleges lesz ez a verseny, mert a tavalyi súlyos bukása óta most indul először háromhetes versenyen. A 35 éves brit versenyző ráadásul itt búcsúzik csapatától, jövőre már másik mezben fog versenyezni. Indulni fog még a Vueltán Thibaut Pinot (Groupama-FDJ) is, akinek a győzelmi reményeit egy sérülés törte össze a Tour de France-on.
Nagyon sok fiatal bringás szerepel jól mostanában. Izgalmas a sportág jövője?
Lenyűgöző. Számukra ez jó jel és motiváció, számomra viszont nagy kihívás, mert ők nagyon erősek, őszintén mondom. Meglepnek az olyan bringások, mint Tadej Pogacar, hogy mennyire okosan versenyeznek, és mennyire jók. Alapból azt várnád, hogy a fiatal srácok hibákat követnek el, de néhányuk már most is tökéletesen versenyez, és ez az, ami a leginkább lenyűgöz velük kapcsolatban.
Mi a véleményed Mark Cavendish helyzetéről? A korszakos brit sprinter évek óta árnyéka korábbi önmagának, több bukás és a mononukleózis is hátráltatta őt az elmúlt időszakban, ami lelkileg is megviselte.
Ha Cavendishre gondolok, mindig a 2009-es Milánó-San Remo sprintje ugrik be. Nagyon csodás volt őt és Heinrich Hausslert látni, mert Haussler elég hátulról indult, amivel mindenkit meglepett, de Cav még éppen le tudta őt hajrázni. Ez a legmagasabb szintű sprint volt. Természetesen Cavendish világbajnokságon bemutatott sprintje is nagyszerűen sikerült, mert az elég hektikus volt, a végén egy 400 vagy 500 méternyi emelkedővel, és még így is nyerni tudott. Számomra ez a két kép villan be tisztán Mark Cavendishről. Azt hiszem, szebb befejezést érdemel. Már több éve küszködik. Reménykedem, hogy látom még őt győzni, és egy győzelemmel fejezi be a pályafutását. Ez egy elég szép pillanat lenne. Remélem, hogy talál magának egy másik csapatot, vagy kap a mostaninál egy jobb szerződést. Megérdemelné.
Mi okoz nagyobb örömöt, egy szólógyőzelem vagy egy mezőnyhajrát megnyerni?
Amikor egy mezőnyhajrát nyersz, akkor tényleg mindent beleadsz a célvonalig, aztán kirobbannak az érzelmek. Elragadnak a kavargó érzések. A szólósiker más: már tudod, hogy nyerni fogsz, és fel is készülsz az ünneplésre, szóval ez két teljesen más módja a győzelemnek.
Milyen szakkommentálni az Eurosporton?
Nagyon jó, de elég fáradt voltam utána, mivel négy nyelven csináltam. Megpróbáltam a lehető legjobb módon beszélni, és nem túl sok hibát ejteni. Ez nem mindig könnyű, mert egyszerre kell gyorsnak lenni és elemezni egy olyan nyelven, ami nem a sajátod. De megteszek minden tőlem telhetőt, és szerintem ez egy klassz meló. Megpróbálom az elemzésemet és a tapasztalataimat átadni a szurkolóknak, és közben próbálok vicces is lenni, szerintem ez is fontos. Az emberek nem mindig unalmas kommentárt várnak, és az mindig jó, ha közben egy kicsit szórakoztató is tudsz lenni.
Hogy áll a felépülésed?
Elég jól halad. Nem csinálok túl sok mindent mostanában, de jól állok.
Philippe Gilbert
A vallóniai Verviers-ben született 1982. július 5-én. Profi pályafutását a La Française des Jeux csapatban kezdte 2003-ban, és első klasszikus győzelmét is náluk aratta, amikor 2006-ban megnyerte az egynapos belga versenyt, az Omloopot. 2009-ben már a belga Silence–Lotto versenyzője volt, amikor megnyerte pályafutása első Monumentumát, a Giro di Lombardiát, ahol egy évvel később meg is védte a címét. Karrierje legjobb éve 2011 volt, amikor az egynapos versenyeken szinte legyőzhetetlen volt. Megynerte a Stade Bianchét, majd mindhárom ardenneki klasszikust: az Amstel Gold Race-t, a La Flèche Wallonne-t és a Liège–Bastogne–Liège-t. Ezében a Tour de France-on megnyerte az első szakaszt, így viselhette a sárga trikót is, a francia körverseny után pedig a baszkföldi Clásica de San Sebastiánon győzött. Egy évre rá megnyerte a valkenburgi világbajnokság mezőnyversenyét, így egy évig ő viselhette a szivárvány színű trikót.
Pályafutása második sikerkorszaka 2017-ben jött el, amikor a BMC-től a Quick-Stephez igazolt. A belga csapattal egyből megnyerte a legfontosabb belgiumi versenyt, a Flandriát egy sokáig emlékezetes, 55 kilométeres szólószökés után. 2019-ben egy újabb Monumentumot pipálhatott ki, a kockaköves versenyek királynőjén, a Párizs-Roubaix-n volt a legerősebb. Idén igazolt vissza korábbi csapatához, a Lottóhoz. Mindhárom nagy körversenyen nyert szakaszt, a Vueltán hétszer, a Girón háromszor, a Touron pedig egyszer. Az öt Monumentumnak nevezett egynapos verseny közül a Milánó-San Remót nem sikerült még megnyernie.
